Utolsó hozzászólások


Dr. Sebestyén Sándor író és történész cikkei hihetetlen érdekesek, izgalmasak s talán ami a legfontosabb érthetőek az olvasó számá…






Publikálni szeretnék Önöknél. Hol találom a formátum-információt? Jánossy Dániel ÁSZ

Úszás a cápákkal
Swimming with Sharks
By Franklin Foer
The New Republic Magazine, October 3, 2005


Érdekes tanulságokkal szolgálhatott a 2005-ös nyár mindazoknak, akik figyelemmel kísérték a F?iskolai Republikánusok Nemzeti Bizottságának (CRNC) elnöki székéért folytatott küzdelmet. A kampány eszközei között az ellenfél homoszexuális irányultságáról folytatott félhangos híresztelések, a kevesebb vokssal rendelkez? államok képvisel?inek szóló befolyási ígéretek, valamint az ellenkez? álláspontra helyezked? delegáltak karrierjének fenyegetése is szerepelt. A virginiai Arlingtonban júniusban megtartott háromnapos konvencióra az ország minden tájáról érkeztek diákok. Az el?z? elnök emberének számító Paul Gourleynek er?s kihívóval kellett megküzdenie a rendkívül jó szónoknak bizonyuló, berkeleyi Michael Davidson személyében.

A kampány és a választás el?tti napok ?rjöng? feszültségben teltek a diákok kö56 zött. Az ezt kiváltó okok között el?kel? helyen szerepelt, hogy az utolsó pillanatokban egy rejtélyes fax érkezett a szervez?irodába, mely szerint a missouri delegáció akkor még távol lev? elnöke azonnali hatállyal felülírja képvisel?csoportjának álláspontját Davidson addigi támogatásáról. Az összezavarodott missouri delegáltak eleinte csak értetlenül kapkodták a fejüket, majd támogatásukról biztosították Gourleyt. A Davidson-tábor azonnal megkezdte a hitszeg? diákvezet?, Will Dreiling felkutatását. Akinek viszont nyoma veszett. Egészen a szavazást követ? utolsó órákig nem került el?, amikor is kiderült, hogy már hetekkel korábban lemondott posztjáról, és éppen a családjával nyaral Nebraskában. Dreiling hangsúlyozta, hogy ? bizony semmiféle levelet nem írt a konvenciónak. Davidson kampányf?nökének mobiltelefonon egyenként kellett kapcsolatot teremtenie a missouri delegáltak és lemondott elnökük között, hogy személyesen is biztosítsa ?ket a levél hamisságáról. Guerley kampánycsapata olyan egyértelm? szituációba került, hogy védekezni sem tudott. S e történet csupán egy a szervezet gazdag folklórhagyományait megörökít?k közül.

Egy-egy ilyen ifjúsági kampányban veterán kongresszusi tanácsadók és stábtagok koordinálják a harcot. Ezért is zajlik sokkal politikusabb légkörben az esemény, mint egy egyszer? diákszervezetnél. A F?iskolai Republikánusok éves költségvetése 17 millió dollárra rúg, masszív és széles kör? országos hálózattal és állandó népszer?sít? kampánnyal rendelkeznek. Saját bevallása szerint Michael Davidson 200 000 dollárt költött jelölti népszer?sítésére. Pénz és eszköz tehát nem akadály.

Ugyanakkor a republikánusok utánpótlásának fontossága ennél mélyebb tényez?kre vezethet? vissza. A GOP (Grand Old Party, azaz a Republikánus Párt) mai legbefolyásosabb stratégiái ennek a szervezetnek az aktivistáiként tanultak bele a politikai háború mesterségébe – Karl Rove-tól Lee Atwateren át Jack Abramoffig. Keresztülsétálva a konvenció folyosóin, elcsípve egy-egy részletet a heves beszélgetésekb?l, csupán fantázia kérdése, hogy érezze az ember: mindez a jöv? taktikáinak genezise. Ahol csupán egyetlen szabály van: hogy nincs szabály. A késharcban a dörzsölt men? legy?zi a tudatlan fajankót. A kampány pedig arról szól, hogy a jelölt önmagát pozicionálja a dörzsölt men? megtestesüléseként. A mai republikánusok – s ez minden korosztályra igaz – vidékies populizmussal csomagolják magukat divatos termékké. Így az el?z? elnök támogatásával induló, régi vágású jelöltnek (esetünkben Guerley) szembe kell néznie azzal, hogy miközben keresztbekasul átutazza az országot támogatókért, csupán a protest hangulatot er?síti az „establishmenttel” szemben, melynek ? is részét képezi. A fogalom azokat az egykori f?iskolai republikánusokat takarja, akik mára a legmagasabb szinteken betöltött posztjaikról könyörtelenül lenyomják az utánuk jöv? generációkat. Az igazi csavart az jelenti, hogy nehéz meghatározni, ki is tartozik az establishmenthez, s milyen (mennyire) er?sek az ilyen irányú kapcsolatok szálai. A befolyásolhatóság, a diákvezet?k közötti machiavellista játszmák ezen d?lnek el. Ha sikerül a jelöltnek maga mellett fajsúlyos politikusokat vagy akár csak tekintélyes fiatal képvisel?ket felsorakoztatnia, esélyei jelent?sen n?nek. Ha azonban élesen elutasítják, már ekkor lemondhat politikai karrierjér?l. Ahogyan Jennifer Holder, a szervezet egy korábbi állami vezet?je fogalmaz: „a gyermekmedencében rengeteg cápa úszkál”. Az ifjúsági szervezetben kiépített kapcsolatokat ráadásul a „men?k” kés?bb, immár kongresszusi tagként körzetükben végzett tevékenységükhöz is felhasználhatják.

Amíg Guerley valamelyik irodában dolgozott követend? stratégiáján, Davidson a hallban kezet rázott, mosolygott és támogatóival konzultált. Vetélytársánál nagyságrendekkel több pénzt sikerült összegy?jtenie kampányára azzal, hogy meggy?zte a potenciális mecénásokat: politikai jöv?je messzire mutat, ezért finanszírozása a legjobb befektetés. Delegáltakat elkápráztató hadjáratát figyelve a Los Angeles Times nem véletlenül jegyezte meg: elképzelhetetlen, hogy a jelöltnek elmélkedései során már most ne a Fehér Ház járna a fejében. Ugyanakkor sokan felhívták a figyelmet a szabályokat mell?z? politika egyik mégiscsak létez? szabályára: kihívni magunkkal szemben az establishmentet komoly kockázat, és könnyen lehet politikai öngyilkosság is. A homoszexualitás (hamis), a mérsékeltség (alapvet?en igaz) és a hagyományosan baloldali Berkeleyben folytatott tanulmányok (igaz) vádpontjai nem semlegesíthet?k könnyen még egy született tehetség számára sem. Akik a F?iskolai Republikánusok közül kerültek a jobboldali elnöki adminisztrációkba, megállták a próbát, hogy aztán a nagypolitikában ott folytassák, ahol az egyetemen abbahagyták.




© 2005-2019, Polgári Szemle Alapítvány