Utolsó hozzászólások


Dr. Sebestyén Sándor író és történész cikkei hihetetlen érdekesek, izgalmasak s talán ami a legfontosabb érthetőek az olvasó számá…






Publikálni szeretnék Önöknél. Hol találom a formátum-információt? Jánossy Dániel ÁSZ

Törésteszt
Crash Test
By Jonathan Chait
The New Republic Magazine, October 24, 2005


Alapvet?en két irányból közelíthetjük meg Bush elnök és a vallásos jobboldal kapcsolatát. Az els? megközelítésben Bush a társadalmi konzervatívok (social conservatives) ?szinte szövetségese, márpedig ez a csoport minden lehet?séget megragad programjának érvényesítésére. E szerint a liberális magyarázat szerint Bush csupán eszköze a vallásos jobboldalnak. A másik megközelítés szerint ugyanakkor az elnöknek alapvet? érdeke, hogy a hith? konzervatívok szavazatait learassa, s ezáltal ellensúlyozza az ún. üzleti konzervatívok (business conservatives) körében alacsonyabb népszer?ségét. Eszerint tehát a társadalmi konzervatívok csupán a Republikánus Párt balekjai.

A vita eldöntésében Harriet Myers Legfels?bb Bíróságba történt jelölése kulcsfontosságú esemény. Bár Myers egyértelm?en konzervatív beállítottságú jelölt volt, ám ideológiai elkötelezettsége messze nem ért fel azokéval, akiknek bírói tevékenysége ez idáig megalapozta az igazságügyben zajló jobboldali forradalmat. Azaz: Myers nem volt elég konzervatív. Nem csoda tehát, hogy a keményvonalasok azonnal felháborodtak a „puha döntés” után. Pedig Bush távolodása a társadalmi konzervatívoktól nem ekkor kezd?dött. A néhány hónappal korábban megüresedett bírói posztra szintén egy mérsékeltet, a ráadásul kevés tapasztalattal rendelkez? John Robertset jelölte. Megnevezésekor az elemz?k egyenesen „a demokratáknak tett gesztusról” beszéltek, melyet meger?sített, hogy a jelölt számos liberális és baloldali támogató vokssal ment át a szenátusi szavazáson. A konzervatívok azonban ennek kevéssé örültek. ?k egy maximálisan konzervatív bírót akartak.

A Legfels?bb Bíróság kapcsán jelentkez? pártközi enyhülés azonban rögvest szertefoszlik, amikor a gazdasági kérdések kerülnek napirendre. Szó sincs liberális támogató voksokról, ha adócsökkentésr?l, szabályozásról vagy a költségvetésr?l van szó. Ezeknek a kormánypolitikáknak a keresztülvitelét a republikánusok egyébként is erejük demonstrálására használják föl a Kongresszusban. A cél mindig az, hogy minél el?nyösebb körülményeket teremtsenek a párt üzleti és gazdasági hátországa számára. A baloldallal e kérdésekben nincs megalkuvás a konzervatívok számára.

A jelenség, mely szerint a Bush-kormányzat jobboldali sarkalatossága és együttm?ködési hajlandósága kérdésenként változó, talán a társadalombiztosítás (Social Security) privatizációján és a melegházasságok ügyén keresztül érzékeltethet? a legjobban. Az idei közvélemény-kutatások jól jelzik, hogy a lakosság megosztott a homoszexuálisok egybekelésének alkotmányos tiltását javasló kezdeményezés kapcsán. Ezzel párhuzamosan a választók ellenzik a tb-rendszer olyan jelleg? módosítását, amely a jelenlegi juttatások garanciájának csökkenését jelentheti.

Az év elején még egyik kérdésben (a melegházasságok alkotmányos tiltásában és a tb privatizációjában) sem volt fellelhet? annyi lakossági támogatás, amely akár csak kis esélyt is jelentett volna e kezdeményezések keresztülvitelére. S amikor a Washington Post a homoszexuális egybekelés tiltásáról kérdezte az elnök véleményét, ? egy 1996-os törvényre (Defense of Marriage Act) hivatkozva úgy vélte, hogy a kérdés már megoldott és nem igényel újabb intézkedést. A konzervatívok követelései ellenére tehát nem képviselte a tiltást, és azóta sem tett semmit a közvélemény ilyen irányú meggy?zésér?l. Ugyanakkor a tbrendszer privatizációja kapcsán érzékelhet? ellenkezés felszámolására korábban nem látott méret? országos kampányba kezdett a közvélemény és a Kongresszus meggy?zéséért. A meglep? tanulság tehát: még ha az elnök egy társadalmi konzervatív program keresztülvitelén is munkálkodik, szinte kivétel nélkül olyan úton-módon teszi ezt, amely nem gyengíti pozícióit Washingtonban. Sokkal inkább dolgozik a kompromisszumért, mint hogy egyoldalú harcba induljon a konzervatív értékek képviseletében. Bush e tekintetben nem különbözik Reagan elnökt?l vagy akár csak tulajdon édesapjától: a szimbolizmus terén jelent?séget és hatalmat ad a vallásos jobboldalnak, ám az aktuálpolitikában annál kevésbé hagy beleszólást számukra.

A kérdésre tehát, hogy Bush-e a társadalmi konzervatívok bábja, avagy éppen ?k az elnök eszközei, inkább az utóbbi látszik megalapozottabb válasznak.




© 2005-2019, Polgári Szemle Alapítvány