Utolsó hozzászólások


Dr. Sebestyén Sándor író és történész cikkei hihetetlen érdekesek, izgalmasak s talán ami a legfontosabb érthetőek az olvasó számá…






Publikálni szeretnék Önöknél. Hol találom a formátum-információt? Jánossy Dániel ÁSZ

Állandó mozgásban – Gépjárm?ipari tanulmány
Perpetual motion
A survey on the car industry
Economist, September 4th–10th 2004


A huszadik század jó részében az autóipar jelentette az iparágak királyát. Ma kezdi újra megtalálni önmagát. Évente mintegy hatvanmillió autó készül el, és az autóipar millióknak ad egzisztenciát szerte a világon. Az autóipar termékei használják el a világ olajkitermelésének csaknem az ötven százalékát, a gumiexport hasonló arányú mennyiségét, az üvegkereskedelem 25, a fémkivitel 15%-át. A gazdag országok GDP-jének mintegy 10%-át az autóipar jelenti.

Mindennek ellenére a történelmi viharok sorát átvészel? iparág ma a túlélésért küzd. Az átlagos bevételek ugyanis minimum húsz százalékponttal maradnak el az aranykortól, azaz a 20-as évek hasonló mutatóihoz képest, és 5%-kal az 1960-as évtizedhez viszonyítva.

Egy két éve készült tanulmányból kiderül, hogy a vizsgált évben az autóipar mindössze 1,6%-ban képviseltette magát az európai részvénypiacon, és csupán 0,6%-ban az Egyesült Államokban. Ugyanezek az adatok két évtizeddel korábban 3,6%, illetve 4% voltak. A tendencia egyik alapvet? kiváltó oka, hogy a kisebb és megbízhatóbb japán autók tömeges megjelenése idején – mikor a japán márkák immár Detroit létét veszélyeztették – az Egyesült Államok jelent?s korlátozásokat vezetett be a távol-keleti országból érkez? gépjárm?exportra. Hasonló intézkedésekre kényszerült nem sokkal kés?bb az európai kontinens is.

A mai autóipar mérhetetlen mennyiség? marketinget és a világ leger?sebb márkáit jelenti. A Föld gazdag országaiban az autóipar iránti kereslet a legmagasabb, rögtön a ház és lakáspiac mutatóit követ?en. Ezenfelül szinte mindenhol kiépült a hasonlóan jelent?s forgalmat bonyolító használtautó-piac. A piac ilyetén való töredezése egyrészt a piaci árak arányos csökkenéséhez vezetett, másrészt a drága ipari rendszerrel szembeni igények kielégítetlenségéhez, harmadrészt pedig az alkatrészgyártásba fektetett növekv? beruházókedvhez. Hosszú távú következményként az elektronikus úton és ellen?rzéssel m?köd? gépkocsik megjelenése is ennek tulajdonítható be.

Napjaink megtört autóiparának így stabilizálásra van szüksége. Az Egyesült Államok, Európa és Japán piacai, ahol a világ autókereskedelmének mintegy 80%-a zajlik le, túljutottak a növekedési tendenciákon. Amerika felvev?képessége az európai, japán és dél-koreai gyártók felé ma már elégtelen, ugyanakkor az amerikai autógyárak is túlkapacitáltak, köszönhet?en az utóbbi években megjelent új riválisaiknak világszinten. Franciaországban és Németországban a koros és merev munkatörvények meggátolják a szükségtelen régi gyárak bezárását. Japánban a kiterjedt ipari együttm?ködések bizonyították be számos gyártó túlzott merevségét a piacon. Napjainkra egyedül a Toyota és a Honda maradt tisztán japán kézben. A kisebb japán gyártóknak a hazai piac maximum kis, de legtöbb esetben semmiféle profitot nem jelent, így kénytelenek az európai országokban terjeszkedni. A nagy gyártóknak azonban továbbra is az Egyesült Államok ígéri a legjelent?sebb hasznot.

A világ többi része vegyes képet mutat. Ázsiában az 1997-es pénzügyi krízis két vállra fektette a dél-koreai autóipart, s függetlennek egyedül a Hyundai volt képes megmaradni. Dél-Amerikában szintén a pénzügyi válság parancsolt megálljt az egyébként dinamikusan fejl?d? brazil és argentin autógyártásnak, elüldözve a külföldi beruházók jó részét – így többek között a Fiatot is. Bár a kínai gazdasági „boom” sokakat elkápráztat, itt is helye van a kétkedésnek. Minden eget ver? százaléknövekmény éves átlaga ugyanis nem több, mint a világ többi részében bonyolított autóeladások összesen.

Az autógyártók ma már tisztában vannak vele, hogy csak a komolyabb munkabefektetés és a nagyobb találékonyság eredményezhet számukra tartós növekedést és az ipari ellenfelekkel szembeni versenyképességet.




© 2005-2019, Polgári Szemle Alapítvány