Utolsó hozzászólások


Dr. Sebestyén Sándor író és történész cikkei hihetetlen érdekesek, izgalmasak s talán ami a legfontosabb érthetőek az olvasó számá…






Publikálni szeretnék Önöknél. Hol találom a formátum-információt? Jánossy Dániel ÁSZ

A demográfia nem végzet – A termékenységcsökkenés valódi hatása
Demography Is Not Destiny – The Real Impact of Falling Fertility
A Pretext to Panic
By Michael S. Teitelbaum and Jay Winter
Foreign Affairs, September/October 2004


A közelmúltban újra megvilágításba került egy ?si félelem, a népességcsökkenés réme (Phillip Longman: The Global Baby Bust, Foreign Affairs, July/August 2004). Ez a jelenség id?r?l id?re a politikai érdekl?dés középpontjába került korábban is (pl.: a porosz háborúk során Franciaországban, kés?bb az 1930-as, majd 40-es években, még kés?bb az 1973-as olajválság kapcsán is).

A ma Amerikája ismét nyugtalan – legyen szó globális terrorizmusról vagy a gazdaság helyzetér?l. Ezek sorát b?víti a demográfiai jelenségek okozta különböz? jóslatok napvilágra kerülése (pl.: Longman).

Longman szerint a termékenység növekedése a modern állam meger?södését eredményezi, szemben a konzervatív típusú berendezkedéssel. Szerinte a fejl?d? országokban a kormányok képesek lehetnek élni a demográfiai növekedés el?nyeivel, amennyiben kompatibilissé tehetik a családi életet és a munkával töltött id?t. A jóslatnak ez mindenképpen fontos pontja, melyre id?r?l id?re érdemes lesz majd visszatérni. Mind mellette, mind vele szemben akadnak ugyanis tapasztalatok. A demográfiai krízist ugyanakkor sorskérdésnek és jöv?t alapvet?en befolyásoló negatív tendenciának tartja Longman.

Alapvet?en két nagy probléma van a szerz? téziseivel. Mindenekel?tt bizonytalan kapcsolatra alapoz a termékenység, illetve a politika és a gazdaság között – ezt tudniillik nem minden példa támasztja alá egyértelm?en. Szintén vitatható következtetésre jut az öreged? társadalmakkal kapcsolatban, mert túlzott jelent?séget tulajdonít egy-egy kiragadott példának.

A f? probléma tulajdonképpen az, hogy nem tudunk eleget ahhoz, hogy fenntartások nélkül elfogadjuk Longman következtetéseit.

Populáris metaforák használata helyett, mint „populációs bomba”, „születés-ínség” stb., vegyük tudomásul, hogy a demográfiai változások nem mások, mint a társadalmak tektonikus lemezeinek elmozdulásai. Összehasonlítva a politika, a gazdaság és a technológia változásaival, a demográfiai növekedés kifejezetten lassúnak mondható. A társadalmaknak hosszú id?re van szükségük, hogy a bennük végbemen? változásokat pontosan a helyükön tudjuk kezelni. Mivel azonban a fentiek jelenlegi tempójú fejl?dése miatt képtelenség megjósolni, mi várható 50 vagy 100 év múlva, a megalapozott analízis szinte lehetetlen.

Ennél sokkal inkább racionális, ha figyelembe vesszük azt a rendkívül bonyolult kölcsönhatási rendszert, amely a demográfia, a gazdaság és a katonaság között érzékelhet?. Longman általános érvény? megállapításaival szemben némely társadalomnak egyenesen az el?nyére válik az alacsony termékenységi ráta. Bár nehezen vitatható ezen mutatók jelent?sége, ám a jelenlegi nemzetközi geopolitikában betöltött szerepük nem nevezhet? indokoltnak. A demográfia lényeges tényez?, ám korántsem annyira, amilyen mértékben a pesszimista elemz?k – mint Longman is – gondolják.





© 2005-2019, Polgári Szemle Alapítvány