Utolsó hozzászólások


Dr. Sebestyén Sándor író és történész cikkei hihetetlen érdekesek, izgalmasak s talán ami a legfontosabb érthetőek az olvasó számá…






Publikálni szeretnék Önöknél. Hol találom a formátum-információt? Jánossy Dániel ÁSZ

Az angol szociális modell
The 'Anglo-Social Model'
By Stryker McGuire
Newsweek International, September 5, 2005


Bár pániknak nem nevezhet?, de mindenképpen érzékelhet? a különböz? közgazdasági és politikai megközelítéseknek az az egyetértése, amely az európai alkotmány elbukásából következtetett problémákra vonatkozik. A kontinens kulcsjelent?ség? nemzetgazdaságainak feltámasztása szinte lehetetlennek t?nik, amelyet ékesen bizonyít az olyan radikális reformelképzelések politikai felértékel?dése, mint Nicolas Sarkozyé vagy Angela Merkelé. Ráadásul az ingatlanpiaci buborék, amely az Egyesült Államokon kívül Európában is észrevehet?, hamarosan elkerülhetetlenül kipukkan – ezáltal kegyelemdöfésre emlékeztet? hatást kiváltva az öreg kontinens gazdaságára.

Mit kellene tenni? Lépjünk közelebb Európa legújabb, divatos szófordulatához: az „angol szociális modellhez”. A kifejezés – bármilyen meglep? is – rendkívül új: tavaly nyáron fogalmazta meg a londoni Public Policy Research (Közpolitikai Kutatások, IPPR) igazgatója, Nick Pearce. A brit jóléti rendszer Tony Blair 1997-óta tartó regnálása során számos új irányba fejl?dött tovább. Ezek a fejl?dési irányk annak ellenére nem kaptak különösebb nemzetközi figyelmet, hogy egyértelm?en máshol is alkalmazhatónak t?nnek. A modell lényege valahogy az amerikai típusú kapitalizmus gazdasági dinamizmusát ötvözi a skandináv egyenl?ségeszménnyel és szociális biztonsággal. Amennyire az elképzelés merész, legalább annyira aktuális, tekintve Németország és Franciaország gazdasági gyengélkedését. El?bbi nemrég lezajlott választási id?szakában egyébként az angol, a dán és a svéd modell egyaránt a gazdasági kampány résztémái voltak. Utóbbiban huzamosabb ideje gondolkodnak a dán „rugalmas társadalmi biztonság” (flex-security) koncepcióján, amely a munkaer?piac felszabadítását foglalja magában úgy, hogy egyúttal védi az egyéni munkavállalók bevételforrásait.

A különböz? modellekr?l folyó vita els? látásra viccesnek és komolytalannak t?nhet. A német Die Zeit gúnyosan az „ideológiák harcának” nevezi a folyamatot. Mégis: a gazdasági identitások valódi krízisér?l van szó. Milyen is legyen a jöv? sikeres európai gazdasága? Egy biztosnak t?nik: az öreg kontinens elveti az amerikai modellt az állami egészségügy, a munkanélküli segély, a spekulációs dzsungel megoldásainak hiánya miatt. Ez azonban nem jelenti azt, hogy rész-összetev?ként sem lennének felhasználhatóak a tengerentúli receptek. A német politika pártoktól függetlenül az amerikai jelleg? kapitalizmus híve, amelyhez azonban sokkal szigorúbb és kiterjedtebb szabályozási rendszert rendelne hozzá. Párizs is tisztában van vele, hogy a 35 órás munkahét determinálja a nemzetgazdaság versenyképtelenségét Amerikával és Kelet-Ázsiával szemben (az átlagos amerikai munkahét 50-55 óra és növekv? tendenciát mutat – a szerk.), ám a változtatásra ezidáig nem talált politikai eszközöket (Villepin miniszterelnök így kénytelen olyasféle tanácsokat osztogatni a franciáknak, hogy vezessenek lassabban s így takarítsanak meg több pénzt kevesebb benzin vásárlásával).

Amíg a németek és a franciák a kiutat keresik, Nagy-Britannia gy?ztesnek látszik. Az elmúlt évtized legsikeresebb európai nagygazdasága er?teljes növekedést, alacsony inflációt és munkanélküliségi rátát (4%) mutat (utóbbi arány Németországban 12%, Franciaországban 10%). Tony Blair m?ve, amellyel felülírta a Thatcher által „kipárnázott” társadalombiztosítási rendszert, elismerést és csodálatot kelt szerte a kontinensen. Természetesen itt is vannak komoly problémák: a britek irigykedve tekintenek a francia egészségügyi ellátórendszerre vagy a német vasút megbízhatóságára. Ám a szigetország még mindig a legfontosabb minta az egymásra tekint? európai nemzetgazdaságok számára. A megoldást egyre többen valóban az amerikai és a szociális-európai modell ötvözésében látják, azaz egy saját modell kialakításában, amely azonban leginkább a már létez? brit mintára emlékeztet.




© 2005-2019, Polgári Szemle Alapítvány