Utolsó hozzászólások


Dr. Sebestyén Sándor író és történész cikkei hihetetlen érdekesek, izgalmasak s talán ami a legfontosabb érthetőek az olvasó számá…






Publikálni szeretnék Önöknél. Hol találom a formátum-információt? Jánossy Dániel ÁSZ

Vezet?k, akik nem akarnak dönteni
Leaders Who Won’t Choose
By Fareed Zakaria
Newsweek International, September 26 / October 3, 2005


„Balsorsban épül a jellem” – szól a régi mondás. Napjaink Amerikájában azonban ennek épp az ellenkez?je igaz. Minél rosszabbra fordul a helyzet, annál komolytalanabb válaszokkal rukkolunk el?. Bush elnök bejelentette, hogy több százmilliárd dollárt fognak elkölteni a Mexikói-öböl partvidékének újjáépítésére anélkül, hogy növelnék az állam bevételeit. Ezt Tom DeLay republikánus vezet? még megtoldotta azzal, hogy nem tervezik az állami kiadások lefaragását, mivel a szövetségi államháztartásban már nincs semmi felesleg. Ez mind nagyon vicces lenne, ha nem lenne ennyire lehangoló. Egyszer mintha már lettünk volna hasonló helyzetben. Szeptember 11-e után létrehoztunk egy új állami hivatalt, jelent?s mértékben növeltük az állam hazai kiadásait, és két háborút is vívtunk. Mindezt anélkül, hogy visszavontunk volna egy adókedvezményt is, hogy az elnök akár egy kiadási oldalt masszívan érint? törvényt is megvétózott volna. Ezt akkor megtehettük, hiszen 2000-ben a Bush-kormányzat egy jelent?s költségvetési többletet örökölt el?djét?l. Most azonban ez nem áll rendelkezésre.

Bármilyen legyen is egyéb téren nyújtott teljesítménye, Bush a legirrelevánsabb fiskális politikát folytató vezet?ként fog bevonulni az amerikai történelembe. 2001 óta 33 százalékkal növekedtek az állami kiadások, ami nem csupán a védelmi minisztérium számlájára írható. A hazai kiadások 36 százalékkal növekedtek az adott id?szakban. A libertariánus Cato Institute ezt így interpretálja: „Az elmúlt 40 évben az amerikai elnökök mindig visszafogták az alacsonyabb prioritású kiadásokat a fontosabb célok finanszírozása érdekében. George W. Bush azonban ezzel a trenddel szemben halad”. De a Goldman Sachnál is kimutatták, hogy a korábbi elnökök másképp reagáltak. A második világháború alatt Franklin Roosevelt 20 százalékkal csökkentette az állam „civil” kiadásait, miközben emelte az adókat, hogy finanszírozni tudja a háborút. A koreai háború alatt Truman a nem katonai kiadásokat 28 százalékkal csökkentette, és ? is emelte az adókat. Az egyetlen korábbi eset, amikor az Egyesült Államok elkerülte ezeket a nehéz döntéseket, Vietnam volt, ahol a kiadások minden téren növekedtek. Az eredmény: államháztartási deficit, magas kamatlábak, lassú növekedés – stagfláció. Pedig kormányozni annyit tesz, mint választani. Bush azt választotta, hogy nem választ. Katrinát és Irakot még könnyen elbírjuk. De amit már nem tehetünk meg, az az 1,4 billió dolláros adókedvezmény és a következ? 10 év 1 billió dolláros járandóságai mindezek mellett.

De emiatt nem csupán Bush hibáztatható. A kongresszusi kiadások kontroll nélkül folynak. A szövetségi kofferek tartalmát kongresszusi pártfogásért cserébe osztogatják, és teszik mindezt nyíltan, b?ntudat nélkül. De óriási összegeket von el a költségvetésb?l a felduzzadt, diszfunkcionális kormányzati apparátus is, ahol szintén a lobbicsoportok érdekei érvényesülnek, és pénztárcái dagadnak, miközben a nemzeti érdekek háttérbe szorulnak.

A Katrina hurrikán egy vészjelz? volt. Itt az ideje komolyan venni a dolgokat. Biztosítanunk kell az anyaországot, harcolnunk kell a terrorizmus ellen, és olyan külpolitikát kell folytatnunk, amely képviseli érdekeinket és közvetíti értékeinket. Emellett világels? oktatási rendszerre, kit?n? infrastruktúrára, valamint tudományos és technikai haladásra van szükségünk. Ezeket azonban a magánszektor nem tudja biztosítani. Ezért – és még sok másért – van szükség a kormányzatra. Fizetünk is érte. Segítene valaki abban, hogy kapjunk is valamit a pénzünkért?




© 2005-2019, Polgári Szemle Alapítvány