Utolsó hozzászólások


Dr. Sebestyén Sándor író és történész cikkei hihetetlen érdekesek, izgalmasak s talán ami a legfontosabb érthetőek az olvasó számá…






Publikálni szeretnék Önöknél. Hol találom a formátum-információt? Jánossy Dániel ÁSZ

Szegény, szegényebb, legszegényebb
Poor, Poorer, Poorest
By Barbie Nadeau
Newsweek International, September 26 / October 3, 2005


Az elmúlt évtizedek alatt Olaszország Európa negyedik legnagyobb gazdaságává n?tte ki magát, és az elmúlt évek sporadikus recesszióját leszámítva számottev? növekedést tudhat magáénak. A fejl?dés azonban nem országos jelenség. Olaszország déli részén az élet továbbra is olyan nehéz, mint eddig is volt – ha nem nehezebb. Ahelyett, hogy felzárkózna a fejlett régiók mögé, úgy t?nik, hogy a térség egyre jobban visszamarad. A múlt hónapban napvilágot látott két tanulmány szerint ha Dél-Olaszország önálló állam lenne, az egy f?re jutó nemzeti jövedelmet tekintve az Európai Unió 25 tagállama között az utolsó helyet foglalná el. Számos embernek nem telik lakásra, vagy olyan alapvet? szükségletekre, mint meleg víz vagy központi f?tés. Az els? 28 napban a csecsem?halandóság eléri az 5,7 ezreléket, ami négyszer olyan magas, mint az északi tartományokban, és kétszerese az európai átlagnak. „Olyan emberekr?l van szó, akik nem tudnak bevásárolni a zöldségesnél, akik nem tudnak tejet venni gyermekük számára, akik terhesen nem tudnak n?véri szolgáltatást igénybe venni” – mondja Maurizio Bonati, az egyik tanulmány társszerz?je. A másik tanulmány kimutatta, hogy a dél-itáliai gyerekek és az újszülöttek 17 százaléka szenved valamilyen mentális rendellenességben, melyek mind az észak–dél jövedelmi szakadék számlájára írhatók.

Érdekes, hogy az elmúlt 40 év kormányzati segélyei mily csekély hatással voltak a térségre. Az északi tartományok évtizedeken keresztül – sokszor az elszakadásért fellépve – azt hangoztatták, hogy a központi költségvetésbe fizetett adójukat a kormány szinte teljes egészében a szegény délre fordítja. Az igazat megvallva, ezen segélyek azért hoztak némi változást. A mez?gazdasági támogatásoknak köszönhet?en Puglia Európa legnagyobb tésztagyártójává, Calabria pedig Európa vezet? citrustermeszt?jévé lépett el?. Campaniában ismét virágzik a turizmus, míg Nápoly kezdi egy tiszta, biztonságos város képét ölteni. Az összkép azonban még mindig elszomorító: 7,3 millióan még mindig kevesebb, mint 521 euróból élnek havonta, ennek fele pedig még 435 eurónál is kevesebb?l. Ennek hátterében a források nem megfelel? elosztása áll. 2000-ben a kormány 50 milliárd dolláros európai és nemzeti támogatást jegyzett el? 2006-ig, melynek nagy része nem a megfelel? helyre került (Amalfi tengerpartja, Nápoly felújítása, a Szicíliát a szárazfölddel összeköt? híd megépítése vitte el a támogatások tetemes részét.) De akkor miért nem segít a gazdag észak? Ennek számos oka van, de a két legf?bb a maffia és a feketemunka nagy aránya. De a gazdag északi cégek is inkább ott helyezik el leányvállalataikat, ahol fizet?képes keresletet találnak – tehát északon –, azonban a külföldi m?köd? t?ke vonatkozásában sincs másként.

A szegénység és az egyenl?tlenség hosszú évtizedei oda vezettek, hogy a Dél-Olaszországban él?k elvesztették a változás lehet?ségébe vetett hitüket, belenyugodtak abba, hogy nekik márpedig az a sorsuk, hogy szegények legyenek. Pedig nem ilyen borúsak a kilátások. A legutóbbi tanulmányok számos kitörési pontot vázolnak föl. Ezek közül a legfontosabb az alapvet? egészségügyi ellátás biztosítása, melynek egyik megoldási lehet?sége a mobil klinikák szolgálatba állítása. A másik fontos elem az lenne, hogy a helyi adóbevételek növelése érdekében visszaszorítsák a feketemunkát a térségben, valamint az ösztönz?k olyan rendszerét dolgozzák ki, melyek érdekeltté teszik a szül?ket abban, hogy gyermeküket minél tovább iskolába járassák. De ehhez az kell, hogy a kormányzat invesztáljon az ilyen programokba, valamint az, hogy vonzóvá tegye a déli befektetéseket az északi nagyvállalatok számára. Enélkül a térség els?dleges er?forrása – az olcsó, szabad munkaer? – kiaknázatlan marad.




© 2005-2019, Polgári Szemle Alapítvány