Utolsó hozzászólások


Dr. Sebestyén Sándor író és történész cikkei hihetetlen érdekesek, izgalmasak s talán ami a legfontosabb érthetőek az olvasó számá…






Publikálni szeretnék Önöknél. Hol találom a formátum-információt? Jánossy Dániel ÁSZ

Az id?sek hadserege
Die Armee der Alten
von Rüdiger Falksohn, Andreas Lorenz und Padma Rao
Der Spiegel, 17 September, 2005


Indiában és Kínában több mint 2,3 milliárd ember él – a világ lakosságának több mint egyharmada. Mindkét országban olyan gyors ütem? az elöregedés, hogy veszélybe került a társadalmi konszenzus. Az évszázad második felét?l demográfiai piramisuk négyszöggé alakulhat át. Az öregek egyre többen lesznek, tovább élnek, míg a fiatalok aránya csökken.

A magángondoskodás jelenleg lehetetlen, azonban az állam sem képes ellátni ?ket. Lehetetlen egyszerre a gazdaságot felpörgetni – azaz a szociális kiadásoktól mentesítni – és egyben az id?sekr?l gondoskodni.

Amíg Nyugaton a nemzetek el?ször meggazdagodtak és utána öregedtek el, addig Ázsiában mindez fordítva történt. Az ázsiai országok gazdaságát veszélyezteti az id?sek serege, mivel nem jut rájuk elég munkára képes ember.

A társadalmi hierarchia felborulása a magánéletben talán még súlyosabb. Az id?s egykor még a fiatal felett állt és nagy tiszteletet élvezett. A konfucianizmus tanítása szerint adott esetben fel kellett áldoznia magát az id?sek javára. Ugyanez volt a helyzet a hindu Indiában is. Mára azonban a tapasztalat és az életbölcsesség kevesebbet ér, mint a nyelv- és számítógép-ismeret. Az öregek elvesztik tekintélyüket és marginalizálódnak.

Az öregek száma az elmúlt 50 évben megnégyszerez?dött, és ugyanez várható az elkövetkezend? 50 évben. A jöv?ben ezzel együtt a gyermekek száma is csökkenni fog. Az indiai kormány nem szívesen foglalkozik evvel a témával. Újdelhi és a 28 szövetségi állam eddig csak veszekedett a nyugdíjasok ellátásán. Kínában sem biztatóbb a helyzet. Ma 143 millió 60 év feletti lakosa van a birodalomnak, 2050-re várhatóan a népesség egynegyedét fogja kitenni.

Amikor a kommunisták 1949-ben megszállták az országot, a várható élettartam mindössze 41 év volt, ma már 70 év felett van. A párt nyolcvanas évekbeli „egygyerek- politikája” miatt hiányzik az utánpótlás. Pekingben és Sanghajban több nyugdíjas él, mint 15 éven aluli gyerek. A hatvanas évek Kínájában még hat gyerek jutott egy 60 évesre, 2040-re két id?sre jut egy gyerek. Ezt nevezték el „négy-kett?-egy-jelenségnek”, azaz: négy nagyszül?t és két szül?t kell, hogy eltartson egy gyerek.

A kormányzat 1997-ben egy új biztosítási rendszerrel próbálkozott. A munkavállalók a jövedelmük 8 százalékát fizetik be, a vállalkozók ehhez még 3 százalékot hozzátesznek. Ez azonban kevés. Kína munkásosztálya túl szegény ahhoz, hogy az egész országot ellássa. Korábban a vállalatok és hivatalok az aktuális háztartásból finanszírozták a nyugdíjakat. Most egy olyan generációt kell ellátnia az államnak, amely alacsony bérért dolgozott és egyetlen jüant sem adott a nyugdíjkasszába.

Egy kínai közmondás úgy tartja: „Az a család, amelyhez egy id?s tartozik, kinccsel rendelkezik.” Régi id?k közmondása ez, amelynek, mint sok szokásnak Kínában, már nincs jöv?je.

A 60 éven felüliek részesedése az össznépességb?l

Kína
2005 10,9%
205031%
India
20057,9%
205021%




© 2005-2019, Polgári Szemle Alapítvány