Utolsó hozzászólások


Dr. Sebestyén Sándor író és történész cikkei hihetetlen érdekesek, izgalmasak s talán ami a legfontosabb érthetőek az olvasó számá…






Publikálni szeretnék Önöknél. Hol találom a formátum-információt? Jánossy Dániel ÁSZ

A holnap világa
Gone Tomorrow
(Foreign Policy Essays Special)
Foreign Policy, 35th Anniversary, September/October 2005


Albert Einstein annak idején kijelentette, hogy „sohasem gondolkodom a jöv?r?l, úgyis éppen elég hamar eljön”. A Foreign Policy magazin most úgy döntött, néhány vezet? gondolkodónak nem adja meg ezt a luxust, és rábírja ?ket: osszák meg velünk gondolataikat a holnap világáról. Írjanak ötletekr?l, értékekr?l és intézményekr?l, amelyek meghatározóak lesznek, felt?nnek vagy éppen elhalnak a következ? 35 évben. Hiszen lapunk is éppen most ünnepli 35. évét. A válaszok, melyeket ez alkalomból most az olvasó elé tárunk, felölelik a moralitás és a vallás témájától a geopolitikáig a gondolkodás széles palettáját.

1. Politikai pártok – Fernando Henrique Cardoso (Brazília korábbi elnöke)

Logikusnak t?nhet, hogy a pártok a modern politikai élet örök szerepl?i. A képviseleti demokráciáknak már a 19. századtól fontos elemét képezik, ám napjaink tömegdemokráciáiban kilátásaik jóval kevésbé kedvez?ek, mint eddig bármikor. A talaj lassan elfogyhat a lábuk alól. A pártok ideológiai és osztályalapokra helyezik magukat, amelyek jelent?sége ugyanakkor egyre csökken – különösen a jóléti társadalmakban. Ezzel párhuzamosan az új kérdések, mint az etnikai, vallásos és szexuális témáké, keresztülszelik az eddigi pártrendszereket. A szavak: jobb és baloldal egyre kevesebb értelemmel s valódi jelent?séggel bírnak. A polgárok egyre több irányú függést élnek meg, és már nem csupán egyféle identitást ismernek. Elég, ha példaként csupán Tony Blair Új Munkáspártját vagy a Brazil Munkáspártot említjük, melyek egykori szakszervezeti gyökerei mára szinte teljesen feledésbe merültek. E politikai er?k ugyanakkor sikeresen vették a trendváltozást: de nem lesz mindenki ilyen sikeres. Akik nem képesek túllépni a hagyományos pártkereteken – márpedig ez sokakat fenyeget szerte a világon -, kudarcra vannak ítélve. Akiknek ezzel párhuzamosan n?het a jelent?sége, azok a nem-kormányzati szervezetek (NGO-k). Az emberek ugyanis egyre inkább hallatni szeretnék a hangjukat, s erre egyre több, egyre specifikusabb fórum áll a rendelkezésükre, melyek már nem köthet?k a pártpolitika világához. S bár a választásokról nem feledkezhetünk meg, ám a választás sem igényel feltétlenül hagyományos politikai pártokat. Így tehát e szervezeteknek meg kell reformálniuk önmagukat, még miel?tt az irrelevancia árnya véglegesen rájuk telepszik.

2. Az euró – Christopher Hitchens (a Vanity Fair rovatvezet?je)

„Szóval Önnek tetszik az új eszperantó-pénz?” – kérdezett vissza Jörg Haider, amikor ezirányú véleményér?l érdekl?dtem egy 2003-as interjú alkalmával. Az osztrák pártvezér akkoriban Szaddám Husszein politikáját és az arab öngyilkos merényl?k aktivitását éltette. Kommentárja az európai integráció új, közös valótájáról csak meger?sítette hitemet az euróban. Csodálatosnak t?nt, hogy többhetes körutazásom során, a kontinensen végig ugyanazzal a pénzzel fizethetek, Párizstól Berlinig. Kivált, hogy koromnál fogva még emlékezhetek az integráció kezdetére, a francia-német szén- és acélipari megállapodásra is, melyet követ? évtizedek célja nem volt más, mint egy újabb kontinentális háború lehet?ségének teljes kizárása. Akkor rácsodálkoztam: micsoda el?relépések történtek azóta. S mai is hiszek benne, hogy gyermekeim és unokáim egész életükben használhatják majd ezt az „eszperantó-pénzt”. Annak ellenére, hogy a közös valuta ideája mintha azóta sokat vesztett volna fényéb?l, különösen a francia és a német népszavazásokat követ?en. És él még a régi vágású nosztalgia is, ami a nagy európai államokat nemzeti pénznemükhöz f?zi. Ezeket a nehézségeket azonban már eleve determinálta a politikai bürokrácia hibája kis és nagy léptékben egyaránt. Ahogyan nem volt könny? megannyi más, integrációs lépés megtétele sem az elmúlt évtizedekben. Ám az euró több mint pénz – s erre Haider hozzáállása a legjobb bizonyíték. A valuta Európa új identitásának egyik alapköve lehet.

3. Károsanyag-kibocsátás – John Browne (a British Petroleum csoport elnöke)

A globális klímaváltozást szkeptikusan szemlél?k rendre hangsúlyozzák, hogy a folyamatról rengeteg mindent még mindig nem tudunk. Ez tény, ugyanakkor sok mindenr?l már ma is tudomásunk van: 2020-ig további 700 millió járm? kerül az utakra (a legtöbb Kínában). E járm?vek ellátása az aktuális legtisztább technológiával a jöv? közpolitikáinak egyik legfontosabb kihívása lesz. A politikai lépéseket ez ügyben nem hátráltathatja a konszenzus vagy a konstruktivitás hiánya – és szerencsére ezzel legalább már a tudósok és a mérnökök tisztában vannak. És mivel az általuk kifejlesztett technológiai lehet?ségek sok el?nnyel járnak majd, ezért alappal feltételezem, hogy a ma egyik legnagyobb problémája holnapra megoldódhat. 2040-re a gépjárm?vek károsanyag-kibocsátása már minden bizonnyal történelmi kérdés lesz. Nem csupán a járm?vek üzemanyag-igénye csökken folyamatosan, de maguknak az üzemanyagoknak a tisztasága is. A következ? 35 évben mindezek eredményét már tapasztalhatjuk majd.

4.Szuverenitás – Richard N. Haas (a Council on Foreign Relations elnöke)

A szuverenitás – azaz, hogy a kormányok azt tehetik, amit akarnak országok területi határain belül – több mint 350 esztendeje határozza meg a nemzetközi kapcsolatok alakulását. Ugyanakkor a fogalom már a következ? öt év során végleg elveszítheti érinthetetlenségét. Napjainkban új er?k és új veszélyek futnak össze, amelyek megkérd?jelezhetik jelent?ségét. A nemzetállamok felbomlásáról vagy jelent?ségük elt?nésér?l nincs szó, ugyanakkor hatalmukat egyre több er?s nem-szuverén aktorral kénytelenek megosztani. Ilyenek a vállalatok, a nem-kormányzati szervezetek (NGO-k), a terrorszervezetek, a drog kartellek, a regionális és globális intézmények, a bankok és a civil jogvédelmi szervez?dések. A szuverenitás e körülmények között könnyen áldozatává eshet az emberek, ötletek, üvegház-hatású gázok, dollárok, drogok, vírusok, e-mailek és fegyverek szabad áramlásának. Mindegyik egy-egy kihívást jelent a szuverenitás számára, mert nehezebbé teszi az ellen?rzés és befolyás fenntartását. A szuverén államoknak már nem egymástól kell félteniük szuverenitásukat, hanem a globális folyamatoktól. A világ elveszti szuverenitását, ugyanakkor nem is torkollik majd anarchiába a következ? 35 év során. A legjobb kifejezés az eljövend?kre minden bizonnyal a fél-szuverenitás. Ebben az államoknak meg kell találniuk a skálát, amelyen cselekedhetnek polgáraikért a globális trendek befolyása alatt, ugyanakkor már nem cselekedhetnek más államok szuverenitása ellen.




© 2005-2019, Polgári Szemle Alapítvány