Utolsó hozzászólások


Dr. Sebestyén Sándor író és történész cikkei hihetetlen érdekesek, izgalmasak s talán ami a legfontosabb érthetőek az olvasó számá…






Publikálni szeretnék Önöknél. Hol találom a formátum-információt? Jánossy Dániel ÁSZ

Rove háborúban – Karl Rove világa
Rove at War – The World of Karl Rove
By Howard Fineman
Newsweek International, August 1, 2005


Karl Rove vadász. Texasi otthonában kedvenc prédája a fürj, Washingtonban ezt a szerepet George W. Bush elnök és Dick Cheney alelnök ellenfelei töltik be. Elszántan tekint a célra, s ebbe egy csipetnyi dühöt is csepegtet. Rove világában mindig a másiké a védekez? szerep, és egyébként sem létezik más, csak barát és ellenség, fény és sötétség, jó és rossz, Bush és Szaddam. Rove stratégiája az, hogy „tudj többet az ellenfeleidr?l, mint amennyit ?k tudnak önmagukról.” Egyesek szerint a hírhedt elnöki tanácsadó mégsem igazi ura saját történetének.

Felmerülhet a kérdés: hogyan lehetséges a választók felé kommunikálni egy ennyire ellentmondásos embert kormányzati szerepben? A logikus válasz a „sehogy” lenne, ám erre éppen Rove pályája cáfol rá. F?tanácsadói tisztségén keresztül sohasem kommunikátorként jelenik meg, hanem a politikai elit részeként (amelynek tagjai felé a köz elvárásai lényegesen kevésbé naivak, így toleránsabbak is). És ez nem is akkora csúsztatás. Karl Rove ugyanis napjainkban olyan hatalommal és döntési jogkörrel bír – kivált az elnök külföldi útjai alatt, a Fehér Házban tartva a frontot -, amelyre eddig csupán politikai tisztségvisel?k esetében volt példa (például Bush távollétében övé a dönt? szó Rumsfeld védelmi miniszter és Cheney alelnök nyilvánosság el?tti megjelenéseinek kérdéseiben is).

Rove gyermekkori h?se is vérbeli politikus volt, s?t az akkori (meglehet?sen vékony réteg?) konzervatív fiatalság alfája és bétája: Richard Nixon. Olyan elátkozott h?s volt, aki semmit?l sem félt és sohasem indított politikai támadást igazi üt?er? nélkül. Karl Rove-ot is – mint ahogy a baby boom megannyi jobboldali fiatalját – ez a mentalitás vonzotta a politikába, no és persze az apokaliptikus antikommunista FBI-os, J. Edgar Hoover. A kis Karl elnök akart lenni, de legalábbis vitázni akart egy elnökkel, s ezt áttételesen meg is tette, amikor a 80-as években – a f?iskolai republikánusok szervezetében befutott kisebb karrierje után, immár pártbéli háttéremberként – Reagan puha ellenzékében, az alelnök George H.W. Bush mellett tevékenykedett. Clinton gy?zelme után követte a Bush családot a texasi olaj-bizniszbe, s nem vitás, hogy pályájának mai állomásait is ennek a hosszú barátságnak köszönheti. Annak a kapcsolatnak közte és az ifjabb Bush között, amely szinte teljesen egyedülálló az amerikai politikában. Már-már testvéri, minden küls? hatás ellen immúnis h?ség egymás iránt. Amit azonban Bush köszönhet neki, ennél is több: sokak szerint a mai amerikai kormányzat teljes háttér-ideológiáját. Karl Rove ugyanis már a 2000-es választások el?tt hosszú évekkel felépítette vízióját a kormányzatközpontú jóléti programról, az oktatás és az egyházi jótékonyság összekapcsolásáról, az egyéni megtakarítások fontosságáról és ugyanakkor a lelkekben helyet foglaló politikáról. Bush és Rove végig együtt maradt, ma pedig teljes g?zzel dolgoznak immár közös álmaik megvalósításán.




© 2005-2019, Polgári Szemle Alapítvány