Utolsó hozzászólások


Dr. Sebestyén Sándor író és történész cikkei hihetetlen érdekesek, izgalmasak s talán ami a legfontosabb érthetőek az olvasó számá…






Publikálni szeretnék Önöknél. Hol találom a formátum-információt? Jánossy Dániel ÁSZ

Az amerikanizmus nyomában
In Search of Pro Americanism
By Anne Applebaum
Foreign Policy, March / April, 2005


A történelemben sohasem volt még annyira népszer? az Amerika-ellenesség, mint ma. Pekingt?l Berlinig és Sydneyt?l Sao Pauloig az Egyesült Államok becsmérl?i egész légiót alkotnak. Ám mégsem mindenki száll fel az anti-amerikanisták robogó kocsijára. Hol és kik által, s legf?képp miért csodált még napjainkban is az Egyesült Államok? Érdemes figyelnünk a pro-amerikanistákra.

2001. szeptember 11-én éppen egy Londonban él? amerikai ismer?sömnél vendégeskedtem, amikor tudomást szereztünk a terrortámadásokról. Másnap vendéglátóm postaládáját ismeretlen britek által írott együttérzési táviratok árasztották el a ház olyan lakóitól, akikkel életében sohasem beszélt. Az akkori események Nagy-Britanniában, Lengyelországban (ahova pár nappal kés?bb érkeztem) és a világ többi részén is er?s szimpátiát szültek a lakosságban Amerika iránt. Az USA zászlóit láttam kiaggatva más nemzetek politikai és civil intézményeire, a sajátjuk mellé. Mindez az együttérzés pedig, amelyet Európától Ázsián át Ausztráliáig mindenhol tapasztalhattunk, a teljes spontaneitásból és ?szinteségb?l született. Ekkor még olyan államokban sem volt ez másképpen, mint Franciaország vagy Németország.

Az azóta eltelt id?szakban azonban az anti-amerikanizmus már-már túlcsordulni látszik. A Pew Kutatóközpont által 2004. májusában publikált felmérés szerint a franciák 62%-a, a németek 59%-a, a britek 34%-a ”nagyon rossz” vagy ”meglehet?sen rossz” véleménnyel van az Egyesült Államokról. Egy 2005. januári BBC-felmérés pedig a franciáknál 54%-os, a németeknél 64%-os, a briteknél 50%-os arányban prognosztizált igenl? válaszokat arra a kérdésre, mely szerint „negatív hatással van-e a világra Amerika?”. Az anti-amerikanizmust ett?l kezdve tv-m?sorok, újság-címlapok és könyvek sora választotta f? vizsgálati tárgyává.

A Newsweek International egyenesen a következ? kérdést tette fel olvasóinak: „Amerika vezet – de követi el valaki?” Röviden: az elmúlt négy esztend?ben széleskör? és hatalmas mennyiség? elemzés, kutatás látott napvilágot az Amerika-ellenességr?l, mialatt ugyanakkor a már említett spontán szimpátianyilvánításról és általánosságban a pro-amerikanizmusról igen kevés szó esik. Pedig tény, hogy számos ország lakosságának többsége még ma is rajong az Egyesült Államokért, az amerikai elnökért, s?t a washingtoni külpolitikáért. S azokban az országokban is, ahol a leger?teljesebb Amerika-ellenesség ütötte fel a fejét a közelmúltban, a lakosságnak egy nem teljesen elhanyagolható része máig Amerika-párti maradt. A BBC kutatása szerint a franciák 38%-a, a németek 27%-a, a kínaiak 40%-a vagy a brazilok 42%-a szerint „az Egyesült Államok továbbra is pozitív hatással van a világ folyamataira.” Kik is vallják ezt?

Az anekdoták szintjén nem eshet nehezünkre, hogy egy-egy közismert Amerika-párti jusson eszünkbe – akár a leginkább USA-ellenes Európából vagy Latin-Amerikából is. Politikai reformerek, mint a cseh Vaclav Havel vagy gazdasági újítók, mint a chilei José Pinera saját bevallásuk szerint az amerikai példák (mint az alkotmány vagy a gazdasági szabadság) alapján látják sikerre vihet?nek saját hazájukat. Gondolkodók, mint az iraki Kanan Makiya a politikai szabadság terjedését tulajdonítják az Egyesült Államoknak. Mindezek csupán kiragadott példák tiszta, liberális és demokratikus gondolkodású emberek közül, akiknek ideológiája vagy világról vallott elképzelése valahogy máig megmaradt „amerikainak”, vagy legalábbis töretlenül fontosnak tartják az Egyesült Államok szerepét saját maguk és országuk számára.

Nem csupán egyes személyekr?l beszélhetünk azonban, hiszen ezekben az országokban – és máshol is – egész csoportok léteznek, amelyek ideologikus ill. nosztalgikus érzésekkel viseltetnek Amerika iránt. Ide sorolhatjuk a brit thatcheristákat vagy a lengyel Szolidaritás mozgalom egykori és mai tagjainak jelent?s részét is. S bár Thatcher asszony már régen nem miniszterelnök és a Szolidaritás is jócskán túl van fénykorán, az általuk egykor képviselt pro-amerikanizmus nem t?nt el teljesen. Olyannyira nem, hogy e csoportok hatása adott ország politikájában jelentékenyen érz?dik, elég csupán arra gondolnunk, hogy a britek még mindig a legkevésbé Amerika-ellenesek, továbbá hogy Közép-Európa Washington egyik leger?sebb bástyájának számít manapság.

Az Egyesült Államok tekintetében megosztott társadalmakon túl léteznek egyöntet?en Amerika-barát országok is. A már idézett BBC-felmérés szerint például a Fülöp-szigetek lakosságának 88%-ka gondolkodik alapvet?en pozitívan az USA-ról, ez az arány egyébként itt a legmagasabb. Indiában 54%, míg Dél-Afrikában 56% helyezkedik el hasonló állásponton (ez a szám pedig a fejl?d? országokban számít a legnagyobbnak). A Fülöp-szigetek illetve India esetében a jelenleg is er?s pro-amerikanizmust nagymértékben köthetjük ahhoz a tényhez, mely szerint ezen országok szintén az iszlám radikálisokkal viselnek folyamatos harcot. A többi említett állam ugyanakkor els?sorban a rendszerváltásaik után megélt növekv? szabadság és jólét alapján érez alapot az Egyesült Államok további támogatására.

A Marylandi Egyetem újonnan publikált tanulmánya életkorra, jövedelemre és nemre lebontva is vizsgálta a pro- és anti-amerikanizmust a világban. Az eredmények érdekes megállapításokra adnak lehet?séget. Lengyelországban – amely alapvet?en Amerika-barát állam – a 30 és 44 év közötti polgárok sokkal inkább kedvelik az Egyesült Államokat, mint más honfitársaik. Jelzett csoportban 58,5% gondolja Amerikát alapvet?en pozitívnak, ami nem is meglep?, hiszen korban ezt a réteget érintették leginkább a Szolidaritás által elért eredmények. Ugyanakkor a fiatalabb lengyelek körében az USA támogatottsága kisebb. A 15-29 évesek között fenti arány csupán 45,3%. Ez sem meglep?: a fiatalok már nem találkoztak vele, így nem is érzik át a szocializmus és a demokrácia közötti különbséget. Amerika számukra így szinte arról ismert, hogy nehéz vízumot szerezni. Másrészt immár az Európai Unió részeként (amelyen belül már nem szükséges számukra vízum) a korábbiaknál nagyobb szabadságot élveznek, amely Amerikával szemben inkább egy azzal szemben megfogalmazott európai identitás kialakulásához vezet. A helyzet más országokban is hasonló: Kanadában, Nagy-Britanniában, Olaszországban vagy Ausztráliában a 60 év felettieknél messze er?sebb Amerika-pártiság figyelhet? meg, mint a fiatalabb korosztályoknál – a lengyelhez hasonló, történelmi tapasztalatok különbségéb?l fakadó okok miatt. Nem csak ilyen jelleg? tapasztalatok tehetnek azonban valakit Amerika-baráttá, ugyanennyire er?s alapot jelent a mobilitás, a gazdasági szabadság és az osztálynélküli társadalom iránti szimpátia is. Az USA e jellemvonásai – nem meglep? módon – így els?sorban az egyes országok alacsony jövedelm? rétegei számára vonzóak. Az Egyesült Államok jelentékeny mértékben nagyobb támogatottságot élvez például a brit vagy a koreai alsóbb rétegek körében.




© 2005-2019, Polgári Szemle Alapítvány