Utolsó hozzászólások


Dr. Sebestyén Sándor író és történész cikkei hihetetlen érdekesek, izgalmasak s talán ami a legfontosabb érthetőek az olvasó számá…






Publikálni szeretnék Önöknél. Hol találom a formátum-információt? Jánossy Dániel ÁSZ

Mi áll az EU-alkotmány kudarca mögött
Behind the EU Backlash
By Laura D’Andrea Tyson
Business Week, July 11, 2005


A globalizáció komoly arcul csapását jelentette a nyár eleji két népszavazás, amikor is a francia és a holland állampolgárok elutasították az Európai Unió új alkotmányát. Els?sorban a világkereskedelem negatív hatásai kapcsán érzett félelem mobilizálta ily nagy mértékben a nemre voksoló polgárokat. De a fejlett világ más tájain, így az Egyesült Államokban is hasonló érzések állnak az egyre izmosodó protekcionista hullám mögött. A Kongresszus például vonakodik ellenjegyezni a Közép-amerikai és Dominikai Szabadkereskedelmi Egyezményt, valamint szorgalmazza a kínai importra kivetett vámok visszaállítását. A közgazdászok gyakran mosolyogják meg ezen félelmeket, azonban még a globalizációpárti szakért?knek is el kell fogadniuk, hogy a folyamat során gy?ztesekkel és vesztesekkel egyaránt számolnunk kell. És a célunk az, hogy segítsük azon szakpolitikák kidolgozását, melyek növelik az el?bbiek számát és csökkentik az utóbbiak veszteségeit, terheit.

Lehet, hogy az Európai Unió szavazópolgárai nem ismerik a közgazdaságtani összefüggéseket, de intuícióik – miszerint a világpiac szélesedése munkahelyeikbe, de legalábbis bérük egy jelen?s hányadába kerülhet – tudományosan megalapozottnak t?nnek. Richard B. Freeman, a Harvard Egyetem munkaügyi közgazdásza szerint ugyanis világviszonylatban a munkaer? mennyisége az elmúlt 15 évben a duplájára n?tt. Kína, India és a volt szovjet térség globális rendszerbe csatolásával ugyanis felborult a munkaer? és a t?ke addigi kényes egyensúlya – amely a termelékenység és a bérszínvonal els?dleges meghatározója –, hiszen az újonnan érkez?k csekély mérték? fizikai t?két, de annál több munkáskezet hoztak magukkal. A régi arány helyreállítása pedig akár három évtizedet is igénybe vehet. De addig is a tény, hogy kétszer annyi munkás áll szemben csaknem változatlan mennyiség? pénztömeggel, rendkívüli nyomást gyakorol a munkaer?piacra. Mind a fejlett országokban, mind az olyan felzárkózó államokban, mint Brazília, az alacsony szakképzettség? munkásoknak szembesülniük kell azzal, hogy nem tudják felvenni versenyt kínai vagy indiai vetélytársaikkal. Ezen államok munkavállalói elméletileg a magas szakképzettséget igényl? ágazatokra történ? szakosodás révén kerülhetnek a globalizáció gy?zteseinek oldalára. De Kínában és Indiában egyre többen végeznek egyetemeken – s?t, sokan európai vagy amerikai egyetemeken szerzik diplomájukat –, így a nyugatiaknak már a fenti szektorokban is komoly ellenfélként kell velük számolniuk a munkaer?piacon.

A globális munkaer? ily magas szintje pedig mérsékelni fogja az átlagbérek növekedési ütemét az iparosodott országokban, és egyre több embernek – köztük a magasan kvalifikáltaknak – kell számolnia a stagnáló vagy csökken? reálbér veszélyével vagy munkahelyének megsz?nésével. De Martin Wolf szerint nem vár ránk ilyen sötét világ. A Miért m?ködik a globalizáció? (Why Globalization Works) cím? könyvében három fontos mozzanatra hívja fel a figyelmet. El?ször is, a fejlett gazdaságokban a munkaer? jelent?s része a szolgáltatói szférában dolgozik, melynek juttatásai csak helyben állíthatók el? és ott is „fogyaszthatók”. A McKinsey Global Institute adatai szerint világ 1,46 milliárd szolgáltatói állásának mindössze 11 százaléka lenne mobilizálható az elkövetkezend? években. A második magának a t?kének a természetére vonatkozik. Wolf azt emeli ki, hogy a tág értelemben vett t?ke – tehát a fizikai, a társadalmi és a humán t?ke együttesen – korántsem olyan mobil, mint azt egyesek gondolnák. És végezetül, napjainkban még mindig kevés igazán multinacionális társaságot találunk, így a cégek termelésük és t?kéjük 75 százalékát még mindig saját anyaországukba helyezik, és ugyaninnen veszik alkalmazásba dolgozóik háromnegyedét.

De hogyan is kellene válaszolniuk politikusainknak ezekre a kihívásokra? Tony Blair brit miniszterelnök nemrégiben az Európai Parlament plénuma el?tt mondott beszédében egy olyan új európai modell felállítását szorgalmazta, amely visszavágná az agrárszektornak nyújtott támogatások mértékét, mely összegeket a szakképzés, a kutatás-fejlesztés és a kisvállalkozások további támogatása területén jóval hatékonyabban lehetne hasznosítani. Ilyen lépték? tervek nélkül félhetünk aztán igazán – mégpedig a globális növekedés lassulásától, amely egy jóval nehezebb jöv?t vetít a világ dolgozói elé.




© 2005-2019, Polgári Szemle Alapítvány