Utolsó hozzászólások


Dr. Sebestyén Sándor író és történész cikkei hihetetlen érdekesek, izgalmasak s talán ami a legfontosabb érthetőek az olvasó számá…






Publikálni szeretnék Önöknél. Hol találom a formátum-információt? Jánossy Dániel ÁSZ

Mi a helyzet a liberálisokkal?
What’s the Matter with Liberals?
By Thomas Frank
The New York Review of Books, May 12, 2005


Az elmúlt több mint 35 év során az amerikai társadalmat keresztülhasító ideológiai törésvonal széls?ségesen populista megközelítésben öltött testet: konzervatívnak számított, aki keményen és sokat dolgozott, tisztességes adót fizetett, és a mindennapokban nem félt semmit?l és senkit?l. Liberálisnak pedig azt nevezték, aki malibui vagy manhattani otthonában naphosszat csak a lábát lógatta… George Wallace és George W. Bush korában az osztályalapú, kulturális jelleg? válasz a liberális arroganciára a leghatékonyabb fegyvernek bizonyult. A konzervatív er? a retorika szintjén munkáspárti, gazdaságpolitikában royalista volt, és kikezdhetetlenné vált az elvi alapú politizálás harcmezején. Az amerikai konzervativizmus önmagát a kisemberek felemelkedésével és a kormányzat mindhárom ágának ellen?rzésébe kerülésével definiálta, amely adót csökkent és véget vet a korrupciónak. A konzervatív a milliós pénzmozgások és pénzemberek iránt ellenszenvet érz? protest-szavazókhoz szólt, akik az élet (üzlet stb.) valamely területén képtelenek voltak a nagyobb anyagi er?vel szembeni gy?zelemre.

A 70-es évekt?l a liberális oldal már kerülte a legy?zhetetlen ideológiai ellenféllel való ütközetet, és inkább elvetette a harcot, s meghunyászkodott. Ma sincs másképp, hiszen a konzervatívok fenti fegyverzettel még mindig rendelkeznek. Hogy hosszú távú status quoóról van szó, mi sem bizonyítja jobban, mint a 2004-es elnökválasztás, ahol a mégoly szerényked? és óvatos liberális hangsúlyokról is bebizonyosodott, hogy tökéletesen hatástalanok a mai amerikai társadalomra. Arisztokratikus személyisége és életútjának nyilvánvalóan számtalan dönt? jelent?ség? (anyagi és politikai) szerencséje John Kerryt az elmúlt évtizedekben a liberalizmusról kialakult kép tökéletes bábujává tette. Csupán a politikai irracionalitás számlájára írható, hogy a Demokrata Párt vajon miért nem eszmélt korábban, hiszen elnökjelöltjüket már a korábban is emlegetett 70-es években is szokatlan liberalizmusa miatt állították pellengérre (akkor még a háborúellenes kampányolása kapcsán) Amerika legkedveltebb talkshow-m?sorvezet?i. A demokraták mégis hittek benne, hogy ellenzékben vonzóvá tehetik alternatívájukat a liberális arcéllel.

Ahogyan maguk a republikánusok, de számos id?ben eszmél? liberális kommentátor és politikus megjegyezte: a Demokrata Párt képtelen lépést tartani a változásokkal az amerikai társadalomban, s így versenyképtelen marad a politikában is. Mivel pedig lemaradtak, a republikánusok diktálnak. S a Karl Rove által preferált, személyes mobilizációs háztól házig kampány pontosan az osztályalapú, érték- és kultúraközösségen (pl. újkeresztény gyülekezetek) keresztül mozgósító er?vel válik sikeressé, a helyzet még jó ideig várhatóan nem is változik.




© 2005-2019, Polgári Szemle Alapítvány