Utolsó hozzászólások


Dr. Sebestyén Sándor író és történész cikkei hihetetlen érdekesek, izgalmasak s talán ami a legfontosabb érthetőek az olvasó számá…






Publikálni szeretnék Önöknél. Hol találom a formátum-információt? Jánossy Dániel ÁSZ

A lehet?ség kapujában – Hogyan er?síthetik az alkotmányt elutasító voksok Európát
Opportunity Knocks – Why the Votes Against the EU Constitution May Strengthen Europe
By Carol Matlack with Stanley Reed and Jack Ewing
Business Week, June 13, 2005


Az alkotmány elutasítása végs? csapást mért Európa politikai elitjére. A francia és holland szavazók keményen megfeddték vezet?iket, akik csaknem három évet töltöttek a 400 oldalas dokumentum összeállításával, elfogadtatásának el?készítésével. Elvetették a hosszú ideje fennálló dogmát, mely szerint egyedül egy egységesebb Európa képes ellensúlyt képezni az Egyesült Államok és a feltörekv? Kína gazdasági és politikai hatalmával szemben. A jelent?s tekintélyveszteség azonban csak az egyike azon veszélyeknek, melyek Európa politikusait fenyegetik. A siralmas gazdasági teljesítmény – amely a „nem” szavazatok gy?zelmének egyik meghatározó tényez?je – ugyanis arra viheti a szavazókat Németországban és Olaszországban, hogy kiálljanak kormányuk mögül az egy éven belül esedékes választásokon. A reformok szószólóinak pedig amiatt fájhat a fejük, hogy a kialakult bizonytalanság miatt jóval nagyobb er?feszítésükbe kerülhet, hogy támogatást találjanak régóta várt gazdaságserkent? intézkedéseik elfogadtatásához.

A kialakult helyzet aggodalomra adhat okot, azonban nem katasztrofális. S?t lehet, hogy szavazataikkal a francia és a holland állampolgárok szívességet tettek Európának. Álljon itt három érv, hogy miért is:

Vége szakad a francia–német uralomnak

A kezdetekt?l fogva Franciaország és Németország volt az, aki kimondta a végs? szót az Európai Unióban. Ez érthet? is, hiszen a két korábbi ellenség együttm?ködése nélkül az EU és el?dei mind halva született kezdeményezések lettek volna. Ráadásul éveken keresztül e két ország alkotta Európa leger?sebb gazdaságát. Mára azonban változott a helyzet. A két nagyhatalom stagnálása mellett az újonnan csatlakozó tizek éllovasai – Lengyelország és Szlovákia – jóval nagyobb növekedési mutatókkal rendelkeznek, s a német és a francia berendezkedést nem tekintik többé követend? példának. Azon országok pedig, így Írország és Finnország, melyek mélyreható reformokat eszközöltek gazdaságuk fellendítése érdekében, méltán háborodtak fel, mikor Párizs és Berlin módosította a monetáris unió alapjául szolgáló fiskális fegyelem mindenki által elfogadott szabályait. Ráadásul a protekcionista húrokat penget? német–francia kett?s még meg is rótt olyan kormányokat, mint Írország vagy Lengyelország, hogy alacsony adókulcsaikkal befektetéseket vonnak el „Európa magjától”. Ezt azonban a versenyképesebb országok már nem sokáig fogják t?rni.

Az alkotmány nagymértékben magán hordozza a francia és német elit kézjegyét. Most, hogy ez megbukott, a két ország tanácsbeli befolyása is csökkenhet. „A franko- germán motor már egyre inkább csak papíron létezik” – véli Alexander Stubb finn európai parlamenti képvisel?. „Az új tagállamok, az északi államok és az Egyesült Királyság fel fog lépni a gazdasági váltás érdekében.”

Egy politikai generáció t?nik el

2005 tavasza Európa politikai térképén is generációs váltást mutat. Az állam aktív szerepvállalását hangsúlyozó gazdasági eszme légköréb?l kin?tt 72 éves Chirac, a 61 éves Schröder és 68 éves Berlusconi komoly kihívókra talált hazájában, akik mind a piacorientált gazdaságpolitika hívei. A szeptemberi német szövetségi választások után Schrödert nagy valószín?séggel az a keletnémet származású 50 éves Angela Merkel váltja majd a kancellári székben, aki a jobbközép Kereszténydemokrata Unió élén átüt? adóreformot és rugalmasabb munkaer?piacot ígér. Chirac pozícióját – bár megbízatása 2007-ig tart – a szintén 50 esztend?s Nicolas Sarkozy veszélyezteti. A kormányzó jobbközép párt elnöke, a kormány második legfontosabb tisztét betölt? politikus a deregularizációnak és a költséges jóléti állam visszaszorításának elkötelezett híve. Berlusconi sem számíthat sok jóra a 2006 tavaszán esedékes olaszországi választásokon. A közvélemény-kutatások szerint kormánya népszer?sége messze elmarad a liberálisabb nézeteket valló Romano Prodi balközép pártja mögött.

Így egy újabb thatcheri fordulat kezd kibontakozni a kontinensen. Az új politikusi generáció valószín?leg kevésbé lesz elkötelezett munkásai és egyéb, országuk politikai életébe hosszú ideje beágyazódott érdekek mellett.

Egy új, kétsebességes Európa

A franko-germán elképzelések egy olyan kétsebességes Európa képét vázolták fel, melyben Európa motorját az alkotmányt elfogadó államok adták volna, míg az azt esetleg elutasítók – így az Egyesült Királyság vagy Dánia – az integráció alacsonyabb lépcs?fokára kerültek volna. Ez azonban áldozatul esett a francia és holland szavazók akaratának. Ehelyett a kétsebességes Európa egy másik víziója kerülhet el?térbe. Azon államok, amelyek a deregularizálással, az adók és állami kiadások visszavágásával felpörgették gazdaságukat, egy növekedést szorgalmazó koalícióba tömörülhetnek – véli Ann Mettler, egy brüsszeli lobbicsoport, a Lisszabon Tanács elnöke. Ennek jeles példája az ez év tavasszal jórészt francia és német ellenvetések miatt leszavazott szolgáltatások szabad áramlásáról szóló direktíva. Ha ezek a tagállamok hasonló reformtervezetekkel állnak el?, nyomást gyakorolhatnak Berlinre és Párizsra, hogy csatlakozzanak a klubhoz. Még ha formális szervezetbe nem is tömörülnek, jó példával szolgálhatnak. Még így sincs miért örülni az alkotmány elutasításának. De néha a megfelel? változásokhoz egy katasztrófa kell.




© 2005-2019, Polgári Szemle Alapítvány