Utolsó hozzászólások


Dr. Sebestyén Sándor író és történész cikkei hihetetlen érdekesek, izgalmasak s talán ami a legfontosabb érthetőek az olvasó számá…






Publikálni szeretnék Önöknél. Hol találom a formátum-információt? Jánossy Dániel ÁSZ

A világ megváltozott. A demokraták miért nem tudnak?
The World Has Changed. Why Can’t the Dems?
By Richard S. Dunham
Business Week, November 1, 2004


A demokratáknak talán ez volt az utolsó lehet?ségük, hogy belássák: a világ megváltozott. Egy szeszélyes és hibás retorikával fellép? elnökjelölt nyilvánvaló, hogy képtelen választást nyerni egy háborús id?szak közepén. És tény, egy-két évvel ezel?tt nem is John Kerryr?l álmodott a demokrata vezetés. Csakhogy ?k is tisztában vannak vele, nem az oly sokszor hangoztatott arisztokratizmus, fennköltség volt a legf?bb hiba az idén. Ugyanúgy problémák voltak Gore 2000-es és Dukakis 1988-as kampányával. Bush idei gy?zelme tehát a jelöljelöl? procedúra egészének hibájára világít rá a Demokrata Pártban.

Az elmúlt három évtized szebb napjaiban a demokrata jelölt még képes volt elhitetni a választókkal, hogy személye er?s garancia biztonságra, értékekre, erkölcsösségre is, nem csupán más materiális kérdésekben. Ezen témák nélkül ugyanis Amerikában esélytelen választást nyerni. Az elmúlt id?szakban (nem el?ször, de talán eddig a legnagyobb mértékben) a demokraták mégis elfeledkeztek a kulcsüzenetekr?l. Ezért jött el a pillanat, hogy a párt egészér?l új vitát nyissanak.

Az utolsó demokrata elnökjelölt, aki képes volt a voksok 50%-ánál többet szerezni, Lyndon B. Johnson volt 1964-ben(!). A hagyományos szociálliberális irányvonal mellett (ahogy a New Deal idején még tömegek támogatták) ma már nem igazán áll ki más, csupán a kék-galléros Amerika, a magasan képzett és jómódú fehérek. Ugyanezzel az ideológiával ma már nem lehet a tradicionális amerikaiakat a demokraták oldalára állítani. „Ennek a játéknak vége.” – jelenti ki Andrew S. Rappaport, a Demokrata Párt egyik vezet? kutatója. Bár a Clintonhoz köthet? újbaloldali retorika nyolc éven át sikeres és népszer? tudott maradni, hiteles továbbviv? nem akadt a pártban, így az irányzat mondhatni kifulladt.

Ma két ígéretesnek tartott irányzatot tartanak számon, Hillary Clintonét és John Edwardsét. Párton belüli felemelkedésükhöz (legyen szó bármelyikükr?l) azonban olyan nagyhalakon kell átrágniuk magukat, mint az Új mexikói Bill Richardson, a virginiai Mark Warner vagy az iowai Tom Vilsack, akik szintén er?s ambíciókat táplálnak a Fehér Ház irányába.





© 2005-2019, Polgári Szemle Alapítvány