Utolsó hozzászólások


Dr. Sebestyén Sándor író és történész cikkei hihetetlen érdekesek, izgalmasak s talán ami a legfontosabb érthetőek az olvasó számá…






Publikálni szeretnék Önöknél. Hol találom a formátum-információt? Jánossy Dániel ÁSZ

Az arab országok ereje
Arabian Might
By Carla Power, Stephen Glain and Nada el Sawy
Newsweek International, 27 June, 2005


Az arab országok egy nemzedék eltelte óta nem fejl?dtek olyan nagy ütemben, mint napjainkban. Arif Naqvi, a dubai székhely? Abraaj Capital vezérigazgatója szerint a Közel-Keletet ennyire semmi nem rázta fel azóta, hogy az els? világháború után a nagyhatalmak nemzetállamokra osztották a térséget. Az olajár-emelkedés az elmúlt évben 5,6 százalékos GDP-növekedést eredményezett a régióban. Az OPEC miniszterei múlt heti találkozójukon a kitermelés további növelésében állapodtak meg, a piacok azonban már nem reagálnak a globális többletkeresletet orvosolni kívánó intézkedésekre. Így a régióban tartósnak t?n? aranykor köszöntött be. Szaúd- Arábia például soha nem látott költségvetési többletet halmozott fel az elmúlt évben, mivel 19 dolláros olajárra alapozta költségvetését, a nyersolaj hordónkénti éves átlagára azonban elérte a 35 dollárt. A részvénypiacok régiószerte rohamos gyorsasággal növekednek, Kairótól Abu Dhabiig szárnyalnak az ingatlanpiacok és az épít?ipar.

De a magas olajáraknak árnyoldalai is vannak. A lassuló globális növekedés csökkentheti az olaj iránti keresletet, valamint eltérítheti az arab országokat az egyoldalú olajfüggésr?l való elmozdulást célzó terveit?l. Ráadásul a 70-es évek olajárrobbanásából származó többletjövedelmet jóléti intézkedések formájában használták fel, ami az olajárak esése után tarthatatlanná vált. Ez a fellendülés azonban eltér a korábbitól. A többletekb?l ez alkalommal hazai középosztály profitálhat majd, növekednek a külföldi befektetések, a régió gazdaságai egyre stabilabbá, er?sebbé válnak. Talán képesek lesznek megállítani, vagy esetleg visszájára fordítani az egyre elkeserít?bb, a terrorizmust is életben tartó nyomorúságot. A legszembet?n?bbek a Szaúd- Arábiában, Dubaiban és Egyiptomban zajló változások.

Szaúd-Arábiára még ma is sokan egy klasszikus olajállamként tekintenek, meglep? azonban, hogy els?sorban az olajágazaton kívüli szektorok indultak virágzásnak (ezen ágazatok 6 százalékos növekedést mutattak, háromszorosát az olajágazatban tapasztalhatónak). Nem kérdés, hogy az olajárak 2002-es megugrása váltotta ki a ma tapasztalható gyors növekedést, de a szaúdi gazdaság már 1998 óta 4-5 százalékos GDP-növekményt mutat. Abdullah koronaherceg már a 90-es évek végén megkezdte a gazdaság olajtól való függetlenítését. Beindította a privatizációt, megreformálta a bankszektort, lehet?vé tette a külföldiek tulajdoni részesedését, melynek eredményeképpen az épít?ipar szárnyakat kapott. A 2003-as rijadi robbantások azonban megrengették a külföldi befektet?k bizalmát, a részvénypiacok pedig csak korlátozottan állnak nyitva a külföldiek el?tt, így a t?két els?sorban a szaúdiak biztosítják – nagy részben a szeptember 11-i terrortámadások után Amerikából hazatelepítettek. A kormány emellett 2010-ig 30 milliárd dollárt kíván befektetni a petrolkémiai iparágba, az olyan, a válságokra kevésbé hevesen reagáló termékek gyártásába, mint a gumi vagy a m?anyag. A gazdasági növekedés fontos elem lehet a széls?séges politikai elemek elleni küzdelemben is. A magas munkanélküliséget azonban még nem sikerült felszámolni, ugyanis továbbra is jelent?s számban dolgoznak külföldiek (6 millió) a gazdaság egyes szektoraiban, ami annak is betudható, hogy a szaúdi fiatalok között még mindig többségben vannak azok, akik orvosi, mérnöki, tanítói képzés helyett teológiai, irodalmi vagy nyelvi képzésben részesülnek. A munkakultúra átalakítása és a munkanélküliek foglalkoztatása a kormány jöv?beni feladata.

A térség másik kiemelked? állama a Monaco nagyságú Dubai, mely a turizmus és az üzleti élet központjaként a Közel- Kelet Szingapúrja kíván lenni. A törpeméret? emirátus szintén a diverzifikáció útjára lépett, hiszen olajtermelése – ami jelenleg a GDP 6 százalékát adja – becslések szerint 2010-re kifullad. A külföldi befektet?ket és a nagy multinacionális vállalatok regionális irodáit szabadkereskedelmi és adómentes zónájával kívánja elérni. Míg Szaúd-Arábiában száz nap kell egy új vállalkozás beindításához, Dubaiban ez csupán tizenöt napot vesz igénybe. Az államnak rendkívüli bevételei származnak továbbá a virágzó szerencsejáték-iparból is. Dubai továbbá a biotechnikai kutatások kiemelt központja is kíván lenni, így nyugton állítható, jó úton halad a szingapúri példa nyomában – már ha utol nem érte.

Mindezek mellett Egyiptom is rendkívül kedvez? mutatókkal büszkélkedhet. A 90-es évek eleji válság és az azt követ? stagnálás után Egyiptomban tavaly októberben új korszak kezd?dött, amikor is összeült Ahmed Nazif fiatal, technokrata szemlélet? kormánya. Megkezdték az egyiptomi font lebegtetését, nagy lépték? privatizációs programot indítottak be, revideálták a külföldi befektetéseket szabályozó törvényt és adócsökkentést hirdettek. Ezek hatására az ország GDP-növekménye idén 4,8 százalékra emelkedett, és tartósnak t?nik az 5 százalék körüli ráta, ami elégségesnek bizonyulhat az ország 2 százalékos népességnövekedésének kompenzálására. Egyiptom nem rendelkezik olajjal, mint Szaúd-Arábia. Itt a még szaúdiakénál is gyorsabb ütem? gazdaság diverzifikálását f?leg olyan küls? tényez?k mozgatták, mint az iraki háború vagy a magas olajárak. A t?kepiacokat például jóval gyorsabban nyitották meg, így a külföldiek sokkal nagyobb szerepet játszanak Kairóban, mint Rijadban. A külföldiek egyre több nagyvállalatban egyre nagyobb részesedéseket szereznek.

A Közel-Kelet fejl?dési üteme azonban még mindig elmarad az Ázsia déli részében tapasztalhatóétól, a magánt?ke befektetései pedig eddig elkerülték a munkaintenzív iparágakat, így a régió országainak a legnagyobb jöv?beni problémája a magas szint? munkanélküliség kezelése lesz. Az olaj 55 dollár körüli hordónkénti ára pedig reálértékben még mindig alacsonyabb, mint negyed századdal ezel?tt, így napjaink eseményei csak azt jelentik, hogy a Közel-Kelet visszakapott valamit abból, amit 25 év alatt elveszített. A világpiaci áremelkedés kedvez? hatásait csak úgy tudják hosszú távra kitolni, ha továbbra sem térnek le az olajfügg?ség csökkentésének útjáról.




© 2005-2019, Polgári Szemle Alapítvány