Utolsó hozzászólások


Dr. Sebestyén Sándor író és történész cikkei hihetetlen érdekesek, izgalmasak s talán ami a legfontosabb érthetőek az olvasó számá…






Publikálni szeretnék Önöknél. Hol találom a formátum-információt? Jánossy Dániel ÁSZ

Ukrajna narancsos forradalma
Ukraine’s Orange Revolution
By Adrian Karatnyicky
Foreign Affairs, March / April, 2005


„Razom nas bahato! Nas ne podolaty!” – „Együtt sokan vagyunk! Nem gy?zhetnek le bennünket!” – harsogta a kijevi Függetlenség téren november 22-én összegy?lt több százezres tömeg. Egy er?s civil mozgalom, képzett ellenzéki politikusok csoportja és az ukrán középosztály karöltve emelte fel hangját az uralkodó elit választási csalásaival szemben. A következ? 17 napban országszerte milliókat megmozgató tüntetések zajlottak, melyek a „narancsos forradalom” néven váltak ismertté. Az egész világ nagy érdekl?déssel követte az eseményeket, amint a korrupt vezetésér?l elhíresült ország népe kezébe veszi sorsa irányítását. Viktor Juscsenkó, az ellenzék jelöltjének végs? gy?zelme nemcsak a 80-as évek során lezajlott kelet-európai rendszerváltások újabb felvonása volt, hanem geopolitikailag is óriási jelent?ség?, hiszen egy szeizmikus erej? nyugati eltolódást eredményezett a régióban.

A változás szele

Az indulatokat a választási csalás váltotta ki az emberekb?l. Az elnöki választások mindent eldönt? második fordulójának napján végzett független exit pollos felmérések azt mutatták, hogy az ellenzéki Juscsenkó 52 százalékos támogatottságot élvez, míg a jelenlegi miniszterelnök, Viktor Janukovics csupán 43 százalékon áll. A végeredmény mégis 2,5 százalékos Janukovics-gy?zelmet hozott. Közvetlenül a szavazóhelyiségek bezárta után a Központi Választási Bizottság által közzétett adatok szerint az ország keleti, oroszok lakta felében a részvétel aránya nem haladta meg az országos 78-80 százalékos átlagot. Négy órával kés?bb azonban hirtelen megugrottak a keleti részvételr?l számot adó adatok, amelyek 90 százalékos többségben mind Janukovicsot támogatták. A felügyel?bizottságok már a választások lebonyolítása során is megkongatták a vészharangokat (egyes Juscsenkó által dominált választókerületekben például elt?n? tintával töltött tollakat találtak), de már a kampány során is számos visszaélés történt a kétes körülmények között dioxinmérgezést kapó Juscsenkó és stábja rovására.

Az enyveskez?ek

De miért is folyamodott hatalma meg?rzése érdekében választási csaláshoz az uralkodó elit? Hát a korrupció miatt. 1991-ben Ukrajna kinyilvánította függetlenségét, nagyban hozzájárulva ezzel a Szovjetunió összeomlásához. A kommunista párt tagjainak azonban sikerült átmenteniük hatalmukat, azzal a különbséggel, hogy ezután a legnagyobb hazafiak szerepkörében tetszelegtek. A függetlenség els? éveiben a korrupció hatalmas méreteket kezdett ölteni, és Vlagyimir Kucsma 1994-es megválasztása után ez csak tovább n?tt. Oligarchikus klánok alakultak ki, amelyek a gazdaság egyes részterületeit tartották kezükben, és külön pártokkal rendelkeztek a törvényhozásban. 2001-re azonban ezen oligarchák hatalma markánsan megn?tt, Kucsma piszkos ügyletei is kezdtek napvilágot látni, ami az elnök bukásához vezetett.

A változások

Viktor Juscsenkó pont ezen id?szak alatt lett független bankárból, az Ukrán Nemzeti Bank elnökéb?l miniszterelnök, majd az ellenzék vezére. Az ország felvirágoztatása végett fiskális fegyelmet, következetes adóztatást hirdetett. 2000-ben, miniszterelnöksége els? évében az ország GDP-je 6 százalékkal, egy évvel kés?bb már 9,2 százalékkal növekedett. Célja elérése, a virágzó Ukrajna megteremtése érdekében szembe kellett szállnia az ország oligarcháival. Azonban az akkori elnöknek, Vlagyimir Kucsmának nem állt érdekében egy ilyen er?s, független, ambiciózus miniszterelnök személye, így hiába élvezte Juscsenkó a közvélemény támogatását, az oligarchák nyomására 18 hónap után Kucsma eltávolította posztjáról. Így lett Juscsenkó a politikai ellenzék vezéralakja. Eltávolítása után a helyére lép? Viktor Janukovics – Oroszország támogatását maga mögött tudva – az uralkodó elit els? számú elnöki jelöltje lett a 2004-et követ? id?szakra (ti. az alkotmány szerint Kucsma csak kétszer tölthette be ezt a posztot). Így került 2004. november 21-ére egymással szembe Ukrajna legkedveltebb politikusa és Kucsma örökségének továbbviv?je.

A felkelés

A 2004-es elnöki választások második fordulóját követ? tüntetések hátterében az áll, hogy a passzívnak és tehetetlennek hitt civil társadalom 90-es évek alatt folyamatos izmosodott, és 2004-re végül kiállt érdekei mellett. Ez egyrészt az Egyesült Államokból és az Európából érkez? pénzügyi támogatásoknak tudható be. Az ukrán társadalomban azonban immanens folyamatok is lejátszódtak, melyek szintén a civil társadalom meger?södését eredményeztek. Így például az 1999 és 2004 között megkétszerez?dött GDP-nek köszönhet?en megjelent az er?s városi középosztály. Továbbá egyre nyilvánvalóbbá vált, hogy az uralkodó osztály kiterjedt korrupciójának, a kormány média feletti totális ellen?rzésének dacára független, új sajtóorgánumok születtek. Juscsenkó médiaszereplésének akadályoztatása is fontos szerepet játszott a forradalom gy?zelmében, ugyanis a s?r? kampánykörútjai lehet?séget teremtettek a helyi politikai és civil csoportok közötti kapcsolati háló kiépítése számára. És végül a forradalom sikerének fontos eleme volt, hogy az ellenzéki mozgalmak élére tapasztalt vezet?k kerültek.

Harc a hatalomért

Juscsenkó és gárdája a választások után kett?s taktikát alkalmazott. A parlamentben elnöknek választatta meg magát, majd els? lépésként felszólította a hadsereget és a biztonsági szerveket, hogy álljanak át az ellenzék oldalára. A tüntet?k meger?södésével pedig be is következett a rendfenntartó er?kön belüli törés, így a hatalom már nem tudta azokat a tömeg ellen fordítani. Az ellenzék azonban tudta, hogy az utcai politika ily gyors sikere precedenst teremthet, így igyekezett a pozíciót alkotmányos eszközökkel is bebetonozni. Els?ként érvénytelenné nyilvánították a szavazásokat, a legfels?bb bíróság megsemmisítette az eredményeket, és új választásokat rendelt el. Biztosítékokat építettek be a választójogi törvénybe, és megállapodtak az elnöki hatalom csökkentésér?l. A megismételt második fordulóra december 26- án került sor, óriási nemzetközi ellen?rzés véderny?je alatt. Juscsenkó a szavazatok 52 százalékát szerezte meg, ellenfele 43 százalékig jutott. Az eredmények markáns területi különbségeket mutattak. Az ellenzék inkább nyugaton, Janukovics inkább keleten bizonyult er?sebbnek. December 27-én hivatalosan is Viktor Juscsenkó lett Ukrajna harmadik köztársasági elnöke.

Az új bel- és külpolitika feladatai

Az új ukrán kormány el?tt rendkívüli feladatok állnak. Juscsenkó Mi Ukrajnánk nev? pártja politikai irányvonalát az Európai Néppártba való belépéssel a jobbközép irányába jelölte ki. Az új elnök szívén kívánja viselni a nyugdíjasok sorsát, ugyanakkor ragaszkodni kíván a fiskális fegyelem elvárásaihoz. Juscsenkó els?dleges feladata lesz a korrupció felszámolása, ami Vlagyimir Kucsma felel?sségre vonásának megkerülésével kivitelezhetetlen. Fontos feladata továbbá az ország 21 százalékát alkotó orosz és a háromnegyedes többségben lév? ukrán lakosság kibékítése, a független állami média megteremtése és a gazdaság pályára állítása. A 2004-es 12 százalékos növekedési mutató ugyanis el?rejelzések szerint az idén 6 százalékra eshet vissza.

Az új Ukrajna külpolitikájának pedig talán legnagyobb kihívása az orosz kapcsolatainak helyreállítása. Putyin ugyanis nyíltan kiállt Janukovics mögött, így nem csoda, hogy az új elnök els? útja Moszkvába vezetett. Juscsenkó azonban országa demokratikus és gazdasági stabilitását az Európai Unió keretei között tudná biztonságban. Ezt a célkit?zést mind az újonnan csatlakozott kelet-európai államok, mind az Európai Parlament támogatólag fogadja. Juscsenkó a harmadik nagy szövetségest az Egyesült Államok képében látja.

A posztszovjet térség demokratikus mozgalmait vezet? személyek figyelme legalább 17 napig Ukrajnára szegez?dött. A narancsos forradalom tüntet?i között több fehérorosz és kazah zászló is felt?nt. A forradalom lángja azonban nem feltétlenül fog tovaterjedni. De az biztos, hogy elnyomottak tovább folytatják küzdelmüket az önkényuralommal szemben.




© 2005-2019, Polgári Szemle Alapítvány