Utolsó hozzászólások


Dr. Sebestyén Sándor író és történész cikkei hihetetlen érdekesek, izgalmasak s talán ami a legfontosabb érthetőek az olvasó számá…






Publikálni szeretnék Önöknél. Hol találom a formátum-információt? Jánossy Dániel ÁSZ

Képtelenség az euró szétverése
You Can't Bank the Euro
By Martin Vander Weyer
The Spectacor, 11 June 2005


Jean-Claude Trichet, az Európai Központi Bank (ECB) elnöke a minap kijelentette, hogy a pénzügyi dezintegráció – amelyre néhány német és olasz politikus is utalgatott az elmúlt hetekben – totális nonszensz. Mint mondta, ez olyasféle elképzelés, „mintha Kalifornia állam kilépne a dollárövezetb?l.” Egy kissé más megközelítést használt Joaquin Almunia, az EU gazdasági megbízottja, aki szerint „az Euró olyan régivágású házasság a monetáris unió tagjai között, amelyben nem létezik a válás fogalma.” Rákontrázva hazája egy-egy államférfijának és gazdasági szerepl?jének baljós jóslataira, Axel Weber, a Német Nemzeti Bank (GBB) elnöke nemes egyszer?séggel „példátlan sikertörténetnek” nevezte az Eurót, s közölte: semmi olyasmiben nem hajlandó részt venni, ami ennek szétverésére irányul. Akár meg is lep?dhetnénk azon, hogy ilyen, kissé képtelennek t?n? elképzelésre, mint amilyen az euróövezet felmondása, ennyire komoly emberek ilyen hevesen reagálnak. Azonban jó, ha emlékeinkbe idézzük annak a titkos találkozónak a hírét, amely egyes értesülések szerint a német pénzügyminiszter, Hans Eichel és független közgazdászok egy csoportja között jött létre e témában nemrég. A pletykák szerint a találkozó témája ugyanis az euró esetleges felmondásának lehet?ségei voltak.

Nagy-Britanniában Peter Mandelson a híresztelésekre reagálva nem gy?zte hangsúlyozni a különböz? tévécsatornákon, hogy a francia és a holland referendum eredménye semmi esetre sem eredményezhet pénzügyi vagy gazdasági fordulatot az Európai Unióban. Eddig ennek a lehet?sége szóba sem került, s most hirtelen magas beosztású politikusok sora igyekszik rögtön cáfolni is azt, amir?l semmiféle konkrét elképzelés nem is szivárgott ki. Utóbbi tény azonban óvatosságra int mindannyiunkat, hiszen az euró esetleges válságának, egy financiális dezintegrációnak a következményei a szó szoros értelmében beláthatatlanok. Ma annyit állapíthatunk meg, hogy az eurózóna messze a brit és az amerikai gazdasági teljesítmény mögött kullog, miközben munkanélküliségi rátája az el?bb említett országokénak csaknem kétszerese. A helyzetet súlyosbítja, hogy az Euró-övezet lakosainak sokasága nem elégszik meg ezen objektív mutatók alapján leírt állapottal, s helyzetértékelésében sokkal tovább megy: személyes gazdasági sikertelenségéért, a munkaer?ként történ? leértékel?dést?l való félelemért és számos más jelenségért is a közös pénzt, tágabban a monetáris uniót teszik felel?ssé. A helyzetet súlyosbítja, hogy az euróövezet jöv?jét márpedig igenis jelent?s mértékben meghatározza az unió politikai útja. Egy közös pénzügyi rendszer ugyanis hosszú távon nem m?ködhet sikeresen a politikai integráció továbbfejl?dése nélkül, amely pedig legutóbb az alkotmányos referendumokon komoly veszélybe került. Ahogyan Niall Ferguson történész briliáns módon rámutatott: az euró éppen azért nem lesz sohasem versenyképes a dollárral, mert utóbbi, azaz az Egyesült Államok esetében a monetáris uniót el?bb politikai egységesüléssel alapozták meg, míg az EU esetében még az utólagos politikai unió is elhúzódó, nehézkes vállalkozásnak t?nik. Ám nem csak az amerikai példa számít int? jelnek, hiszen a felsorakoztatott többi történelmi precedens esetében is hasonló volt a helyzet: az Osztrák–Magyar Monarchiában, a Skandináv Unióban és a Latin Pénzügyi Unióban (Franciaország, Belgium, Svájc, Olaszország és Görögország). Napjaink eseményei bizonyítják e példálózást, amennyiben politikai egység híján az egyes tagországok miniszterelnökei és pénzügyminiszterei a pénzügyi unió nehézségeivel tagállami szinten kénytelenek szembenézni, amely pedig növeli az unió elutasítottságát.




© 2005-2019, Polgári Szemle Alapítvány