Utolsó hozzászólások


Dr. Sebestyén Sándor író és történész cikkei hihetetlen érdekesek, izgalmasak s talán ami a legfontosabb érthetőek az olvasó számá…






Publikálni szeretnék Önöknél. Hol találom a formátum-információt? Jánossy Dániel ÁSZ

Az új Nixon
The New Nixon
By Jonathan Rauch
The Atlantic Monthly, July/August 2005


Ha Ön aggódik a szövetségi költségvetés hiányával kapcsolatban (márpedig erre, valljuk be, jó oka van), tegye fel magának a kérdést, vajon melyik opció jelentene nagyobb el?relépést az ország pénzügyei szempontjából: Bush elnök idei költségvetése, vagy egy olasz hamburger elfogyasztása? El?bbi mindenesetre eredetileg a deficit felére (azaz megközelít?leg 207 milliárd dollárra) történ? lefaragását t?zte ki távlati célnak a 2010-es esztend?ig. A büdzsé csupán egyetlen dologról feledkezett meg, amely azonban még annál is távolabb helyezi 2010-et, mint amennyire valóban messze van: nem rendelte hozzá a megfelel?en széles kör? törvényeket a kit?zött célokhoz, amely így csupán önmagában lebeg. Egyszóval: még a szendviccsel is többre mentünk volna.

Tény, hogy Mr. Bush igazi kockázatvállaló alkat, s ezt most már a magas deficit vállalása iránti hajlandóságában is tetten érhetjük. Kivált, ha az más, az elnök fontossági sorrendjében el?bbre való célokat szolgál, avagy azok megvalósításához elkerülhetetlen. Amikor Bush elfoglalta az ovális irodát, az elmúlt tíz esztend? költségvetéseinek 5,6 trillió dolláros többletének tudatában kezdhette meg munkáját. Mindezt záros határid?n belül képes volt deficitre változtatni, amely a következ? tíz esztend?ben elérheti a 2,6 trilliót. Mindez pedig – leszögezhetjük – a modern amerikai történelem egyik legnagyobb pénzügyi hullámvasútját jelenti.

Hogyan is kéne éreznünk tehát emiatt? Természetesen nem lehetünk boldogok. A gigantikus deficitek egyben óriási kockázatokat is magukban rejtenek. Ahogyan a legtöbb elemz? is kifejti, a gazdaság hosszú távú gyengélkedése a negatív kormányzati megtakarítások (deficit) és az alacsony privát megtakarítások kombinációjának eredménye. Mindezek teszik már-már elviselhetetlenül függ?vé az Egyesült Államokat a külföldi t?két?l. Nem véletlen, hogy egyes korábbi esetekben, amikor történelmünkben hasonló jelenség volt tapasztalható, a hazai pénzügypolitika korrekciója a világ más tájain eredményezett komoly válságokat. Egyes kockázatokat nem érdemes vállalni, s a deficitnél nincs rosszabb dolog a világon – ahogyan azt már Nixon vagy Reagan kormányzata idejében is megtapasztalhattuk.





© 2005-2019, Polgári Szemle Alapítvány