Utolsó hozzászólások


Dr. Sebestyén Sándor író és történész cikkei hihetetlen érdekesek, izgalmasak s talán ami a legfontosabb érthetőek az olvasó számá…






Publikálni szeretnék Önöknél. Hol találom a formátum-információt? Jánossy Dániel ÁSZ

Aki megalkotta Angliát
The Man Who Made England
By Germaine Greer
The Spectacor, 23 April, 2005


Az apám úgy lett angol, ahogyan megérkezett az országba. Ausztrál földön született és tanult, majd hazatért az óhazába, s angolként kezdett gondolkodni, hinni, élni – akár egy brit földön született angol. Az „?slakosság” számára persze sokáig nyilvánvaló maradt, hogy „bevándorlóról” van szó, az otthoni ausztrálok szemében azonban ugyanolyan angollá vált, mint bármelyik szigetországi. Az apámnak bajusza volt – mint akkoriban minden hivatalnoknak az országban. Rajongott Angliáért, és igazán felnézett rá.

Az 1930-as évek angol ideálját a mozifilmek közvetítették. Az ország olyan széles körben ismert sztárokat vonultatott fel, mint Robert Donat, John Mills, Dennis Price vagy éppen David Niven – mindannyian fiatal és ambiciózus, céljaikat öntudatosan megvalósító polgárok voltak sasorral, mélyen ül? szemekkel és sötét hajjal. Akár az apám. Az apám, aki Launceston tasmán városkájában látta meg a napvilágot, dolgos és a helyi közösségben köztiszteletnek örvend? szül?k gyermekeként. Szüleit korán elveszítvén az apám alig tudott arról, hogy nagyszüleim maguk is a brit szigetekr?l származtak – az egyébként olyannyira szokásos angol öntudat így eredend?en hiányzott bel?le. Egyáltalán nem érezte, hogy különösebben számítana, hol született, vagy a szülei hol születtek. F?ként, hogy kedvenc szerz?je, Nigel Dempster, akit az angol irodalom egyik legnagyobbjaként tartanak számon, maga is Ausztráliában született.

Az angol ember márpedig eltér a britt?l. Az ember, aki angolként definiálja magát, nem érez személyes kapcsolatot az egykori birodalom vagy éppen a mai Nemzetközösség eszményeivel. Igen er?teljesen köt?dik azonban a közvetlen környezetéhez, ismeri és imádja azt, fizeti az adóját, és éli a saját életét. Ennek a tradicionális angolnak a mentora – félreértés ne essék – nem napjaink embere. Ez a mentor William Shakespeare. Az ? nevéhez köt?dik a Walesszel és Skóciával kiegészült, kerek és autonóm Anglia megfogalmazása az identitásban (III. Richárd c. dráma), t?le származik az angol gunyoros és kissé ?rült világszemléletének kinyilatkoztatása. Shakespeare angolja szakít Viktória királyn?vel, távol áll a kontinentális Európa habitusától. Mindig fontosnak tartja ellenben a felh?tlen mulatságot. Az angol karaktere olyan, amely a világ összes többi népét?l alapjaiban különbözik, s ez meg is látszik, amikor találkozik egy-egy kontinentális európaival vagy éppen amerikaival. Hogy ma is mennyire igaz ez a kép, mi sem bizonyítja jobban, mint a pápa halálához tanúsított különleges hozzáállás: az angol abból is el?szeretettel csinál viccet, ami más számára szent és sérthetetlen.




© 2005-2019, Polgári Szemle Alapítvány