Utolsó hozzászólások


Dr. Sebestyén Sándor író és történész cikkei hihetetlen érdekesek, izgalmasak s talán ami a legfontosabb érthetőek az olvasó számá…






Publikálni szeretnék Önöknél. Hol találom a formátum-információt? Jánossy Dániel ÁSZ

Hagyjuk már abba Kína hibáztatását, miel?tt túl kés? lenne
Stop Scapegoating China – Before It’s Too Late
By Laura D’Andrea Tyson
Business Week, May 2, 2005


A protekcionista felfogás ma egyre nagyobb teret nyer Washingtonban – köszönhet?en a foglalkoztatottság szerény növekedésének, a bérszínvonal stagnálásának és a rekordösszeg? kereskedelmi deficitnek. A munkahelyek számának növekedése 2004- ben mintegy 40%-kal maradt alatta az el?zetes szakért?i várakozásoknak. A „hiányzó” állások leginkább a kereskedelemorientált termelési szektort érintik. Az átlagos órabérek 2004-ben nem voltak magasabbak a 2001-es esztend? hasonló adatainál, amely az utolsó, hivatalosan is recesszióként kezelt id?szakot jelentette.

Mindezek közepette politikusok, kétkezi dolgozók és üzletemberek sora jutott és jut a következtetésre, mely szerint gazdasági problémáink megoldását egyre inkább Kína körül kell, hogy keressük. Pedig Kínát okolni az amerikai munkások jelenlegi helyzetéért – nos, ez nagyon rossz útra vezet. Arra nem nehéz választ találni, miért lehet tökéletes alanya a bels? gazdaságpolitikai problémáknak a távol-keleti óriás. Kína, amely exportjának harmadát szállítja az Egyesült Államokba, 26%-át adja az amerikai kereskedelmi deficitnek. Az Amerikába exportált kínai áruk legnagyobb része késztermék, amelyeket a kínai munkások az amerikai gyártóegységekben átlagos munkabérnek mindössze 4,5%-kért állítanak el?. Ahogyan pedig egyre több amerikai vállalat törekszik költségeinek lefaragására, a nagyságrendekkel olcsóbb kínai munkaer? egyre komolyabb konkurenciát jelent majd a hazai ipari munkaer? számára. Nem meglep? tehát, amikor a Kongresszus 27,5%-os vámot vet ki egyes kínai árukra.

Ám az amerikai dolgozók helyzete els?sorban mégis a hazai feltételekt?l függ. A vonatkozó kutatási eredmények szerint a külkereskedelmi folyamatok a termelési ágazatokban 2000 óta megsz?nt vagy felszámolt állásoknak csupán a 12%-áért felel?sek. S ezen belül is: a legtöbb elveszett munkahely oka sokkal inkább a gyengélked? export, mintsem a kínai vagy más országhoz köthet? importtendenciák. A deficit f? forrása sem éppen Kína egyébként kétségtelenül merev valutapolitikája – sokkal inkább a robbanásszer?en növekv? amerikai megtakarítási ráta. Kína természetesen (például Japánhoz hasonlóan) megkönnyíthetné az amerikai pénzügyi döntéseket is egy rugalmasabb gazdaságpolitika bevezetésével, s ezzel hozzájárulhatna egy kvázi kereskedelmi háború elkerüléséhez. Ez Peking számára egyrészt rövid távú kockázatokat jelentene, hosszú távon azonban stabilabb kereskedelmi kapcsolatok kialakítását eredményezhetné. A távol-keleti országot azonban rendkívül szerencsétlen dolog az Egyesült Államok bels? ipari, ill. kereskedelmi problémáinak f? felel?sévé tenni, hiszen elkerülhetetlen, hogy nagyobb távlatokban Amerikának és Kínának együtt kell majd m?ködnie a kölcsönös el?nyök érdekében.




© 2005-2019, Polgári Szemle Alapítvány