Utolsó hozzászólások


Dr. Sebestyén Sándor író és történész cikkei hihetetlen érdekesek, izgalmasak s talán ami a legfontosabb érthetőek az olvasó számá…






Publikálni szeretnék Önöknél. Hol találom a formátum-információt? Jánossy Dániel ÁSZ

2005 nyitánya: A lehet?ségek ajtaja
Inaugural 2005: Window of Opportunity
By Richard Wolffe
Newsweek International, January 24, 2005


S akkor elérkezett az id?, hogy felfedje új kabinetjének neveit. A legfontosabb állásokkal várt a leghosszabb ideig. Új tervekkel, új agendával akar nekivágni a második ciklusnak, és azokat friss energiával igyekszik keresztülvinni. Arra a kérdésre, hogy hány hivatalnokát szeretné lecserélni a második ciklusban, Bush egy közeli barátjának ezt a választ adta: „Tulajdonképpen mindet.” A legtöbb elnök a ciklus eleji tisztogatást meghagyja magas rangú embereinek, Bush azonban ezt a feladatot is maga szeretné elvégezni.


A hivatalos verzió szerint sokan maguk akarnak távozni, és már eleve lemondásukat fontolgatták. Tommy Thompson egészségügyi miniszter is a távozók között van. Bushhoz hasonlóan egykori kormányzóként részt vett az els? elnökválasztási kampányban, s a kés?bb megválasztott elnök közeli barátjává vált. Ma negyven évnyi közszolgálat után tervez visszatérni a magánszektorba. A háttérben szóba került a neve az új Belbiztonsági Miniszter posztjára is, de a dologból végül nem lett semmi. Saját bevallása szerint sért?döttség nélkül indul ma utolsó hivatalos látogatására az Ovális Irodába. Azt mondja, mindig kiáll majd Bush elnök mellett.


Andrew Card, a Fehér Ház személyzeti f?nöke szerint ugyanakkor „az érzelmek hevesek az elnök és a távozók részér?l egyaránt.” Meglátása szerint „új ciklus kezd?dik, és az elnök változtatásokat akar. A változás garanciáját pedig új emberekben látja.” A valóság az, hogy második és egyben utolsó ciklusában a legnagyobb változást lehet?vé tév? garancia éppen Bush elnök maga. A lecserélt és kinevezett hivatalnokok túl ugyanis az adminisztráció vezetési stílusát mindenképpen ? határozza meg. Támogatói és barátai alapvet?en türelmetlen emberként, a részletek iránt hevesen érdekl?d? és mohón olvasó elnökként látják, aki hosszasan rágódik saját és környezete hibáin, és aki a lehet? legnagyobb hatalomban érzi magát a legkényelmesebben. Ugyanakkor komplex és sokoldalú karakter, mindenesetre sokkalta komplikáltabb a róla kialakult közkelet? képnél. George W. Bush nem Karl Rove és nem is Dick Cheney – viszont teljes mértékben tudatában van annak, hogy mindenért, ami a regnálása alatt történik, els?sorban ? a felel?s.


Megszakítva azt az elnöki tradíciót, amely a második ciklusban a visszavonulást illetve visszafogott politikát preferálta, Bush inkább kiterjesztené törekvéseit. A bebetonozottnak t?nt szociális biztonsági berendezkedést felkavaró radikális adócsökkentésekt?l az iraki stabilizációt célzó törekvésekig és a demokráciaexportig Bush szinte kizárólag saját önbizalma vezeti. Szereti hangoztatni, hogy célja „elkölteni azt a politikai t?két, amit a novemberi választásokon a szavazóktól kapott.” Ha azonban figyelembe vesszük, hogy több mint 50%-ot ért el és a kongresszusi republikánus többség is jelent?sen meger?södött, nehéz körvonalazni, vajon milyen mennyiség? politikai t?két tulajdonít magának és még inkább, hogy mennyi ideje van még elkölteni azt. Mindössze két esztend? van hátra a republikánus kandidáció elindulásáig a 2008-as elnökjelöltségért, Bush és támogatói pedig tudják, hogy céljaikkal nem futhatnak ki az id?b?l.


Bush mindig nagyra tör? gondolkodású politikus volt, és azt is régóta vallja, hogy a politikai t?két el kell költeni. Amikor Ann Richards kormányzóval versengett Texas kormázói székéért, Richardson az iskola-finanszírozási rendszer válságának megoldását kérte számon. „Richards nem meri kimondani, hogy nem tudja, mit tegyen, és ha valakinek van ötlete, az álljon el? vele. De még ha ki is mondaná: ? egy kormányzó, és az a feladata, hogy vezessen, nem pedig hogy versenyeket írjon ki ötletelgetésre” – hangoztatta akkor Bush. A kormányzóság elnyerését követ?en aztán el?djénél sokkalta ambíciózusabb elképzelések megvalósításába fogott: a teljes adórendszer megújítását vette célba az iskolák megfelel? finanszírozásának lehet?vé tétele érdekében. A hátra hagyott örökség azonban legalábbis kétesnek bizonyult: ma már mindkét párt texasi szervezete az újabb finanszírozási krízis megoldási lehet?ségein kénytelen dolgozni.


Bush egyébként második ciklusára vonatkozó f?bb elképzeléseit is Austinban körvonalazta még annak idején. Az adórendszer és a szociális biztonság átfogó „nagyjavítása” mind-mind ki- vagy legalábbis megpróbált projektek voltak texasi kormányzósága idején. Valójában a példátlan siker nem az, hogy mindezt elnöki programjává emelte – sokkal inkább, hogy minden zökken? nélkül keresztülvitte saját pártján. „Nem igazán ismertük ?t. Az els? dolog, amit csinált, hogy megjelent valami iskolarendszerrel kapcsolatos intézkedés-csomaggal, és a következ? pillanatban már Ted Kennedyt is maga mellett tudhatta” – emlékszik vissza Bush elnökjelölt-aspiránsi kampányának kezdetére Jack Kingston, a képvisel?házi republikánusok alelnöke. „Els?ként arra gondoltunk, nem éppen erre vágytunk Bill Clinton nyolc éve után” – folytatja.


Azóta Bush már korántsem tartja ennyire fontosnak az ellenfél támogatásának megszerzését, sokkal inkább saját er?inek megtartására és meger?sítésére koncentrál. Ezt mindeddig sikerrel tette: az esetleges bels? ellenzék már halálosan belefáradt a radikális hírszerzési és szociális reformok elleni szélmalomharcba. Amit ugyanis komolyan gondol, azt Bush valóban komolyan gondolja. A lelkes ellenz?ket legtöbbször csupán a róla kialakult el?ítéletek hajtják: az ultrakonzervatív, ám m?veletlen és tájékozatlan elnök képe. Pedig a valóság egészen más. „Az elnök nagyon ritkán beszél sz?kebb körben az abortusz vagy a melegek házasságának kérdésér?l. A családjának soha nem volt része ilyen eseményben, s egyébként hozzátartozói körében amúgy is egyedül maradna álláspontjával, ha hangoztatná” – állítja egy közeli családi barát. Egy másik el?ítélet vele szemben, miszerint az elnök nem olvas. Környezete azonban számos olyan vitáról számol be az Ovális Irodában, amely közben Bush mélyen belefeledkezett a számára készített tömörített kötetekbe. „Újra és újra látom, hogy a külvilágról megfeledkezve egyfolytában olvas” – mondja Karl Rove. És nem csupán a politikai tömörítvényekr?l van szó: barátai szerint Bush er?s vonzalmat érez a novellák iránt is, f?ként Mark Mills és Tom Wolfe kötetei érdeklik.


Személyzeti politikájában a közvélekedés szerint Bush csupán legmegbízhatóbb embereit ülteti komolyabb pozíciókba. A valóságban a helyzet az, hogy az elnök éles vonalat húz azok közé, akik hevesen egyetértenek vele, illetve akik képesek is önálló cselekvésre és elképzeléseik gyakorlati megvalósítására. Nem hogy megt?ri, de igényli a vitát alapvet? kérdések egész sorában; szereti versenyeztetni a különböz? álláspontokat. Sokszor úgy t?nik, mintha a Bush adminisztrációkban a politikai hibáknak nem lenne következménye, pedig a felel?söknek minden további nélkül és sokszor ajtót mutatnak. Bush ideje alatt ugyanis a Fehér Házat a szókimondás jellemzi a mindennapokban. Az elnök nem bírja elviselni, ha alkalmazottai akár csak picit is nyilvánvalóan próbálnak „benyalni” neki. Az ilyesmit rögtön észreveszi és ? ez els?, aki nevén nevezi, ha ilyet tapasztal.





© 2005-2019, Polgári Szemle Alapítvány