Utolsó hozzászólások


Dr. Sebestyén Sándor író és történész cikkei hihetetlen érdekesek, izgalmasak s talán ami a legfontosabb érthetőek az olvasó számá…






Publikálni szeretnék Önöknél. Hol találom a formátum-információt? Jánossy Dániel ÁSZ

Amerikai kaszinó
American Casino
By Robert J. Shiller
The Atlantic Monthly, March 2005


Amikor az 1620-as években a Plymouth kolónia bevándorlói megérkeztek az Újvilágba, megpróbálták a földet közös tulajdonukká tenni. Ez azonban nem m?ködött: a termékenységért nem mindenki tett meg minden t?le telhet?t, és az eredmény hamar élelemhiány lett. Egyszóval, 1623-ra már minden család önálló telket kapott, a megm?velés saját felel?sségével. Így már minden sokkal m?köd?képesebbé vált. Ahogy William Bradford, a Plymouth kolónia második kormányzója egyik beszédében megfogalmazta, az emberek keményebben dolgoznak, ha saját telkük van, s a terményhozam így sokkalta magasabb. A tanulságot tehát nem nehéz megfogalmazni: az emberek jobban becsülik és használják saját magántulajdonukat, mint a köztulajdont.

Az ezredfordulóra a magántulajdon el?nyei az évezredek során aztán széles körben elfogadottá váltak, és támogatást nyertek a modern társadalomtudományok által. Például egy 1999-ben megjelent tanulmány szerint a jövedelemre, családi állapotra és az iskolai végzettségre egyaránt hatást gyakorol, hogy az illet? tulajdonolja- e otthonát, vagy csupán bérl?je annak. A közgazdaságtan szerint tehát szükséges, hogy minél több ember rendelkezzen saját tulajdonnal – házzal, földdel, vállalkozással –, mert ez növeli az innovációt és a munkára való hajlandóságot, valamint el?segíti a nagyobb állampolgári felel?sségtudatot.

Itt kapcsolódik történetünk George W. Bush „tulajdonostársadalom” politikájához. Az elmúlt években az elnök arra ösztönözte az embereket, hogy „vegyék tulajdonba” a szociális biztonságukat jelent? adót, azaz éljenek a személyes nyugdíjpénztár lehet?ségével. Egészségügyi ellátásukra tartsanak fenn megtakarítási számlákat, vásárolják meg otthonaikat minél nagyobb számban a szubvenciók segítségével. Bár ezt gyakran elfelejtik, Bush nem csupán a magántulajdon megszerzésére, de a személyes kockázatvállalásra is ösztönzött. Mindezt pedig nem véletlenül éppen napjainkban tette: akkor választotta prioritássá a személyes felel?sséget, amikor az egész amerikai gazdaság egyre rizikósabbá vált. A munkaer?piac illékony, az üzleti világ a technológiai fejl?dés gyorsaságával egyre inkább csökkenti befogadóképességét. A karrierlehet?ségek, az életpályák általánosan válnak kiszámíthatatlanabbá – nem is els?sorban a korábban megszokottnál, de a kívánatosnál. De nem csupán a munkaer?piac illékony: ugyanez igaz a részvények vagy a befektetések világára is.

Egyrészr?l tehát a Bush-adminisztráció ügyesen használja a kormányzati politikát a személyes megtakarítás és beruházás ösztönzésére. Másrészr?l viszont azzal az esetleges eredménnyel is járhat, hogy létrejön ugyan a „tulajdonostársadalom”, ám annak tagjai védtelenek lesznek a kockázatokkal szemben.




© 2005-2019, Polgári Szemle Alapítvány