Az elnökválasztás utolsó periódusa az azt megel?z?eknél is kétségesebbé és bosszúsabbá teszi az amerikai választópolgárokat. Elég csupán az egymásnak ellentmondó, szinte óránként megjelen? közvélemény-kutatási eredményekre gondolnunk. Az utolsó pillanatban dönt? szavazóknak érdemes tehát figyelembe venniük néhány „jelz?táblát” döntésük meghozatalakor.

Mindenekel?tt felejtsük el a lóversenyi hangulatot idéz? közvélemény-kutatási háborút. A módszerek, az adatok túlságosan is illékonyak. Az utóbbi két évtizedben szinte sosem tudták megbízhatóan megjósolni a választás kimenetelét.

A választást megel?z?en nyilvánosságra hozott kormányzati statisztikák jelent?sen befolyásolhatják a választók hangulatát. Két kulcsfontosságú gazdasági elemzés is napvilágot lát november els? keddje el?tt: mindenekel?tt a Munkaügyi Statisztikai Iroda kimutatása a foglalkoztatottságról és munkanélküliségr?l, másrészt a harmadik negyedévi adatok a bruttó nemzeti összterméket illet?en, amelyet a Kereskedelmi Hivatal hoz nyilvánosságra.

Az utolsó pillanatig megmarad egy jelent?s tömeg, amely csak a végs? pillanatban dönti el, kire adja a voksát. Az utolsó hét szavazói mozgásai így dönt?ek lehetnek. Az egyik legjelent?sebb állandó ingázó bázis a n?ké, de ide tartoznak a legfiatalabb és érdekes módon a legid?sebb választópolgárok is.

A közvélemény-kutatások legf?bb problémája az, hogy sosem képesek eltalálni a szavazók arányát. Ez különösen nehéz kiélezett párharcoknál (márpedig a legtöbb elnökválasztás ilyen), hiszen a protest-szavazókat nem minden esetben tudják szóra bírni és a kihívó táborához sorolni. Ez ma és általában is f?ként a Demokraták felkészülésében okoz nehézséget, hiszen az ? bázisuk jóval változékonyabb és szeszélyesebb, mint a tradicionális republikánus szavazótábor.

Végül nem szabad elfelejtenünk, hogy az utolsó napokban érkez? külpolitikai hírek is jelentékeny szerepet játszhatnak. Bár erre ritkábban találunk példát, mindenképpen igaz egy háborús helyzetben.