Utolsó hozzászólások


Dr. Sebestyén Sándor író és történész cikkei hihetetlen érdekesek, izgalmasak s talán ami a legfontosabb érthetőek az olvasó számá…






Publikálni szeretnék Önöknél. Hol találom a formátum-információt? Jánossy Dániel ÁSZ

Európa és Amerika: Hidegbéke?
Europe and America: Cold Peace?
By Dominique Moisi
Newsweek International, January 24, 2005


Mindannyian tudjuk: a transzatlanti szövetség látott már a mostaninál sokkalta szebb napokat is. Mégis, Bush második ciklusa alatt ennek a tradicionális szövetségnek a tagjai minden bizonnyal együtt fognak dolgozni. Illúzióinkat ennek ellenére ideje elfelejtenünk.

Az európaiak a rezignáltság és a visszafogott optimizmus különös egyvelegének hangulatában figyelik George W. Bush hivatalba lépését második ciklusába. Ezt az érzést így összegezhetnénk: „Bush talán megtanulta az elmúlt négy év nehéz útjának leckéjét. A jó hírek a transzatlanti kapcsolatok számára ugyanis éppen a bagdadi rossz hírekb?l következnek. Ezek teszik egyértelm?vé, hogy a továbbiakban nem hagyhatjuk egymást figyelmen kívül. Szükségünk van egymásra, ahogyan a nemzetközi közösségnek is szüksége van ránk.”

Egyrészt tulajdonképpen semmi sem változott igazán. Bush, Chirac és Blair egyaránt a porondon van, és tulajdonképpen ugyanazt mondja, mint három évvel ezel?tt. Bush továbbra is gondosságot, felel?sséget mutat Európa iránt, a palesztin–izraeli konfliktusban pedig továbbra is els?sorban Tony Blairre hallgat. Chirac továbbra is mérvadó a legtöbb európai vezet? számára, és továbbra is az iraki átmenet el?tt álló akadályokat hangoztatja.

Mégis, mintha minden megváltozott volna. A távolság az Atlanti-óceán két partja között talán soha nem volt akkora, mint most – de a kontextus változóban van. A cunamitól a Putyin Oroszországával a grúz és ukrán események kapcsán kialakuló „hideg békéig”, Arafat halálától Irak stabilizációjáig, fontos események egész sora jelzi, hogy az Egyesült Államok és Európa nemcsak hogy egy diplomáciai és humanitárius oldalon áll, de mindkett? csak akkor képviselheti érdekeit sikeresen, ha támaszkodik abban a másikra.

Mindkét oldal a kétoldalú kapcsolat javítására használta fel az ázsiai tragédia körül kialakult nemzetközi együttm?ködést. Erre széles kör? lehet?ség nyílott, hiszen Amerika katonai felkészültségét, míg Európa humanitárius tapasztalatait tudta az együttm?ködés rendelkezésére bocsátani. A gyakorlati összedolgozáson túl a cunami arra is jó alapként szolgált, hogy végre mindannyian relatívnak tekintsük hatalmunkat ezen a bolygón.

Oroszország kérdésében egyik fél sem tervez visszatérni a hidegháborús felfogásba. A Moszkva és a Nyugat között kialakuló új eltávolodás oka Oroszország teljesíthetetlen igénye a múlt dics?ségére. Ha azonban Putyin a térképre néz, be kell látnia, hogy amit eddig elért, annál már nemigen lehet sikeresebb. Kelet-Európa országainak félelme a „nagy testvért?l” megalapozottnak találtatott már, s a nyugati szövetségesi rendszer fontos és biztos tagjaivá váltak. Ebben a tekintetben Amerikát és Európát szoros kapocs tartja össze.

A kulcs a transzatlanti kapcsolatok megújulásához Bagdadban keresend?. Amerika egy félresikerült háború árát fizeti, illetve próbálja azt minél lejjebb szorítani. Pedig az Egyesült Államoknak – Európa segítségével – egyre több energiát kell majd áldoznia a Közel-Keletre, kivált Arafat halála után. A lehet?séget az új, megbízható vezet?k együttes támogatása jelenti. Nem csak az USA szorul rá már némi külpolitikai sikerre, de Európának is meg kell értenie, hogy az amerikai elkötelezettség sok esetben er?s és hajthatatlan, valamint megvannak a maga okai. Összességében Bush második ciklusa valamiféle hibridnek ígérkezik. Radikális lesz odahaza, és mérsékelt a külpolitikában.




© 2005-2019, Polgári Szemle Alapítvány