Utolsó hozzászólások


Dr. Sebestyén Sándor író és történész cikkei hihetetlen érdekesek, izgalmasak s talán ami a legfontosabb érthetőek az olvasó számá…






Publikálni szeretnék Önöknél. Hol találom a formátum-információt? Jánossy Dániel ÁSZ

A választás
The Choice
By Sidney Blumenthal
openDemocracy, November 21, 2007


A jelenlegi krízishelyzetben a következ? elnöknek a politikai vezet?készség legmagasabb fokáról kell majd tanúbizonyságot tennie. A károk széles kör?ek, a válság mély és egyre mélyül, mely nemcsak a nemzetközi viszonyok rendezetlenségében, az er?szak terjedésében, az Egyesült Államok nemzetközi presztízsének hanyatlásában vagy az amerikai biztonsági és gazdasági érdekek képviseletének gyengeségében nyilvánul meg, de az állami hivatalok egyre aggasztóbb diszfunkcionalitásában is. Az elnök pedig minél merevebben ragaszkodik hibás döntéseihez a káosz végleges eluralkodása közepette, a republikánusok annál er?sebben tesznek hitet mellette. George Bush hajthatatlansága pedig az elnöki hatáskör gyakorlását is egy imperialisztikusabb jelleggel ruházta fel. Ezt jól példázza, hogy azok beszámolói szerint, akik mostanában találkoztak az elnökkel, Bush egy nemes idealistaként tekint magára, akinek mély erkölcsi alapokon nyugvó döntéseit a jöv? generációi fogják igazán elismerni.

E körülmények között a 2008-as választások tétje nagy. Ugyanis a szavazóknak elnöki és alkotmányos felfogás két tejesen ellentétes modellje közül kell majd választaniuk. Ily éles választással talán 1860 óta nem kellett szembenézniük az amerikaiaknak. Az egyik modell alapító atyjának George Washington, a másikénak leginkább Richard Nixon tekinthet?. Az utóbbi felfogásában az alkotmány egy tökéletlen paktum, melynek hibáit a korlátlan végrehajtó hatalom hivatott orvosolni. Nixonhoz hasonlóan Bush és Cheney úgy vélik, annál er?sebbek, minél inkább az alkotmány megkerülésével tevékenykednek, azonban Nixonnal szemben döntéseik meghozatalában hajlamosak nem a tényekre és a bizonyítékokra hagyatkozni, és azt hinni, hogy a korlátlan hatalom önmagában igazolja lépéseiket. Bush és Cheney leegyszer?sítették a nixoni hatalomfelfogást, elszakítva azt a realitások talajától. Azokon a területeken, ahol Nixon nem tudta elképzeléseit keresztül vinni, Bush egyszer?en vezérkari f?nöki poszttá alakítottá át az elnöki hatalmat. E szerep fenntartása érdekében pedig megnevezte a távoli, arc nélküli ellenséget. Az imperialista elnöki definíció szerint tévedhetetlen.

Ezen elnöki felfogást pedig épp abból a tényb?l kifolyólag, hogy Bush élvezi a Republikánus Párt teljes támogatottságát, a párt minden egyes jelöltje magáévá tette, de senki sem oly mértékben, mint Rudi Giuliani. ? már a New York-i polgármesteri kampányát is úgy indította, mintha egy harcra készülne. A várost ellepte a káosz és a b?nözés – hirdette akkor. E képhez hasonlóan Giuliani a mai Amerikát is ostrom alatt látja, amit kívülr?l és belülr?l is veszély fenyeget.

E felfokozott hangulat ily hamar már azért sem véletlen, mert a republikánusok tudják, hogy a 2008-as választás nem csak egyetlen ciklus sorsát döntheti el. Véleményem szerint ezért is folyik oly éles kampány Hillary Clintonnal szemben. A republikánusok minden bizonnyal érzik, hogy a Mrs. Clinton a legesélyesebb demokrata jelölt a többségi koalíció meghódítására, a választások megnyerésére és a kormányzásra. A republikánusok így attól tarthatnak, hogy egy 2008-as választási vereség hosszú évek republikánus hegemóniájának vethet véget. Épp úgy, ahogy a demokrata kohézió szétesése utat nyitott a republikánusok térnyerésének, a republikánusok válsága hosszabb távra bebetonozhatja a demokratákat a Fehér Házba.






© 2005-2019, Polgári Szemle Alapítvány