Utolsó hozzászólások


Dr. Sebestyén Sándor író és történész cikkei hihetetlen érdekesek, izgalmasak s talán ami a legfontosabb érthetőek az olvasó számá…






Publikálni szeretnék Önöknél. Hol találom a formátum-információt? Jánossy Dániel ÁSZ

Sarkozy a reform csapdájában
Sarkozy face au piege institutionnel
Romain Rosso
L’Express International, le 1–7 novembre 2007


Az államf? egy ambiciózus reformról álmodott, amikor felkérte Edouard Balladur egykori miniszterelnököt, hogy az V. Köztársaság alkotmányos rendszerének megújítására hivatott bizottságot elnökölje. A tizenhárom tagú, jobb- és baloldali politikai szakért?ket és alkotmányjogászokat tömörít? Balladur-bizottság október 29-én tette le jelentését Nicolas Sarkozy asztalára. A jelentés 77 ponton javasolja meglév? jogszabályok módosítását vagy új cikkek beszúrását, közülük 41 közvetlenül az Alkotmányt érinti. A felvázolt reform mély ugyan, ám korántsem állt el? olyan ambiciózus javaslatokkal, melyek Franciaország alkotmányos rendszerét alapvet?en átalakítanák.

A Balladur-bizottság összetételének meghatározásakor alapvet? szempont volt, hogy annak össznemzeti szinten is megfelel? legitimitással kell bírnia, tekintettel a kidolgozandó reform horderejére. Mindazonáltal a bizottság által megfogalmazott javaslatokat nagyrészt egyhangú döntéssel fogadták el. Talán a vegyes összetétel számlájára is írható, hogy a bizottság végül úgy ítélte meg: a franciák számára még nem jött el az id? a politikai rendszer radikális módosítására. Így aztán azok, akik a bizottság összehívásától egyfajta „VI. Köztársaság” körvonalainak felvázolását várták, szükségszer?en csalódtak. Maga Balladur a következ?képpen értékelte a helyzetet: „Mindössze egyetlen lépés hiányzik a VI. Köztársasághoz: az elnöki rendszer bevezetése. Ahhoz pedig szintén egyetlen lépés szükséges: a kormány parlamenttel szembeni felel?sségének eltörlése.” A Balladur-bizottság megközelítette a Rubikont, de azt végül nem lépte át.

Az egyik cél a köztársasági elnök jogkörének világosabb meghatározása volt. Ennek jegyében például úgy módosították az Alkotmányt, hogy ezentúl az elnök „definiálja” a nemzet politikáját, s a kormány „vezeti”, s nem „meghatározza” azt. Ebben sokan az elnök hatalmának további kiterjesztését látják, noha a módosítás mindössze az 1958 – az V. Köztársaság kezdete – óta folytatott tényleges politikai gyakorlatot helyezte egyértelm?bb jogi keretek közé. Ett?l az elnök és a miniszterelnök hatalmának világosabb elhatárolását várják, különösen egy esetleges újabb politikai „társbérlet” – azaz nem azonos politikai oldalhoz tartozó államf? és kormány együttélése – esetén. A francia politikai rendszerben az elnök hatalma nem az Alkotmányból ered, hanem a közvetlen megválasztásból. Ennek olvasatában minden jogszabályi változtatás, mely az elnök mozgásterének lehatárolására irányul, valójában annak hatalmát szabályozza, s nem b?víti. Így például a bizottság arra is javaslatot tett, hogy az elnöki kinevezések egy parlamenti ad hoc bizottság elé kerüljenek, korlátozzák az elnök kegyelmi jogát, az alkotmány felülvizsgálatával kapcsolatban megszüntessék az elnöki vétó lehet?ségét, valamint a válság esetén az elnök által gyakorolt teljhatalom az Alkotmánybíróság kontrollja alá kerüljön.

A bizottság javaslatainak jelent?s része valójában a Nemzetgy?lés jogköreinek kitágítását célozza. Így például a jöv?ben a parlamenti napirend meghatározása már nem kizárólag a kormány, hanem a kormány és a képvisel?k közös hatásköre lenne. A parlamenti vita pedig nem a kormány el?terjesztései, hanem a bizottságok által kidolgozott jelentések alapján folyna. Összesen 42 ponton javasolja a bizottság a Nemzetgy?lés hatásköreinek kiterjesztését, nevezetesen a parlamenti kontroll tekintetében. Végül a bizottság az állampolgári jogok kiterjesztését javasolta. Egyrészt a népszavazás terén, melynek értelmében a parlamenti képvisel?k egyötöde, valamint a választópolgárok egytizede kezdeményezhetne referendumot, s ezzel megsz?nne az államf? e téren fennálló monopóliuma. Másrészt a törvények az Alkotmánytanács el?tt közvetlenül megtámadhatóvá válnának.

Noha a Balladur-bizottság meg?rizte egységét a javaslatokat illet?en, annak munkája a továbbiakban is folytatódni fog. Minden alkotmánymódosítást ugyanis háromötödös többséggel kell elfogadjon a kongresszusi ülésre összehívott Nemzetgy?lés és Szenátus, s a képvisel?k és szenátorok meggy?zése nem ígérkezik könny? feladatnak. A Szocialista Párt például hevesen ellenzi azt a javaslatot, miszerint az elnök felszólalhatna a Nemzetgy?lés el?tt, s felszólalását szavazás nélküli vita követné. A jobboldal a mandátumok halmozásának korlátozására reagált ellenszenvvel. A bizottság a választási rendszer módosítását is napirendre t?zte, nevezetesen egy 5%-nyi arányosság bevezetésével. Err?l azonban a jobboldal hallani sem akar, míg a baloldal legalább 10%-ot követel. A helyzet fonákját egy szakért? a következ?képpen fogalmazta meg: „A baloldal minden bizonnyal leszavaz majd egy olyan reformot, melyet alapvet?en támogatnia kellene, a jobboldal pedig megszavaz egy általa voltaképpen helytelenített átalakítást.” S ezenkívül nyitott kérdés marad, vajon Sarkozy államf? hozzájárul-e jogosítványainak megkurtításához, vagy sem.





© 2005-2019, Polgári Szemle Alapítvány