Utolsó hozzászólások


Dr. Sebestyén Sándor író és történész cikkei hihetetlen érdekesek, izgalmasak s talán ami a legfontosabb érthetőek az olvasó számá…






Publikálni szeretnék Önöknél. Hol találom a formátum-információt? Jánossy Dániel ÁSZ

Putyin és az oligarchák
Putin and the Oligarchs
The Khodorkovsky affair
By Marshall I. Goldman
Foreign Affairs, November / December 2004


2004 szeptemberében Putyin elnök nyilvánosságra hozta radikális terveit az ország politikai rendszerének „reformjáról”, amely tulajdonképpen egyet jelent a hatalmi központosítás céljával a Kremlben. A beszlani tragédia után és a csecsen polgárháború sz?nhetetlensége közepette Putyin mindezt azzal indokolja, hogy az intézkedésekre óhatatlanul is szükség van Oroszország terrorizmus ellen vívott harca során. Ha valósak is ezen motivációi, a „reformok” komoly visszalépést jelentenek az oroszországi demokrácia számára.

Bár a mostani intézkedések talán a legdrámaibb lépést jelentik a folyamatban, nem az els? ilyen jelleg? csomagról van szó. Egy évvel korábban Mihail Hodorkovszkij már áldozatául esett az oligarchák ellen meghirdetett háborúnak. A kérdés most az, hogy mi lesz a kollégáival, a megannyi hozzá hasonló üzleti szerepl?vel. Ami tény, a Hodorkovszkij-ügy mindazok reményeinek véget vetett, aki az ún. „új Oroszország” megvalósulásában hittek az elmúlt évek során. Ezek az események ugyanis a Kommunista Párt uralmát és a szovjet gazdasági világot idézik – kísérteties hasonlósággal.

A külföld er?teljes tetszésnyilvánítása közepette a gazdasági tanácsadók és az üzleti elit – ha körülményesen is, de – programot dolgoztak ki az ipar, a betakarítás és a föld privatizálására. A kapitalizmus szele azzal kecsegtetett, hogy hamarosan sok orosz kezd majd saját gazdasági vállalkozásba. Oroszország legnagyobb vállalatai magánkézbe kerültek, s orosz központú multinacionális vállalatokká alakultak át. A legtöbb ilyen vállalat els?sorban acélgyártással, k?olajjal és földgázzal foglalkozott – amely iparágakat nem sokkal korábban a szovjet Ipari Minisztérium felügyelte. Az új cégek vezet?i pillanatok alatt nem sokkal el?bb még elképzelhetetlen gazdagságra tettek szert. A 2004 májusában megjelent Forbes magazin orosz kiadása 36 olyan oligarchát vett lajstromba, akinek vagyona meghaladta az egymilliárd dollárt. Ezt a listát Hodorkovszkij vezette 15 milliárddal.

Az 1990-es évek (f?képpen Borisz Jelcin tanácsadói által és regnálása alatt véghezvitt) orosz gazdasági reformjai tökéletesen igazságtalan üzleti környezetet hoztak létre, amely bizonytalanná tette az ország újonnan alakuló bels? politikai-társadalmi berendezkedését. Hodorkovszkij és kilenc, ma már börtönben vagy legalábbis bíróságon ül? társának története nem más, mint a politikai rezsim furcsa bosszúja a posztszovjet korszak el?nyeit gyorsan és roppant mértékben kihasználó új üzleti elittel szemben.

Jelcin reformjai végigvitele közben er?s félelmet táplált az iránt, hogy a társadalmi közhangulat szeszélye felboríthatja a megkezdett folyamatokat, ezért törekedett azok visszafordíthatatlanságának garantálására. A tulajdonjogi szabályozás útján lehet?vé vált a tulajdonrész szerzésére használható jelent?s kölcsönök felvétele. Ennek a kihasználása szinte minden esetben jövedelmez? befektetésnek bizonyult, s ez magyarázza Hodorkovszkij 78%-os részesedését a Jukosz olajvállalatban is, melynek 5 milliárdos becsült értéke 310 millió dollárról indult; vagy Borisz Berezovszkij sikerét a Szibneftyben való részesedésével, mely 100 millió dollárról érte el a 3 milliárdos szintet. A kormányzat elvesztette lehet?ségét a kontrollra. Az új oligarchák semennyi vagy csak igen elenyész? adót fizettek, s semmiféle más el?nnyel sem jártak az állam számára – hiszen éppen hogy korábban állami vállalatok magánkézben tartásával érték el sikereiket. Amikor Putyin hatalomra került, mindez már túl sok volt ahhoz, hogy egyszer?en orvosolni lehessen. Így aztán Putyin egyik els? lépése az volt, hogy deklarálta a játékszabályok megváltoztatását. Amikor 2000 februárjában találkozott az oligarchákkal, a következ?ket mondta: „Hogy milyen kapcsolatot szeretnénk a sokat emlegetett oligarchákkal? Amilyet mindenki mással. Mint egy kis péküzlet tulajdonosával.” Ezzel pedig felsejlett az új elbánás elve is. Az (egyre növekv? számú és ambíciójú) oligarchák politikai t?kéjének leszorítása nehéznek bizonyult, különösen az általuk tulajdonolt médiumoknak, televíziócsatornáknak és magazinoknak a hatására, melyeket egymáson kívül Putyin politikája ellen is felhasználtak. A pohár azonban betelt, és a politikai támadásokra Putyin gazdasági bosszúval válaszolt: aláásta a nagyvállalatok külföldi üzleteit (els?sorban orosz–amerikai befektetéseket).

Amikor a kormányzat államilag meghosszabbította a banki kölcsönök visszafizetési határidejét, az oligarchák által tulajdonolt pénzintézetek bezárhatták kapuikat. Hodorkovszkij azonban – kivételt képezve társai közül – nem a meghátrálást és csöndet, hanem újfent a Putyin elleni aknamunkát választotta, s támogatni kezdte az orosz liberális pártokat, valamint alapítványokat hozott létre, és a nyugati befolyás kiterjesztésére törekedett. Nem meglep? tehát, hogy rövid id? elteltével nemkívánatos személlyé vált, nem csupán a putyini vezetés, de az állami f?hatalom mindenhatóságához szokott lakosság jelent?s részének körében is. Az ellentétek felszínre kerülésével Hodorkovszkij számos társa külföldre – els?sorban pedig Nagy-Britanniába – távozott, mellyel párhuzamosan az oligarchák jelent?s részének zsidó származása is témává vált, táptalajt adva az orosz széls?ségesek számára, ugyanakkor a csúcspolitika számára nehéz célponttá téve ?ket.

Összességében nehéz ítéletet mondanunk az oligarchákról és a rajtuk alkalmazott putyini politikai metódusokról. A legfontosabb tanulság minden bizonnyal nem a bulvársajtó legkedveltebb tárgyává tett letartóztatási folyamatokban, hanem az egész eseménysort megel?z? felemás oroszországi reformkorszakban rejlik. A reformok reformjaként bevezetett putyini intézkedések nyomán az állam újra a gazdaság – s különösen az energiapolitika – hangsúlyos szerepl?je lett, s marad minden bizonnyal a belátható jöv?ben is.




© 2005-2019, Polgári Szemle Alapítvány