Utolsó hozzászólások


Dr. Sebestyén Sándor író és történész cikkei hihetetlen érdekesek, izgalmasak s talán ami a legfontosabb érthetőek az olvasó számá…






Publikálni szeretnék Önöknél. Hol találom a formátum-információt? Jánossy Dániel ÁSZ

A dollár válsága: gazdasági Pearl Harbor
Dollar Crisis: Economic Pearl Harbor
von Gabor Steingart
Der Spiegel, November 13, 2007


Hogy miben hasonlít Gisele Bündchen brazil szupermodell és a Kínai Népköztársaság? Abban, hogy egyik?jük sem bízik a dollárban. A modell menedzsere nemrégiben jelentette be, hogy Bündchen kisasszony, ha teheti, inkább euróban veszi fel fizetését, nem dollárban. Ezzel szinte egyszerre látott napvilágot a kínai központi bank azon el?rejelzése is, mely szerint a dollár hamarosan elveszítheti vezet? státusát a világgazdaságban. A szupermodell preferenciái természetesen egy marginális kérdésnél is marginálisabbak, Kínáé azonban már teljesen más lapra tartozik. A keleti sárkány ugyanis könnyen átharaphatja az Egyesült Államok torkát. Amerika számára már nem Nagy-Britannia, Németország, Szaúd-Arábia vagy Irak a legfontosabb ország. E kitüntet? cím Kínát illeti meg, mivel ez az az ország, mely nélkül Washington aligha lehet meg egykönnyen. Ha Kína nem mutatna gyakorlatilag csillapíthatatlan étvágyat az amerikai államkötvényekre, nem beszélhetnénk amerikai költekezési csodáról. Költekezés nélkül pedig nincs gazdasági növekedés. Más szóval Kína nélkül az amerikai szuperhatalom gazdasági dimenziója komoly veszteségeket szenvedne.

Mind ez idáig Kína úgy viselkedett, mint egy jóindulatú keresked?, aki egyre nagyobb hitelkeretet bocsát vásárlói rendelkezésére. Televíziók, játékok, ruhanem?k mérhetetlen tömegei kerülnek Kínából Amerikába, melyekért cserébe nem érkeznek hasonló szállítmányok. E külkereskedelmi deficit hetente 5 milliárd dollárra rúg. A kínaiak eddig megelégedtek az amerikai államkötvények vásárlásával, hiszen ezáltal biztosíthatják legfontosabb kereskedelmi partnerük fizet?képességét, így a kínai központi bank napjainkban is 1,4 billió dollárt tart tartalékban. Pekingben türelmesen nyugtázták, hogy partnerük képtelen a kapott cikkeket megfelel? árukkal viszonozni. A dollár értéktelenedését már ?k sem képesek tétlenül nézni, hiszen ez csak valutatartalékaikat értékteleníti el.

Ha Kína dollárba vetett bizalma végleg meginogna, az az Egyesült Államok számára egy újabb Pearl Harborral érne fel, ezúttal azonban háború nélkül. A világ legnagyobb gazdaságát kihívás érné a világ leggyorsabb ütemben fejl?d? gazdasága fel?l. Emberek millióinak életkörülményei esnének vissza, Amerika magabiztossága pedig még nagyobb sebet kapna. Az Egyesült Államok hazai pályán, a gazdaság frontján szenvedne súlyos csapást. Mindezt úgy, hogy Kínát nem okolhatja semmiért. A kínaiak ugyanis nem kamikaze-politikát folytatnak, nem szövögetnek titkos terveket a dollár aláaknázására. Az el?készületek teljes nyilvánosság mellett zajlanak.

Az elmúlt évtizedek során az amerikai gazdaságot egyik csapás a másik után érte. Egy történelmi trend fordult visszájára Ázsia nagygazdaságainak – Japánnak, Kínának és most Indiának – a felemelkedésével. Az Egyesült Államok, az egykori büszke export?r nemzet a világ legnagyobb import?re lett. Ezt jól példázza, hogy mindössze 15 év alatt, 1992 és 2007 között az amerikai külkereskedelmi mérleg hiánya 84 milliárd dollárról 700 milliárd dollárra növekedett. Alig egy generációnyi id? leforgása alatt a világ legnagyobb kölcsönfolyósítójából a világ legnagyobb hitelfelvev?je lett, mely ellen az Egyesült Államok nem sokat tett. Washington jellegzetes reakciója minderre csak az volt, hogy „habár a dollár a mi valutánk, a problémái inkább benneteket érintenek”.

Az Egyesült Államok exportkapacitása er?sítésért kiált, az ezt lehet?vé tév? ipari bázis így revitalizálásra szorul. A kormányzati és lakossági kiadásokat pedig sürg?sen vissza kellene fogni, hiszen azok jelen helyzetben csak felélik az ország jöv?jét. Habár a növekedés valamelyest lassulna, annak szintje legalább fenntartható lenne. A pekingi központi bank múlt heti bejelentését inkább figyelmeztetetésként kellene értékelni, mint fenyegetésnek venni. Kínának ugyanis nincs más választása. Valahogyan felelnie kell a dollár folyamatos leértékel?désére. Így a közeljöv? legkönnyebben megjósolható eseménye az amerikai gazdaságot ér? támadás lenne. Ráadásul a támadó lépést Kína teljes joggal indokolhatná az önvédelemmel.

Hogy miben különbözik a mai helyzet attól, mint amivel Washingtonnak 1941-ben kellett szembesülnie? Talán semmiben. A Pearl Harborban állomásozó amerikai csendes-óceáni flottát ér? japán támadás egyszer?en elképzelhetetlennek t?nt, habár az amerikai titkosszolgálat rendelkezett információval arról, hogy az bekövetkezhet. Washington azonban biztos volt abban, hogy Japán nem merne egy ilyen mérv? akcióba bocsátkozni 5000 mérföldre saját partjaitól, és ha mégis, gy?zelemre akkor sem lenne esélyük. Így nem meglep?, hogy a japán bombázók alvás közben találták az amerikai hajók legénységét.





© 2005-2019, Polgári Szemle Alapítvány