Utolsó hozzászólások


Dr. Sebestyén Sándor író és történész cikkei hihetetlen érdekesek, izgalmasak s talán ami a legfontosabb érthetőek az olvasó számá…






Publikálni szeretnék Önöknél. Hol találom a formátum-információt? Jánossy Dániel ÁSZ

Olajipar: gyáva óriások
The Cowardly Giants
By Amy Myers Jaffe
Newsweek International, November 26, 2007


Amikor az 1970-es években a világ utoljára szembenézett jelent?s olajpiaci válsággal, a legnagyobb energiacégek igyekeztek csökkenteni a bajt. A legnagyobb nyugati olajvállalatok (Big Oil) pénzt nem sajnálva kezdtek kutatni még felderítetlen, kitermelhet? készletek után Alaszkában, az Északi-tengeren, Ausztráliában vagy Kolumbiában, melyeket nem szabályozott az olajexport?r országok szervezete (OPEC). Ennek eredményeként a nem OPEC-országokból származó energia súlya az 1980-as években n?tt a piacon, és az OPEC védekez? politikára, árainak csökkentésére kényszerült. Ma, amikor az olaj hordónkénti ára eléri a 100 dollárt is, a Big Oil képtelennek bizonyul hasonló cselekvésre.

A legnagyobb öt vállalat (Big Five): az ExxonMobil, a British Petroleum (BP), a Chevron, a ConoccoPhillips és a Royal Dutch Shell új mez?k kutatására fordított összegei az 1997-es 9,8 milliárd dolláros szintr?l 2006-ra 6,1 milliárdra estek vissza. Annak ellenére is, hogy Washington nemrég elfogadta új energiapolitikai stratégiáját, melyben nyomást gyakorol rájuk, hogy változtassanak taktikájukon, a nagy cégeknek csak az operatív m?ködésre fordított költései növekednek. Ha figyelembe vesszük a kutatás költségeinek emelkedését is, akkor a tíz évvel ezel?tti és a mai összegek közti különbség még nagyobb átrendez?dést mutat a prioritásokban. A vállalatok rövid távú piaci értékének növelése felülírja a hosszú távú stratégiai érdekeket. Eközben még a Big Five teljesítménye is esik: az 1996-os napi 10,25 millió hordós kitermelés 2005-re 9,45 millióra apadt.

A tendencia nem magyarázható azzal, hogy kevesebb kitermelhet? olaj lenne a világban. A legnagyobb öt vállalat után következ? húsz másik ugyanis képes volt növelni teljesítményét (az 1996-os napi 1,55 millió hordóról a 2007-es 2,13 millió hordós szintre), és egyre többet fordítanak kutatásra is. Ez bizonyítja, hogy igenis létezik elég olaj, ami még kitermelhet? lenne.

A nyugati országok számára int? jel, hogy saját kisebb vállalataik mellett a fejl?d? országok – többségében állami tulajdonú, piacukon monopolhelyzetet élvez? – energiacégei is egyre er?södnek. Ezt tapasztaljuk az indiai, szaúdi, brazil, iráni, venezuelai, orosz és kínai vállalatok esetében is, márpedig ezek az országok ellen?rzik a világ olajtartalékainak 80%-át. Cégeik térnyerése nem csak hazai földön, de harmadik országokban is veszélyezteti a nyugati vállalatok pozícióit, ahogyan Kína kazahsztáni, nigériai és oroszországi kitermelései terén már maga mögött hagyta nyugati riválisait.

Hová vezethet mindez? Csökken? versenyhez a világ olajpiacán, és tartósan magas árakhoz a következ? 10 esztend?ben. A legnagyobb nyugati cégek talán azt hiszik, megengedhetik maguknak azt a luxust, hogy ne fordítsanak annyit új készletek kutatására. Ha így gondolják, tévednek. A fejl?d? országok cégei hamarosan elhúznak mellettük, és képtelenség lesz visszaszerezni az elvesztett piaci pozíciókat, a harmadik világok készleteihez való hozzáférést. Mit tehet Amerika? Washingtonnak el kell gondolkoznia eddigi adópolitikáján, melyet a nagy vállalatok kedvére érvényesített. A hagyományos logika szerint megérte alacsony adóztatással náluk hagyni az óriási profitot, hiszen visszaforgatták új források felkutatásába, ezáltal hozzájárultak az energiabiztonság fenntartásához. Ezt a feladatot azonban ma már nem látják el. A profitok adóztatásában tehát ideje bevezetni a „vagy visszaforgatod, vagy elveszíted” elvét. És persze még többet kell áldozni a megújuló energiaforrásokra is. Ma még nem jelent veszélyt az OPEC-függ?ség, de a költségvetési hiányt és a dollár mélyrepülését elnézve, hamarosan baj lehet.





© 2005-2019, Polgári Szemle Alapítvány