Utolsó hozzászólások


Dr. Sebestyén Sándor író és történész cikkei hihetetlen érdekesek, izgalmasak s talán ami a legfontosabb érthetőek az olvasó számá…






Publikálni szeretnék Önöknél. Hol találom a formátum-információt? Jánossy Dániel ÁSZ

Török faktor a világpiaci olajárban
Da staunt der General
von Michael Thumann
Die Zeit, 1. November 2007


A török hadsereg bevonul az észak-iraki határvidékre? Ez a fenyegetés rekordszintre tornászta fel az olaj világpiaci árát, és államés kormányf?k sokaságának okoz álmatlan éjszakákat Washingtontól Berlinen át egészen Bagdadig. A török kormány, hogy megbékítse iraki szomszédját és megnyugtassa a világ közvéleményét, külügyminiszteri konferenciát hívott össze Isztambulba, ahol az irakiak a szomszédos országokkal és a nagyhatalmakkal, köztük az Egyesült Államokkal és Iránnal, tárgyalnak majd az ország jöv?jér?l. Bármilyen eredménye is legyen a konferenciának, Ankara nem zárja ki katonáinak Észak-Irakba küldését, hogy megakadályozza a Törökországot fenyeget? terrorhullámot. Ennél nagyobb hibát azonban nem követhet el.

Az éremnek két oldala van. Az egyik oldalon a törököknek igaza van. Valóban nagy a terrorfenyegetettség a törökországi városokban. Míg Európában a reptereken világítják át az utasokat, addig Törökországban a bevásárlóközpontokba, vagy a metróállomásokra való belépéskor is. A Kurd Munkapárt (PKK) és terrorszervezetei folyamatosan célpontnak használják a törökországi üdül?helyeket, üzleti központokat. Az Európai Unió és sok európai kormány a törökök oldalán áll. Míg korábban a PKK-t a legtöbben egy függetlenségért küzd? nép gerilláinak tekintették, mára terroristalistákat készítenek tagjairól. Számos európai megértéssel viseltetik a törökök felháborodottsága iránt, hogy a terroristák az észak-iraki hegyvidéki területekr?l szervezik támadásaikat a törökországi célpontok ellen. A NATO Afganisztán esetéb?l tudja, milyen nem várt következményekkel járhat, ha az ellenség, adott esetben a Talibán, a szomszédos Pakisztánban rendelkezik utánpótlási bázisokkal.

Az érem másik oldala, amiben a törököknek nincs igaza, hogy hisznek abban, egy katonai beavatkozás sikerrel kifüstölheti a gerillákat az észak-iraki régióból, és békességet teremthet a törökországi kurdok lakta vidéken, valamint véget vethet a PKK uralmának. Hogy ez miért nem sikerülhet, azt más országok és Törökország korábbi tapasztalatai is bizonyítják. Van két er?s ország, amelyek a polgáraikat ért támadások során bevonultak olyan országokba, melyek feltételezhet?en, vagy ténylegesen a terrorizmus fészkei voltak. Az Egyesült Államok el?ször Afganisztánban, majd Irakban avatkozott be, míg Izrael Libanont támadta 2006-ban. Afganisztánban a szövetséges er?k a bevonulás óta hadakoznak pillanatnyi eredményeket felmutatva, míg Irakban és Libanonban a jól fegyverzett amerikai és izraeli hader?nek fájdalmas vereségeket kellett elszenvednie. Ilyen el?zmények után pedig a török hadsereg be akar hatolni az ismeretlen észak-iraki kurd hegyek közé, hogy legy?zze a láthatatlan ellenséget.

Van azonban egy fontos tény, amit sok ankarai politikus és katonai vezet? elhallgat manapság, ez pedig nem más, mint a kilencvenes évek során vezetett két tucat sikertelen iraki katonai beavatkozás. Szaddam Husszein jóváhagyásával török csapatok vonultak be Észak-Irakba, hogy legy?zzék a PKK ottani állásait, sikertelenül. Ma azonban Törökország többet veszíthet, mint 10–15 évvel ezel?tt. Az Egyesült Államok nem támogat egyéni katonai akciókat. Az Európai Unió felfüggesztené a csatlakozási tárgyalásokat egy olyan országgal, aki nem képes a közös kül- és biztonságpolitika keretein belül tevékenykedni. Továbbá az Ankara által az utóbbi években kivívott török diplomáciai középhatalmi státus egy csapásra semmivé foszlana a szomszédos országok szemében, akik ismét az imperialista terjeszked? oszmánokat látnák bennük. Belpolitikai téren a kurdok elhidegülnének az államtól, n?ne a terrortámadások száma.

Hogy lehetne lebeszélni a törököket a támadásról? Egyrészt az iraki kurd vezet?kre kell hatást gyakorolni Washingtonból, és rávenni ?ket a PKK támogatásának megvonására. Az EU pedig bátoríthatná az Erdogan-kormányt, hogy folytassa reformjait a kisebbségi jogok körének b?vítése terén, hogy a törökországi kisebbségek, köztük a kurdok, érezzék az irányukba mutatott bizalmat a török állam részér?l. Ez hatásosabb fegyver, mint a török hadsereg ezer meg ezer géppisztolya.





© 2005-2019, Polgári Szemle Alapítvány