Utolsó hozzászólások


Dr. Sebestyén Sándor író és történész cikkei hihetetlen érdekesek, izgalmasak s talán ami a legfontosabb érthetőek az olvasó számá…






Publikálni szeretnék Önöknél. Hol találom a formátum-információt? Jánossy Dániel ÁSZ

India belép a játszmába
India Getting on Board
By Ernesto Zedillo
Forbes Magazine, October 29, 2007


A függetlenség 1947-es kimondása után több mint 50 éven át a szegénység folyamatos növekedése megváltoztathatatlan trendnek t?nt Indiában. Azonban, mint ahogyan azt ma már tudjuk, ez a folyamat nem volt megállíthatatlan. Els?dlegesen az a rossz kormányzati gazdaság- és társadalompolitika volt érte okolható, mely mindenen rajta akarja tartani a kezét. Az állam számos szektorban magának tartotta fenn a tulajdonjog monopóliumát, a legtöbb helyen meggátolta a külföldi befektetések beáramlását, gyilkos adminisztratív terhekkel nyomta el a magánszektort, túlszabályozta a munkaer?piacot, a külkereskedelmet visszaszorította, miközben indokolatlanul magas adóterhekkel sújtotta az egész gazdaságot. Röviden tehát az állam „piacfojtogató” stratégiát alkalmazott, mely kezdett?l fogva kudarcra volt ítélve.

Szerencsére a 80-as évek közepét?l – de a 90-es évek elején már jól érzékelhet? módon – mindez változásnak indult. A régi ipari engedélyeztetési rezsimet megváltoztatták, egyes szektorokban, így az informatikai és telekommunikációs ágazatokban, pedig mindent elsöpr? volt a liberalizáció. A külkereskedelem és a külföldi befektetések el?tt tornyosuló akadályokat ledöntötték, a sorozatos pénzügyi reformok következtében pedig számos új finanszírozási csatorna nyílt meg a magánszféra szerepl?i el?tt. Különleges ipari körzeteket alakítottak ki, melyek magasabb szint? infrastruktúrával, kisebb bürokratikus terhekkel és csökkentett adókulcsokkal igyekeznek kiszolgálni az ide települ? befektetéseket.

A reformok pedig busás hasznot hoztak. India olyan ütemben növekszik, hogy gazdasága akár 10 év alatt megduplázódhat. 2006-ban a GDP 9 százalékkal növekedett, melynek köszönhet?en, vásárlóer?-paritáson számolva, a világ harmadik legnagyobb gazdaságává lépett el?. A létminimum alatt él? indiaiak száma napról napra csökken, miközben az er?söd? középosztály vásárlóerejét már egyetlen cég sem hagyhatja figyelmen kívül.

Ez persze nem jelenti azt, hogy az újabb reformoknak ne lenne még tere. Habár India egy m?köd? piacgazdaság, a torzulások és a rossz struktúrák még számos területen visszavetik a potenciális gazdasági növekedést. A jelent?s mérték? liberalizáció ellenére a kormányzati szabályozások még mindig gátat szabnak a teljes vállalkozási szabadságnak. Így például a munkajogi el?írások akadályozzák az új munkahelyek teremtését, és ezáltal a gyáripar fejl?dését. Az új alkalmazott felvételére és elbocsátására vonatkozó szabályok oly szigorúak, hogy az új munkaer? felvételére gyakorlatilag csak ott kerül sor, ahol e szabályok betartását a hatóságok képtelenek biztosítani, vagy amely szektorok, így a szolgáltatási szektor, kikerült a rendelkezések hatálya alól. De a munkaer?piac rugalmatlansága a vállalatok terjeszkedése és a termelés hatékonyságának növelése ellen is hat.

Az indiai piaci el?írások is hasonló terhet jelentenek a vállalatok számára. A legnagyobb bürokratikus terhek a mez?gazdasági, gyáripari és szállítmányozási szektor résztvev?it sújtják. És habár az indiai gazdaság jóval nyitottabb a világ felé, mint volt korábban, továbbra is jóval protekcionistább, mint a hozzá hasonló méret? feltörekv? gazdaságok. Világkereskedelmi versenyképessége jóval nagyobb lenne, ha tovább mérsékelné importvámjának szintjét, és még jobban nyitna a külföldi befektetések el?tt. Az állami tulajdon továbbra is számottev? olyan stratégia ágazatokban, mint a bank- és az energiaszektor. A privatizáció elmulasztása e szférákban akár kerékköt?je is lehet az ország további ütemes gazdasági növekedésének. Így az adóreformmal kísért tudatos privatizáció, magánosítás csak er?sítené az ország pénzügyi pozícióit, amely nélkülözhetetlen oly fontos közberuházásokhoz, mint az infrastruktúra, az oktatás vagy az egészségügyi ellátás színvonalának fejlesztése.

Látva az indiai politikai rendszer jelenlegi merevségét, a reformok nem kecsegtetnek pozitív jöv?képpel. Viszont ha azt tekintjük, hogy a meglév? gondok ellenére India mily jól menedzselte gazdasági növekedését, van okunk a bizakodásra. Az ország vezet?inek azonban le kell tudnia vonnia a megfelel? következtetéseket az elmúlt két évtized gazdasági fejl?déséb?l. Fel kell ismerniük, hogy a növekedés f?leg azon szektoroknak köszönhet?, ahol teret nyert a liberalizáció és a vállalkozási szabadság.





© 2005-2019, Polgári Szemle Alapítvány