Utolsó hozzászólások


Dr. Sebestyén Sándor író és történész cikkei hihetetlen érdekesek, izgalmasak s talán ami a legfontosabb érthetőek az olvasó számá…






Publikálni szeretnék Önöknél. Hol találom a formátum-információt? Jánossy Dániel ÁSZ

Szuverén vagyonalapok: veszélyben a G7 országok
Fonds souverains: les pays du G7 se mobilisent pour trouver une parade
Alain Faujas et Claire Gatinois
Le Monde, le 19 octobre 2007


Míg 2007 áprilisában a különböz? spekulatív pénzügyi alapok (hedge funds) foglalkoztatták a G7 országok pénzügyminisztereit, addig fél évvel kés?bb, 2007 októberében már az állami befektetési alapok, az ún. szuverén vagyonalapok szerepeltek a napirenden. Napjainkban mintegy tucatnyi állam van, mely egymilliárd dollárt meghaladó t?kéj? szuverén vagyonalappal rendelkezik, köztük olyanok, mint Oroszország, Kína, Szaúd-Arábia, Kuvait, Algéria, Szingapúr vagy Venezuela. Az utóbbi években alaposan megszaporodtak az ezen alapok által különböz? nyugati pénzügyi és ipari csoportokban való részesedésszerzésre irányuló m?veletek, így többek között befektetési célponttá váltak a t?zsdék (a brit London Stock Exchange vagy az amerikai Nasdaq), a bankok (a brit Barclays vagy az amerikai Bear Stearns) vagy olyan nagy bevásárlóközpontok, mint a Sainsbury’s. Ez a tendencia aggodalmat kelt a legfejlettebb ipari országokat tömörít? G7 csoportban, mely a nyugati kapitalizmust félti a nem nyugati állami alapok térnyerését?l.

A Deutsche Bank elemz?je szerint a szuverén vagyonalapok t?kéje napjainkban 3000 milliárd dollárra tehet?, ami elegend? lenne a francia t?zsdén (CAC 40) forgó valamennyi vállalat felvásárlásához. Ez a t?ke várhatóan tovább emelkedik majd, s 2016-ra elérheti a 10 000 milliárd dollárt. Nem számolva a különböz? állami vállalatok t?kéjét. A Rothschild Bank elemz?je szerint ráadásul a következ? évtizedben megfordul majd a megtakarítások iránya, s a nagy angolszász alapok – nyugdíjba vonuló ügyfeleik igényeit kielégítend? – kénytelenek lesznek aktíváik egy részét eladni. S ezen aktívák kit?n? befektetési célpontot jelentenek a különböz? állami befektetési alapok számára, melyek így akár irányításuk alá vonhatják a fontosabb nemzeti t?zsdék t?keállományának több mint felét.

Az állami alapok jelenléte bizonyos értelemben nem új jelenség: az Öböl-menti országok (Szaúd-Arábia, Kuvait, Katar, Egyesült Arab Emírségek) már évtizedek óta rendelkeznek ilyen alapokkal, melyek többnyire az olajjövedelmek után felhalmozott vagyon kihelyezésével foglalkoznak. Norvégiában szintén a szénhidrogénvagyon kiaknázásából befolyó összegek kezelésére hoztak létre a 90-es években egy állami nyugdíjalapot. Más, feltörekv? államok napjainkban hozták létre ezeket az alapokat: Kína 2007-ben, Oroszország pedig 2008-ban tervezi. Ami azonban fontos változás, hogy a megállíthatatlanul emelked? k?olajárak, valamint a feltörekv? államok száguldó gazdasági fejl?dése az utóbbi években hihetetlenül megnövelte a szuverén alapokban rendelkezésre álló t?két. A mennyiségi robbanás mellett azonban min?ségi változások is végbementek. Így például Kína eddig többnyire alacsony kamatozású amerikai állampapírokba fektette pénzét, most már azonban nagyobb hozamú befektetési lehet?ségek után kacsingat.

A kérdés persze, jogos-e az állami befektetési alapokkal szemben táplált nyugati félelem. Vagyis mi motiválja a szuverén alapok befektetési stratégiáját: pusztán pénzügyi kalkuláció, avagy politikai érdek? A válasz nem egyértelm?, és minden bizonnyal országfügg?. Nyilvánvaló, hogy Norvégia vagy Kanada szuverén alapjai a hosszú távú és biztos megtérülést tartják szem el?tt, s valószín?leg a közel-keleti alapok tevékenységét sem motiválják geopolitikai érdekek. Kína vagy Oroszország esetében azonban már nem árt az óvatosság. Az orosz Vnyesztorgbank által az európai aeronautikai és védelmi nagyvállalat EADS-ben való 5%-nyi pakett vásárlása mögött például nagy valószín?séggel politikai szempontok álltak.

A G7-országok egyel?re óvatosak, s még kissé tétován szemlélik a jelenséget. Egyedül Németországban indult meg a vita, melynek célja a nemzetbiztonsági szempontok és a stratégiai jelent?séggel bíró vállalatok számbavétele, s ezzel összefüggésben a szuverén vagyonalapok részesedésszerzésével kapcsolatos korlátok definiálása. Ez a reflexió még várat magára a többi hat országban, melyek minden bizonnyal komoly viták el?tt állnak, hiszen minden államnak saját helyzete és különleges érdekei figyelembevételével kell majd meghatároznia nemzetbiztonsági prioritásait. A szabadkereskedelmi szemlélet keretében persze komoly korlátok állnak a protekcionista intézkedések el?tt, amivel a G7-országok is tisztában vannak, ezért törekvéseik el?terében inkább a kölcsönösség el?mozdítása áll majd. Hiszen az mégiscsak abszurd helyzet, ha egy kínai vállalat minden további nélkül részesedést szerezhet egy nyugati vállalatban, utóbbi azonban adminisztratív akadályokba ütközik, amikor kínai vállalatba kíván befektetni.





© 2005-2019, Polgári Szemle Alapítvány