Utolsó hozzászólások


Dr. Sebestyén Sándor író és történész cikkei hihetetlen érdekesek, izgalmasak s talán ami a legfontosabb érthetőek az olvasó számá…






Publikálni szeretnék Önöknél. Hol találom a formátum-információt? Jánossy Dániel ÁSZ

Európai ?rambíciók: az utolsó felhívás
L’ambition spatiale européenne: lernier appel avant extinction de voix
François Auque
Le Figaro, le 21 septembre 2007


Napjainkban az ?r minden nagyhatalom stratégiai törekvéseinek középpontjában áll, amire érzékletesen mutatnak rá az erre a célra évr?l évre elköltött növekv? összegek. A világ els? számú ?rhatalma, az Egyesült Államok évente 17 milliárd dollárt költ polgári, és 25 milliárdot katonai célokra, s költségvetése évi 6%-kal növekszik. A k?olaj- és földgázexportból befolyó jövedelmek teremtik meg az orosz ?rprogram forrását, s a szédületes ütemben növekv? Kína is lassan felzárkózik az éllovasok közé, évi 10%-kal növelve kiadásait. India er?feszítései vásárlóer?-paritáson számolva az európai kiadásokat is elérik, és évi 18%-kal emelkednek. És ott van Japán, Dél-Korea és Brazília is.

Ezen adatokat szemlélve megdöbbent? Európa ambíciótlansága, mely évi mindössze ötmilliárd eurós civil, és egymilliárd eurós katonai célú ?rprogramjával folyamatosan teret veszít a nemzetközi porondon. Hová t?nt az „alapító atyák” ambíciója? – tehetjük fel a kérdést. Európa az ?rtechnológia terén ma még kiváló eszközökkel rendelkezik: az Ariane rakéta, a francia nukleáris elrettent? er?, az optika, a radar és a telekommunikáció terén meglév? éllovas technológia, az ?rkutatásban elért eredmények mind ezt bizonyítják. Csakhogy ezek a programok a húsz évvel ezel?tt tett er?feszítések termékei, s nem látni azokat a törekvéseket, melyek húsz év múlva is vezet? helyet biztosítanak majd Európának. Az ezen a téren határozott ambíciókkal rendelkez? Franciaország egyedül képtelen megbirkózni a kihívással. Az európai ambíciók motorjának számító ország kifulladt, s az elmúlt öt évben befagyasztotta ilyen irányú kiadásait. „Tegyük az ?rprogramot azzá, ami a nukleáris program volt a 60-as években!” – javasolta bátran Michele Alliot-Marie egykori védelmi miniszter, ám tervei a költségvetési szigor és a politikai passzivitás betonfalába ütköztek.

Pedig az ?r meghódításának és birtoklásának négy szempontból is kiemelt stratégiai jelent?sége van: el?ször is azért, mert az ?r a globális biztonság legfontosabb eszköze (nukleáris elrettentés, hírszerzés stb.); másodsorban, az ?r a Földünkr?l összegy?jthet? információk forrása (jégsapkák, tengerek h?mérséklete stb.); harmadszor, hihetetlen gazdasági haszonnal kecsegtet (navigáció, telekommunikáció stb.); végül, a világegyetem és az emberiség gyökerei tanulmányozásának helyszíne. Ilyen meggy?z? érvek mellett, s a többi nagyhatalom fokozódó er?feszítéseinek fényében egyenesen érthetetlen, Európa miért adja fel mégis ?rambícióit. Az ?r iránt tanúsított viszonylagos érdektelenség talán kontinensünk politikai, katonai és technológiai hanyatlásának vészjósló jele volna?

Pedig az ?rpolitika az európai megújulás kit?n? eszköze is lehet, mely lendületet adhat a kifulladóban lév? integrációnak. Bizonyos értelemben az események együttállása kedvez?nek t?nik. Franciaország mellett immár Németország, Spanyolország és Olaszország is egyre nagyobb érdekl?dést tanúsít az ?rtechnológiák iránt, s hajlandónak is mutatkozik, hogy többet költsön e célokra. A 2008 második felében soron következ? francia EU-elnökség kiváló lehet?ség az európai ?rambíciók parazsának felszítására. Ugyanebben a periódusban kerül sor az európai miniszterek találkozójára, akik arról döntenek majd, hogyan alakul majd az ?rköltségvetés a 2009 utáni öt évben. Egyedülálló lehet?ség ez arra, hogy ismét megnyilvánuljon a már oly sokszor bizonyító, s az európai integráció egyik f? hajtóerejének számító francia–német tandem, s hogy az európai motor újra felpörögjön.





© 2005-2019, Polgári Szemle Alapítvány