Utolsó hozzászólások


Dr. Sebestyén Sándor író és történész cikkei hihetetlen érdekesek, izgalmasak s talán ami a legfontosabb érthetőek az olvasó számá…






Publikálni szeretnék Önöknél. Hol találom a formátum-információt? Jánossy Dániel ÁSZ

Bankreform a Vörös-folyó alsó folyásvidékének országaiban
Banking Reform in the Lower Mekong Countries
PDP/04/5
By Olaf Unteroberdoerster
IMF Working Paper, September 2004


Ez a beszámoló az ún. Alsó-Mekong országainak (Lower Mekong Countries; LMCs) bankrendszerbeli reformjait hivatott összefoglalni. Az érintett országok Kambodzsa, Lao Demokratikus Népköztársasága (Laosz), ill. Vietnam. Ezek az egymással sok szálon összefügg? államok a fenntartható fejl?dés többszörös kihívásával néznek szembe az alacsony állami bevételekt?l a központilag irányított, piacalapú gazdaságba való átmenet költségeiig.

A reformok – ahogyan azt a „nagy testvér” Kína esetében is láthatjuk – fokozatosak, és Kambodzsa kivételével minden esetben kommunista kormányzatok irányítása alatt zajlanak. Más átmeneti gazdaságokat – és els?sorban Kínát – példaként véve ezek a folyamatok mára a bankrendszer reformjához érkeztek. Amíg az 1980- as években mindhárom ország esetében alapos újraszervezés kezd?dött és zajlott a bankszektorban, az 1990-es években a folytatás jól érzékelhet?en szerényebbé vált.

Az egyszint? bankrendszert mindhárom államban felváltotta a kétszint? a 80-as évek végén. A külföldi kézben lév? kisbankok és a félig-meddig magánkézben lév? helyi bankok egy er?sen behatárolt skálán végezhették operatív munkájukat, kiszolgálva egy egyébként is meglehet?sen sz?k piacot. Az állami tulajdonban lév? központi bankok ugyanakkor – nem kis részben az el?z? évtizedek örökségének köszönhet?en – meglehet?sen gyenge egyensúlyi mutatókat tartanak fönn. Az állami szektor reformjai során jelent?s kölcsönök halmozódtak föl, Vietnamban például ez az összeg már a GDP 5%-át teszi ki.

Kutatásaink is azt bizonyítják, hogy ezen nemzetgazdaságok gyengeségének f? oka a könnyelm? és túlzott hitelfelvétel az állami szektor számára. Ezzel az évtizeddel azonban már elodázhatatlanná váltak egy célorientáltabb vállalati és financiális szektorbeli rekonstrukció, és egyúttal a verseng? jelleg? piacnyitás irányába tett intézkedések is (ASEAN – szabad piaci térség, WTO). El kell ismernünk, hogy az ez irányú törekvések vitathatatlanul er?södtek is.

Kambodzsa számára mégis az jelentette a legnagyobb kihívást, hogy újból felállítsa bankrendszerét (az ország korábbi vezet?je, Khmer Rouge ugyanis 1975–79 között egy „pénz nélküli, agráriumra épül?” országot igyekezett létrehozni). A bankrendszernek ugyanis a megel?z? évtizedekben még az állami vállalkozásokban sem jutott jelentékeny szerep. Bár mára ennek vége, az új bankok elszaporodását nagyban hátráltatja Kambodzsa er?s hajlama a központi felügyelet f?hatalmának hangsúlyozására, az er?sen limitált profitközpontú banki lehet?ségek, a lakosság negatív meggy?z?dése és a bankszféra köztes állapota.

Laoszban és Vietnamban a központi bank maradványai egyaránt állami kézben vannak, és kereskedelmi bankokká történ? átmenetüket alapvet?en meghatározzák a helyi források és a kormányzat ösztönz?képessége. Ezek az intézmények további, igen er?teljes meger?sítést igényelnek a következ? területeken: a bankok és menedzsmentjük ösztönzése a reformokra; nemzetközi tapasztalatok alapján (és segítségével!) történ? kockázatvállalás; a banki mechanizmusok hatékonyabbá tétele. Kína valóban jelenthet példát számukra, azonban csak ha elvonatkoztatunk a hibáitól. Vietnamnak és Laosznak a különbséget mindenekel?tt abban kell megragadniuk, hogy privatizálják még megmaradt állami bankjaikat együttm?köd? nemzetközi partnereiknek (bár a hírek szerint ez napjainkban már Kínában is megfontolás tárgyát képezi).




© 2005-2019, Polgári Szemle Alapítvány