Utolsó hozzászólások


Dr. Sebestyén Sándor író és történész cikkei hihetetlen érdekesek, izgalmasak s talán ami a legfontosabb érthetőek az olvasó számá…






Publikálni szeretnék Önöknél. Hol találom a formátum-információt? Jánossy Dániel ÁSZ

A k?olaj nem elég
A un moment donné, l’offre ne suffira plus à faire face à la demande de pétrole
Beszélgetés Moncef Kaabival
Le Monde, le 13 septembre 2007


A k?olaj iránti kereslet az utóbbi években szakadatlanul n?tt, az elmúlt öt-hat évben például napi 1,5 millió hordóval. Ezzel szemben a kínálat átlagosan mindössze napi 1,2 millió hordóval emelkedett, s ez az ütem jelent?sen elmarad a korábbi 2-3 milliótól. A k?olaj kínálata és az iránta megnyilvánuló kereslet fokozatos elszakadása mögött strukturális okok állnak. Alapvet?en módosította az egyensúlyi viszonyokat Ázsia, s ezen belül Kína felemelkedése, mely öt évvel ezel?tt vált nettó k?olajimport?rré, s fogyasztása azóta a duplájára, napi 3,5 millióról 7 millió hordóra ugrott. A kínai növekedés jelenlegi üteme mellett a fogyasztás tizenöt éven belül megháromszorozódik, s napi 21 millió hordóval eléri az Egyesült Államokat. S természetesen nem Kína az egyetlen tényez?, mely a k?olajpiac egyensúlyának felborításával fenyeget, hiszen ott van a többi nagy feltörekv? ország, így például India is, melyek rohamos gazdasági fejl?dése csillapíthatatlan energiaéhséggel párosul.

A k?olaj iránti kereslet tehát megállíthatatlanul n?, a kínálat viszont nagyon is korlátozott. Annak ellenére, hogy a világ különböz? részein folynak feltárások, s folyamatosan javul a kitermelés technológiája is, a mostani ismeretek szerint a k?olajtartalékok mintegy fél évszázadon belül kiapadnak. Ezt megel?zi egy olyan pontnak az elérése, amikor a kitermelés eléri a tet?pontját, s ezután hanyatlásnak indul. E pont elérése régiónként eltér: az Északi-tenger esetében immár öt éve megkezd?dött a kitermelés visszaesése, az Egyesült Államokban ez tíz év múlva, míg a Közel-Keleten kilencven év múlva várható. Ezek az el?rejelzések annak ellenére irányadónak tekinthet?k, hogy a technológia fejl?désével újabb mez?k is kitermelhet?vé válhatnak, és régebbiek újra megnyílhatnak, vagy hogy a Földön számos olyan régió van – Szibéria, az Északi- és Déli-sarkvidék vagy a mélytengerek –, mely jelent?s mennyiség? k?olajat rejt.

Az azonban tény, hogy a kereslet emelkedésével a kínálat rövid távon nem képes lépést tartani. Ennek hátterében részben az áll, hogy elmaradtak a kitermelés technológiai hátterének javításához szükséges kutatás-fejlesztési, valamint az új mez?k feltárását és a hatékonyság növelését lehet?vé tev? infrastrukturális beruházások, melyek középtávon meghatározzák a k?olajtermelés volumenét. Ezért aztán rövid távon a kínálat rugalmatlan, s nemigen képes alkalmazkodni a növekv? kereslethez. Napjainkban csak a Közel-Keleten (Szaúd-Arábia, Kuvait, Irak) és Iránban állnak rendelkezésre olyan kapacitások, melyekkel a kínálat rövid távon is növelhet? valamelyest. Irakot háború sújtja, ezért mind a mai napig nem érte el a 2003 el?tti kitermelését: idén 2–2,5 millió hordós napi kapacitással dolgozik, amit öt éven belül 6 millióra szándékozik feltornázni. Szaúd-Arábia termelése 8,5–10 millió hordó között alakul, s gyakorlatilag ez az egyetlen ország, mely adott esetben valóban képes termelését növelni. Oroszország mára elérte a Szovjetunió összeomlása el?tti szintet (10 millió hordó/ nap), ám a beruházások elmaradása, valamint a kivételesen nehéz geológiai körülmények komoly korlátokat szabnak a termelés növelésének. Az olajhomoknak köszönhet?en hatalmas tartalékokkal rendelkezik Kanada is, ennek kitermelése azonban speciális technológiát kíván, mely ráadásul különösen pénz- és energiaigényes. Az energiaszükséglet fedezéséhez tervbe vették egy atomer?m? építését is, de a kitermelés ezzel együtt is csak egy bizonyos világpiaci ár elérése mellett válik gazdaságossá.

Az árak emelkedése pedig kódolható. A fennálló strukturális hiányosságok miatt elérünk egy pontot, ahol a kereslet és a kínálat teljesen elszakad egymástól, s az olajárak elszabadulnak. Elvi szinten nem zárható ki a hordónkénti 300–350 dolláros reálár sem, bár valószín?síthet?, hogy a 120–150 dolláros árat elérve a piacok hevesen fognak reagálni, s visszaesik majd a fogyasztás. Az olajárak emelkedése természetesen eltér?en érinti a világ egyes régióit: Európa például az elmúlt években az er?s eurónak hála, kevésbé érezte meg ezt az emelkedést, ám a dollárövezethez tartozó szegényebb országok számára ez súlyos következményekkel járhat.

Nyilvánvaló, hogy az emberiségnek szembe kell néznie az olajtartalékok elapadásával, s megoldást kell találnia erre a problémára. Mindenekel?tt törekedni kell arra, hogy a fogyasztást a felhasználás hatékonyabbá tételével csökkentsük vagy legalább stabilizáljuk, a háztartásoktól kezdve a közlekedésig. Másrészt komolyan kell venni az alternatív energiaforrásokban – nap, szél, hidrogén stb. – rejl? lehet?séget, s be kell hozni az ezen a téren felhalmozott évtizedes lemaradást. Kétél? fegyvernek ígérkeznek azonban a bioüzemanyagok: ezek ugyanis érdemben hozzájárulhatnak a fosszilis tüzel?anyagok helyettesítéséhez, ám radikálisan átalakítják a világ mez?gazdasági termelését. Egyre nagyobb területeken folyik az alapanyagul szolgáló iparnövények termesztése, s ez kiszorítja a hagyományos növényi kultúrákat, s hosszú távon élelmiszerhiányhoz is vezethet.





© 2005-2019, Polgári Szemle Alapítvány