Utolsó hozzászólások


Dr. Sebestyén Sándor író és történész cikkei hihetetlen érdekesek, izgalmasak s talán ami a legfontosabb érthetőek az olvasó számá…






Publikálni szeretnék Önöknél. Hol találom a formátum-információt? Jánossy Dániel ÁSZ

A recessziótól való félelem fogságában
Our Great Resession Obsession
By Robert J. Samuelson
Newsweek International, November 12, 2007


Úgy t?nik, mintha folyamatosan azt figyelnénk, mikor üt be a következ? válság. Köztudott, hogy a jelen gazdasági ciklus még nem ért a végéhez, és a válság el?bb vagy utóbb elkerülhetetlen. Egyes mutatók szerint ez inkább el?bb következik be. Az amerikai fogyasztói hajlandóságot mér? index az elmúlt három hónapban folyamatosan csökken? tendenciát mutatott. Márciusban a lakosság 30 százaléka vélte úgy, hogy kifejezetten jók az elhelyezkedés lehet?ségei az Egyesült Államokban, ma ez csak 24 százalék.

A múlt héten a Federal Reserve augusztus óta másodszor csökkentette az irányadó kamatlábat, így az a korábbi csúcsértéknek számító 5,25 százalék helyett ma 4,5 százalékon áll. Így ha egy recesszió felütné a fejét, a Fed jelent?s mértékben lenne okolható. Habár a gazdaság a harmadik negyedévben, éves szintre vetítve biztató, 3,9 százalékos b?vülést mutatott, a legtöbb közgazdász ezt csak félrevezet? jelnek tekinti. ?k a b?vülést meghatározó lényegi mutatókra való tekintettel inkább lassabb növekedésre vagy akár recesszióra számítanak.

Hogy mik a félelmek? Az ingatlanpiaci válság egyre mélyül Richard Bremer, a Morgan Stanley közgazdásza szerint, az új és a használt ingatlanok eladása 42, illetve 30 százalékkal csökkent a két évvel ezel?tt tapasztalt csúcsértékhez képest. Az új lakások építése pedig 47 százalékkal alatta van a 2006 januári csúcsnak, és folyamatosan csökkent? tendenciát mutat. Így, mivel az eladatlan készletek folyamatosan növekednek, az ingatlanárak tovább esnek. A Case-Schiller-index szerint e csökkenés országos szintre vetítve az elmúlt egy évben 4,4 százalékos volt, Miamiban azonban 7,8, Kaliforniában 5,7 százalékos.

Az olaj világpiaci ára ismét emelkedik. A készleteket veszélyeztet? minden egyes tényez? aktivizálódása (így a Mexikói-öbölben a hurrikánok, vagy Törökország iraki inváziójának lehet?sége) csak még jobban felhajtja az árakat, amely jelenleg hordónként 90 dollár körül mozog, azonban nem kizárt, hogy eléri a 100 dolláros lélektani határt. A lakosság kiadásainak már a legutóbbi olajár-emelkedést megel?z?en is 6,2 százalékát tették ki az energiaszámlákra fizetett összegek, ami számottev? emelkedés a 2002-es 4,2 százalékhoz képest. Jack Levery, a Merrill Lynch elemz?je szerint viszont az olajár emelkedése a jöv?ben még tovább gyengítheti a lakosság vásárlóerejét.

Végül pedig a hitelpiacról sem szabad megfeledkezni. A hitelez?k és a befektet?k komoly vagyonokat vesztettek a másodlagos hitelek piacának összeomlása során, így most mindenki számára jelent?s mértékben megszorították a hitelfelvétel lehet?ségeit. Ez még inkább besz?kíti a lakosság költekezési képességét. E negatív tényez?kkel szemben azonban az export értéke stabil növekedést mutatott az elmúlt negyedévben (éves szintre vetítve 16 százalék), és az állami kiadások is 7 százalékkal emelkedtek. Így a gazdaság végs? sorsa e pozitív és negatív er?k harcának függvénye. Ha be is következik a válság, nem szabad eltekintenünk mértékének felmérését?l sem. Persze senki sem szereti a recesszióval járó mellékhatásokat, így a munkanélküliség emelkedését, a profitok csökkentését, és az azt elkerülhetetlenül kísér? stresszt. De az általános közbeszéd jelent?s mértékben eltúlozza a károk mértékét. A recesszió gond, mégsem tragédia. A második világháború óta legalább 10 gazdasági válságot kellett átélnünk, durván egyet minden hat évben. E válságok átlagosan 10 hónapig tartottak, két nagyobb visszaesést?l, az 1973–75 és az 1981–82 közöttit?l eltekintve, átlagosan havi 7,1 százalékos maximális munkanélküliségi rátát eredményezve.

A recessziók azonban pozitív elemeket is hordoznak magukban, melyeket hajlamosak vagyunk figyelmen kívül hagyni. Így például leszorítják az inflációt. A gyengélked? piacokon ugyanis a vállalatok nemigen tudják növelni áraikat, mint ahogyan béreiket sem. A válságok továbbá szelektáló hatással is rendelkeznek, komoly károkat okozva a pénzügyi spekulánsoknak és a gyenge befektetéseknek. E szelekció pedig nagyban hozzájárul a gazdaság hosszú távú potenciáljának er?sítéséhez. A Fed azonban a folyamatos kamatcsökkentéseken keresztül, a befektet?knek nyújtott ment?övvel, épp a szelekciót akadályozza meg. E jelenséget a biztosítási szektorban a „morális rizikó” kifejezésével szokták illetni. Ez azt jelenti, hogy ha valakit túlzott mértékben biztosítunk a kockázattal szemben, számítanunk kell magatartásának irracionalitására. Így alacsony biztosítási árak mellett nem elképzelhetetlen, hogy több lakás épül majd az áradás veszélyének kitett partszakaszra. E logika szerint pedig a Fed folyamatos beavatkozásával csak azt éri el, hogy a befektet?k érzéketlenebbekké válnak a kockázat mértékére.

Tehát hosszú távon talán célravezet?bb lenne, ha a Fed legy?zné a recesszióval kapcsolatban táplált démoni félelmét, és végre teret engedne a piac szelekciójának.





© 2005-2019, Polgári Szemle Alapítvány