Utolsó hozzászólások


Dr. Sebestyén Sándor író és történész cikkei hihetetlen érdekesek, izgalmasak s talán ami a legfontosabb érthetőek az olvasó számá…






Publikálni szeretnék Önöknél. Hol találom a formátum-információt? Jánossy Dániel ÁSZ

Veszélyben a valódi gondoskodás
Die wahre Pflege - Notstand
von Marie-Luise Hauch-Fleck
Die Zeit, 27. September 2007


Az id?s emberek nem részesülnek megfelel? ellátásban Némethonban, mivel a politika nem az ?, hanem az otthonok érdekeit veszi figyelembe. Az id?sotthonok tulajdonosait törvények védik a kellemetlenségekt?l, számos el?ny illeti meg ?ket.

A konszenzus megszületett. Kérdés, hogy ha a politikusok, legyenek bármilyen párt tagjai, egyesületi vezet?k, id?sotthon-üzemeltet?k egyetértenek abban, hogy a rossz ápolás elfogadhatatlan, hogyan fordulhat el?, hogy ennek ellenére több tízezer id?s német polgár szenved országszerte az állami id?sotthonokban, begyógyszerezve, éhezve és reményvesztetten. A válasz amilyen egyszer?, olyan rettenetes. Az évek óta tartó, a kezelés min?ségér?l folyó vitában nem az optimális ellátási színvonalról volt szó, hanem els?sorban a pénzr?l. A jelenlegi áldatlan állapotokért a keresztény-liberális vezetés tehet? felel?ssé azzal, hogy bevezette az ápolási biztosítás intézményét. Norbert Blüm korábbi egészségügyi miniszter úgy fogalmazott, hogy az ápolásra szorulókat a társadalom peremér?l vissza kell helyezni annak középpontjába, mára azonban kiderült, ez is csak egy marketingfogás volt.

A befolyó összegekb?l nem az otthonok életkörülményeit javították, hanem a községeket és egészségpénztárakat kívánták tehermentesíteni a növekv? ápolási költségekt?l. 1994-ben csak a városok és községek mintegy 20 milliárd márkát fordítottak az id?sotthonokban él?k ápolására, az egészségpénztárakat pedig kötelezték, hogy saját bevételeikb?l finanszírozzák az ápolást. Ezen a helyzeten az ápolási biztosítás bevezetése sem változtatott, ugyanis a legkevesebb, úgynevezett maradék összegek jutottak csak az id?sotthonok ellátására. Az otthonok ma fejenként 1023 euróval gazdálkodnak, mely az ápolás és a lakás fenntartásának költségeit hivatott fedezni. Az ambuláns ápolószolgálatok ugyanezért a munkáért mindössze 384 eurót kapnak, míg a gondoskodó hozzátartozók, családtagok 205 euróval gazdálkodhatnak, mint szövetségi támogatás. Nem csoda, ha a német lakosság körében a kérdésben végzett közvélemény-kutatás azt az eredményt hozta, hogy a legtöbb német, amíg teheti, saját otthonában maradna, és messzir?l elkerülné az id?sek otthonát.

Az ápolási biztosítás célja szintén az volt, hogy az ambuláns ápolásra, illetve a hozzátartozók támogatására szánja a legtöbb pénzt annak érdekében, hogy az ápolásra szoruló a lehet? leghosszabb ideig saját környezetében maradhasson. Ennek ellenére, mint azt az összegek is mutatják, a befolyó pénz több mint fele az otthonoknak jut, miközben itt az id?sek alig 30 %-a él. A nagyobb összegek ellenére az ápolás színvonala egyáltalán nem jobb az otthonokban. A különböz? egyesületek nem adnak magyarázatot arra, hogy olyan otthonokban, ahol fejenként 5000 eurós ráfordításokat eszközölnek, hogy éhezhetnek, szomjazhatnak emberek, miközben az alapvet? tisztálkodási lehet?ségeik sincsenek biztosítva, és a szabad leveg?re sem tudnak kimenni.

Szúrópróbaszer? ellen?rzések, mint más ágazatokban, itt nem fordulnak el?, pedig némiképp rávilágítana a problémára. Az otthonok üzemeltet?i profitot akarnak hajtani a vállalkozásból, és ezért mindenféle aljas eszközhöz folyamodnak. Példának okáért fiktív alkalmazottakat jelentenek be, hogy felvehessenek utánuk támogatást, majd személyzethiányra panaszkodnak. Politikusok, id?sotthon-vezet?k, egészségbiztosítási dolgozók jól szervezett kartelljér?l van szó, akiknek mindeddig sikerült megakadályozni az egészségügyi pénzek átláthatóságát. A jelenlegi egészségügyi miniszter, Ulla Schmidt tervezi az ápolási biztosításról szóló törvény módosítását, valamint az id?sotthonok szigorúbb ellen?rzését, továbbá a vizsgálatok eredményeinek nyilvánosságra hozatalát. Így remény nyílik az áldatlan állapotok megszüntetésére.





© 2005-2019, Polgári Szemle Alapítvány