Utolsó hozzászólások


Dr. Sebestyén Sándor író és történész cikkei hihetetlen érdekesek, izgalmasak s talán ami a legfontosabb érthetőek az olvasó számá…






Publikálni szeretnék Önöknél. Hol találom a formátum-információt? Jánossy Dániel ÁSZ

Középre tolódás
Seeking the Central Ground
By Stryker McGuire
Newsweek International, October 15, 2007


Ritkán fordul el?, hogy egy a világpolitikában oly nagy befolyással bíró politikusnak oly gyorsan vesszen nyoma, mint Tony Blairnek. Miután július 10-én lemondott a miniszterelnökségr?l, Nagy-Britannia háború utáni történetének egyik legmeghatározóbb politikusa kikerült a rivaldafényb?l. Habár Blair elt?nt, az általa képviselt politikai kultúra és gondolkodásmód továbbélt, mégpedig els?sorban Gordon Brown személyében. Brown, el?djéhez hasonlóan, keményen fellép olyan ügyekben, mint a b?nözés visszaszorítása vagy a bevándorlás szigorú szabályrendszerének megtartása. E lépésekkel ugyanis továbbra is a politikai centrumban tartja a pártot, mely pozíció elfoglalása oly nagy szerepet játszott a párt 1997-es földcsuszamlásszer? választási gy?zelmében. „Teljesen nyilvánvaló, hogy Brown a New Labour vonalat viszi tovább” – mondja a párt egykori f? ideológusa, Anthony Giddens. „Meg kell tartani a közepet, hiszen Brown stratégiája, hogy a politikai paletta széle felé tolja a Konzervatív Pártot”.

Mindez persze nem csoda. Igaz, a két politikus pályáját folyamatos rivalizálás kísérte, nem szabad elfelejteni, hogy Blair és Brown a 90-es évek közepén együttes er?vel alapozták meg, és kés?bb tartották életben az Új Munkáspártot. Ha egyes esetekben Brown egalitariánusabbnak t?nik, mint Blair, akkor más esetekben jóval nemzetibb hangot üt meg, melyeket Blair a 90-es évek végén, miniszterelnökségének elején nem engedhetett volna meg magának. Az iraki háború támogatásával Blair pártja nagy részének támogatását vesztette el, így kés?bb rendkívül nehéz volt számára, hogy más, komolyabb kritikát kiváltó javaslatokat keresztülvigyen a frakción. Mégis, Brown Irakhoz való hozzáállása nem sok változást hozott a blairi vonalhoz képest. Igaz, bejelentését, hogy 4500 f?re csökkenti az Irakban állomásozó brit csapatokat, nagy lelkesedéssel fogadták, azonban ne feledjük el, hogy a fokozatos kivonulás folyamatát Blair már évekkel ezel?tt megindította.

Ha úgy t?nik, hogy Blair elt?nt a politikából, az részben annak a felismerésnek tudható be, hogy a brit nép nem kíván olyan politikust látni a közéletben, aki egy fölösleges háborúba vitte az országot. Így azáltal, hogy kivonja magát a reflektorfényb?l, csak jó szolgálatot tesz pártjának. A másik ok abban állhat, hogy Britanniában oly sok politikus indult meg a centrum felé, hogy Blair most, hogy már nem miniszterelnök, egyszer?en kiszorult onnan. Így például a konzervatív David Cameron is igyekszik olyan baloldali témákat beemelni f? programpontjai közé, mint a környezetvédelem. Nem csoda, hogy úgy t?nik, a brit politikában a riválisok nem sokban különböznek egymástól. Ez az er?teljes középre tolódás pedig egyértelm?en Blair hatása, legyen most akárhol is.





© 2005-2019, Polgári Szemle Alapítvány