Utolsó hozzászólások


Dr. Sebestyén Sándor író és történész cikkei hihetetlen érdekesek, izgalmasak s talán ami a legfontosabb érthetőek az olvasó számá…






Publikálni szeretnék Önöknél. Hol találom a formátum-információt? Jánossy Dániel ÁSZ

Német vállalatok náci múltja
Unternehmen und ihre Nazi-Vergangenheit
Von Britta Beeger und Heinz-Roger Dohms
Financial Times Deutschland, 5. Oktober 2007


A német vállalatok felel?sségét a második világháború idején sokáig titok fedte. Végül amerikai bíróságok nyomására a nyolcvanas évek végén megnyitották titkos aktáikat, és a hajdani kényszermunkások családjainak kártérítést fizettek. A legtöbb vállalat egyébként együttm?ködött a rendszerrel, elenyész? kisebbséget képeztek az ellenálló cégek. A következ?kben néhány vállalaton keresztül a cikk szerz?i bemutatják, mely cégeket kényszerítették, és kik álltak be az állampárt mögé önként.

A Quandt-család még a magánéletben is szoros szálakkal köt?dött a nemzeti szocializmushoz. Günther Quandt els? felesége, Magda Rietschel válásuk után Goebbels propagandaminiszterhez ment férjhez, és ezt a kapcsolatot Quandt ki is használta. Megszerezte az Afa elemgyárat, ahol kényszermunkásokat dolgoztatott. Korabeli jelentések szerint havonta mintegy 80 ember halt meg a gyári munka során. Film is készült a család háborús történetér?l és felel?sségér?l. A ma is él? leszármazottak nem tudják, hogyan reagáljanak a filmre, mindazonáltal az egyik unoka, Sven kifejtette, miért kéne neki felel?sséget vállalnia, mikor nem is élt még akkor.

Az IG-Farben cég alkalmazott el?ször kényszermunkásokat gyártósorainál. Az 1925-ben alapított gyár Auschwitzban is létesített egy üzemet, ahol a halálozás 1943 és 1945 között mintegy 23 ezer f? volt, Manfred Pohl történész kutatásai alapján. A nürnbergi bíróságon 23 f?t ítéltek el rabszolgamunkára kényszerítés b?ntette miatt, további hetet pedig fosztogatás miatt az ún. IG-Farben perben. Teljes büntetésüket azonban nem töltötték le, az ötvenes években valamennyi iparos kiszabadult.

Friedrich Flick vállalatbirodalma kiemelt szerepben volt a Harmadik Birodalomban, ugyanis fegyvergyárakat üzemeltetett, hasonlóan a Thyssen és Krupp cégekhez. Mintegy 40 ezer zsidót dolgoztatott gyáraiban Németország-szerte. 1947-ben a nürnbergi bíróságon hét évre ítélték, 195-ben szabadult, és ismét a német ipar egyik leggazdagabb embere lett, olyan cégekben volt részesedése, mint például a Daimler. Halála után fia eladta a konglomerátumot a Deutsche Banknak.

A Deutsche Bank volt az els? vállalat, amely önkritikát gyakorolt, és megbízott egy történészcsoportot felel?ssége kiderítésével. A bank kezdett?l alárendelte magát a birodalom érdekeinek. A zsidó vagyon befagyasztásában tevékenyen részt vett, minden zsidó ügyfele vagyonát elkobozta. Egyebek mellett hiteleket nyújtott Katowicében és Auschwitzban m?köd? cégeknek – így az IG-Farbennek is –, akik a zsidók kizsákmányolásából vagyonosodtak meg.

A Volkswagen a Deutsche Bankhoz hasonlóan megbízta Hans Mommsent, a híres szakért?t, hogy járjon utána háborús tevékenységének. Könyv is megjelent róla „A Volkswagen gyár és dolgozói a Harmadik Birodalomban” címmel. A háború során mintegy 20 ezer kényszermunkás dolgozott a jobbára fegyvergyártásra átállított üzemekben. A Degussa kémiai konszern szállította a betontermékeket és a biztonsági berendezéseket a koncentrációs táborokhoz, leányvállalata, a Degesch pedig a mérgez? gázokat állította el? a „végs? megoldás” megvalósításához. Számtalan más német cég is részt vett a német háborús gépezet kiszolgálásában, és egyre többen éreznek felel?sséget emiatt. A kártérítések az áldozatoknak folyamatban vannak, a szomorú azonban az, hogy jó részük már nem él.





© 2005-2019, Polgári Szemle Alapítvány