Utolsó hozzászólások


Dr. Sebestyén Sándor író és történész cikkei hihetetlen érdekesek, izgalmasak s talán ami a legfontosabb érthetőek az olvasó számá…






Publikálni szeretnék Önöknél. Hol találom a formátum-információt? Jánossy Dániel ÁSZ

Mégsem Ázsia évszázada?
It’s Not the Asian Century?
By Ruchir Sharma
Newsweek International, October 8, 2007


Gazdasági és pénzügyi körökben napjainkban Ázsiát a rohamos gazdasági növekedéssel, rekordszint? lakossági fogyasztással, az épül? városokkal és a vállalkozói kedvvel azonosítják. A valóságban azonban Kína és India szenzációs makromutatói mögött ott van a kontinens többi országa, melyek vért izzadva fáradoznak régi fényük visszaállításán, miközben folyamatosan alulmaradnak globális versenytársaikkal szemben. Ezen országok legeklatánsabb képvisel?je Japán. Habár manapság divatos Kína felemelkedését az amerikai gazdasági hatalom visszaszorulásával párhuzamban emlegetni, valójában az Egyesült Államok világgazdaságban betöltött szerepe az elmúlt évtizedben folyamatosan tartotta magát, a globális GDP 30 százalékát adva. Ezzel szemben Japán részesedése a 10 évvel ezel?tti 15 százalékról 10 százalékra esett vissza. Az ország gazdasági növekedése az elmúlt tíz évben éves szinten átlagosan 1 százalék volt, míg a világgazdaság évi 3,5 százalékkal b?vült. A lemaradás mögötti okok jól ismertek: rossz demográfiai mutatók, stagnáló bérek, lanyha bels? fogyasztás és határozatlan gazdaságpolitikai irányítás.

A befektet?k kezdenek hozzászokni Japán szürkeségéhez, de a fejl?d? Ázsia többi országának alulteljesítését nehezen értik. Kínát leszámítva az ázsiai fejl?d? országok növekedési üteme 5 százalékos volt az elmúlt három évben, ami jóval alatta marad a feltörekv? országok növekedési adatait összesít? 6,5 százaléknak, és jóval kevesebb annál a 8-9 százaléknál, mellyel ezen országok büszkélkedhettek még az 1997–98-as pénzpiaci válság el?tt.

A probléma gyökerei ott rejlenek, hogy a válság lecsengése után a legtöbb ország igyekezett bebiztosítani magát a küls? sokkhatásokkal szemben, így óriási külföldi valutatartalékokat halmoztak fel, és igyekeztek számottev? többlettel zárni folyó fizetési mérlegeiket. Eközben azonban megfeledkeztek arról, hogy a 90-es évek elején mi tette ?ket a gazdasági növekedés szupersztárjaivá. Egy gazdaság növekedési fázisát ugyanis magasabb hitelfelvétel kíséri, ugyanis a küls? források felhasználása egyenes arányban növekszik az emberek gazdasági sikerbe vetett bizalmával, amit a bankok el?szeretettel támogatnak is. A gazdaságpolitikai tehetetlenség és az új gazdasági modellek kikísérletezésének elmaradása is nagyban hozzájárultak a növekedés megakadásához. Indonéziában például a relatív nyersanyaggazdagság és az alig 1700 dolláros egy f?re jutó nemzeti jövedelem körülményei 8-9 százalékos gazdasági növekedést tennének lehet?vé, mégis az elmúlt években a hazai össztermék évente csak 6 százalékkal b?vült. Ennek hátterében nem más áll, mint hogy a kormány képtelen meghozni a nélkülözhetetlen reformok, f?leg a munkaer?piac lendületbe hozásához szükséges döntéseket. De Malajziának sem sikerült élnie az el?tte kínálkozó lehet?ségekkel. A számára ideálisnak t?n? elektronikai fogyasztási cikkeket már els?sorban az olyan alacsony bérszínvonalú országokban állítják el?, mint Kína. A korábbi high-tech guruknak, Tajvannak és Dél-Koreának sem sikerült igazán továbblépnie, és magáévá tenni a szolgáltatásközpontú gazdasági modellt. Igaz, Szingapúr komoly el?relépést mutatott a pénzügyi szolgáltatások felfuttatásával, azonban egy mindössze 130 milliárd dolláros gazdaság nem sokat tud változatni az ázsiai kontinens egészének képén.

Kína és India kivételével Ázsia közepes és nagyméret? gazdaságai csak koloncok a kontinens növekedése számára. Eközben Kelet-Európa, Latin-Amerika és Afrika feltörekv? gazdaságai évente folyamatosan 5 százalék fölött növekednek. Az Egyesült Államok és Európa fejl?dése pedig továbbra is felülmúlja Japánét. Mindez nem igazán támasztja alá azt a közvélekedést, miszerint a 21. század Ázsia évszázada.





© 2005-2019, Polgári Szemle Alapítvány