Utolsó hozzászólások


Dr. Sebestyén Sándor író és történész cikkei hihetetlen érdekesek, izgalmasak s talán ami a legfontosabb érthetőek az olvasó számá…






Publikálni szeretnék Önöknél. Hol találom a formátum-információt? Jánossy Dániel ÁSZ

Ki a balek az asztalnál?
Who’s the Mug At the Table?
By Niel Collins
The Spectacor, September 8, 2007


Egyszer volt, hol nem volt, volt egyszer egy befektetési bankár. Nem a mai kifinomult, hanem az az izzadós, túlsúlyos fajta, aki pizzát habzsolt az asztalánál, ha nem épp ugrált rajta, miközben gyengeelméj?nek titulált kollégáival kiabált. Lewie Ranieri egy hírhedten trehány alak volt, viszont milliókat keresett munkáltatójának, a Salomon Brothersnek. Ranieri dönt?en amerikai államkötvényekkel és annak származékaival kereskedett, mely papíroknak akkoriban a legnagyobb piaca volt a világon – épp úgy, mint ma. Egy nap azonban észrevett egy piaci szegmenst, melyet addig még senki nem használt ki: a hazai jelzáloghitelek milliós piacát, melyek egyenként olyan kicsik voltak, hogy nem keltették fel a nagy befektet?k érdekl?dését, összeadva viszont komoly pénz rejlett bennük.

Így összekapcsolta ?ket és csomagokban bocsátotta piacra. Ahelyett, hogy csak ült volna a könyveken, értékesítette az adósságokat, felszabadítva a hitelez?k t?kéjét. Ezáltal megszervezte a CDO-piacot (collateralized debt obligation). Negyedszázaddal és ötmilliárd dollárral kés?bb a Ranieri által keltett áramlat most oly mértékben forrong, hogy magával söpör minden, megfelel? bástyák nélküli pénzügyi vállalkozást. A másodlagos hitelpiac összeomlásakor az igazi kérdés mégis az, kinek a kezében vannak az értékpapírban kifejezett kockázatos tartozások?

Úgy t?nik, hogy minden eddiginél relevánsabb a régi pókeres mondás: ha nem tudod megmondani, ki a balek az asztalnál, akkor te vagy az. A kockázatos értékpapírcsomagokat ugyanis azok, akik ismerték annak veszélyeit, továbbadták olyanoknak, akik azzal korántsem voltak tisztában. Ezen ügyfelek teljes mértékben bíztak ügynökeik döntéseiben. És kik is voltak ezek az ügyfelek? Azok, akik számára a pénz rendkívül sokat számít: vállalati nyugdíjalapok, így brit nyugdíjalapok is.

A nyugdíjalapok kezel?it ugyanis a befektetési tanácsadók kockázatelemz?i meggy?zték a kockázat csekély mértékével kapcsolatban. E tanácsadók számára az igazi kockázat a részvények vásárlásában rejlik. A kötvény sokkal biztonságosabb üzlet, mondják. Épp e tanácsoknak köszönhet?en oly magas a brit államkötvények árfolyama, mivel óriási a biztos befektetést keres? ügyfelek által irántuk támasztott kereslet. Így a tanácsadók új stratégiával álltak el?: „Nézze, itt ez a CDO-kötvény, amely egy neves hitelmin?sít? nemrégiben napvilágot látott jelentése szerint biztonságos befektetés. Vegyen ebb?l, és könnyen csökkentheti az alap deficitjét.” Nem számít, hogy az alap kezel?jének fogalma sincs arról, mit is vásárol. ?k csak a hitelmin?sít?re hagyatkoznak. Azaz ?k a balekok az asztal mellett. Reméljük, hogy a fenti gondolatmenet helytelen. A legésszer?bb befektetés egy hosszú távú megtérülést keres? pénzalapnál a részvény (vagy ingatlan), amit az alacsony árfolyamok esetén némi kötvénycsomaggal fejelnek meg. A kötvényvásárlási hullám még irracionálisabb a részvényárfolyamok folyamatos növekedése mellett, amit a közelmúltban tapasztalhattunk is. Csak remélhetjük, hogy a nyugdíjalapok nem a vacakot választották.





© 2005-2019, Polgári Szemle Alapítvány