Utolsó hozzászólások


Dr. Sebestyén Sándor író és történész cikkei hihetetlen érdekesek, izgalmasak s talán ami a legfontosabb érthetőek az olvasó számá…






Publikálni szeretnék Önöknél. Hol találom a formátum-információt? Jánossy Dániel ÁSZ

Dél-Itália „uralkodócsaládjai”
Die herrschenden Zirkel Süditaliens
von Vincenzo Delle Donne
Die Zeit, 19. August 2007


A Duisburgban elkövetett gyilkosságok általános felháborodást keltettek Németországban. Itália földjén azonban a hasonló esetek majdhogynem mindennaposak, a Cosa Nostra, Camorra, vagy más véres családi viszályok hosszú történelmi múltra nyúlnak vissza. A „maffia” címszó alatt a szicíliai Cosa Nostra, a calabriai ’Ndrangheta és a nápolyi Camorra értend?. Bár kis különbségek fellelhet?k, közös vonásuk, hogy mindannyian a gazdaságilag fejletlen Dél-Olaszországban tevékenykednek. Valamennyi b?nszövetkezet az Olaszország egyesítése (1870) el?tti id?szakra nyúlik vissza, amikor ezen a földön a spanyolok mondták ki a dönt? szót a campaniai Teanotól a szicíliai Palermóig.

Az egyesítés után átmentették hatalmukat és folytatták a családi hagyományokra épül? kliensi rendszert, egyfajta védekezésként, akárcsak a korábbi idegen uralom alatt. A ’Ndrangheta feltehet?leg az ógörög „andragathos”, bátor, igazi férfi szóból ered. A fiatal Olasz Királyság minden eszközzel megpróbálta felszámolni ezt a calabriai maffiát, sikertelenül. Mussolini diktatúrája idején is alkalmazkodott az új id?khöz. A háború után évtizedeken keresztül saját kénye- kedve szerint irányította a tartomány belpolitikáját, melynek tet?pontja Francesco Fortugno politikus meggyilkolása volt egy szavazóhelyiség el?tt. Ma a ’Ndrangheta a gazdaságilag leger?sebb szindikátus a családok közül. Éves forgalmuk, mely nagyrészt a drogkereskedelemb?l származik, meghaladja a 35 milliárd eurót. Az olasz kivándorlókon keresztül fiókcsaládokkal rendelkezik Észak- és Dél- Amerikában, de Közép-Európában, Oroszországban, s?t Ausztráliában is.

A Cosa Nostra a 19. század elején jött létre Szicíliában. Hamar hét család alakult, akik vérszerz?désben álltak. A legrégebbi ismert család 1837-ig datálja vissza történetét. Általában középosztálybeliekb?l verbuválódott, akik a nagybirtokosság és a szegényparaszti réteg között képeztek egyensúlyt. A kivándorlás következtében a szicíliai maffia is új hazára lelt a tengerentúlon. Mussolini 1925-ben Palermóba küldte a vasprefektus néven elhíresült Cesare Morit. Hamarosan ? is meghátrált a maffia hatalma el?l. A szövetségesek partraszállása 1943-ben Szicíliában nem sikerülhetett volna a maffia hathatós támogatása nélkül. A háború után a szicíliai családf?k és amerikai rokonaik egymásra találtak, összefonódtak a tiltott drogkereskedelemben. A maffiózók 40 éven át a kereszténydemokratákat támogatták az olasz választásokon, de sokszor tört ki köztük nézeteltérés. F?leg a drogkereskedelem megítélése kapcsán. Az id?sebb családf?k megvetették a kábítószereket, míg a fiatalabbak az ebb?l befolyó összegekb?l terjesztették ki fokozatosan hatalmukat az egész szigetre. A Cosa Nostra egy rövid ideig a Bettino Craxi körül csoportosuló szocialistákat is támogatta, majd a kilencvenes évek elejét?l Silvio Berlusconi mögé sorakozott fel. Nem véletlen, hogy Berlusconi szicíliai barátja, Marcello Dell’Utri találta ki a szépen cseng? Forza Italia pártelnevezést is. Giovanni Falcone és Paolo Borsalino bírók meggyilkolása után a maffia hirtelen elt?nt. Ebb?l is látszik, hogy él még a régi hatalmi struktúra, ami nem akar nyíltan szembeszállni az állammal. A maffia pedig él és virágzik, f?leg a védelmi pénzek, valamint a drogkereskedelem megsarcolásából. Éves forgalmát 13 milliárd euróra becsülik.

A Camorra története hasonló a Cosa Nostrához. Neve feltehet?leg a murra elnevezés? nápolyi utcai játékból ered. A 18. századtól használták az elnevezést, mivel a spanyol alkirály az utcajátékokat felügyel? kartelleket bízta meg, hogy tartsanak rendet a városban, és a Camorristi ezt meg is tette. Az olasz egység létrejöttével sem változott a helyzet, Mussolini példának okáért több bebörtönzött Camorra-tagot szabadon engedett. A világháború után Raffaele Cutolo átalakította a Camorrát és a szicíliaihoz hasonló hierarchikus rendszerbe foglalta a széthúzó családokat. Ennek ellenére újra és újra véres bandaháborúk törnek ki a Nápolyban és környékén fellelhet? 236 Camorra-család között. Ez évente több száz halottal jár a városban. A családok bevételeiket a már említett drogkereskedelem és védelmipénz-szedés mellett a prostitúcióból szerzik, és éves szinten mintegy 12,5 milliárd euró forog a kezük között. Egy évtizede küzdenek a szelektív szemétgy?jtési és újrafelhasználási infrastruktúra megszerzéséért (Nápoly és környéke igen túlnépesedett régió), de a balliberális kormányzat, az élén Antonio Bassolino regionális elnökkel, mindeddig keresztülhúzta számításaikat. Ennek eredményeként a környéket lassan elborítja a szemét.

A b?nszövetkezeteknek „köszönhet?”, hogy Dél-Olaszország mindmáig nem tudott felzárkózni az ország északi részéhez, valamint az is, hogy a családok miatt Olaszország továbbra sem képes teljes érték? demokráciaként m?ködni.






© 2005-2019, Polgári Szemle Alapítvány