Utolsó hozzászólások


Dr. Sebestyén Sándor író és történész cikkei hihetetlen érdekesek, izgalmasak s talán ami a legfontosabb érthetőek az olvasó számá…






Publikálni szeretnék Önöknél. Hol találom a formátum-információt? Jánossy Dániel ÁSZ

Továbbra is mély a transzatlanti szakadék
Zwischen Europäern und Amerikanern bleibt eine tiefe Kluft
von Andreas Rinke
WirtschaftsWoche, 7. September 2007


Az amerikaiak és az európaiak közösen kívánnak megoldást találni a világ dolgaira, azonban homlokegyenest eltér? témákban és eszközökkel. Ezt az eredményt hozta a German Marshall Fund (GMF) tizenkét – az Atlanti-óceán mindkét partján fekv? – országban feltett kérd?íve. A különböz? világnézetek még Bush elnök megváltozott politikája után sem közelítettek egymáshoz. Az elnök és kormánya ugyanis az utóbbi id?ben baráti hangvétel? nyilatkozatot fogalmazott meg Európával szemben. Ennek ellenére az öreg kontinens országai továbbra is bizalmatlanok az Egyesült Államok valódi szuperhatalmi státusát illet?en. Ezek után meglep?, hogy a két legnagyobb uniós tagállam, Németország és Franciaország élén Amerika-barát vezet?, nevezetesen Angela Merkel kancellár asszony és Nicolas Sarkozy elnök áll.

A megkérdezetteknek csupán 36%-a vélte úgy, hogy Amerika a világ vezet? hatalma. Ebben nagy szerepe van a Bush elnök iránti mérhetetlen európai ellenszenvnek, de az európaiak fele szerint a következ? elnökválasztás után sem áll be jelent?s változás a transzatlanti viszonyban. Az Egyesült Államok lakossága kész tényként kezeli hazájuk vezet? szerepét a világpolitikában, és ezt támogatják is. Abban azonban már megoszlanak a vélemények, hogy a Bush elnök által oly sokszor hangoztatott demokráciaexport, mely az afganisztáni és iraki beavatkozásnak is kiindulópontja volt, valóban elérte-e célját. 2005-ben még a lakosság 52%-a vélte így, 2006-ban 45%, míg most csupán 37%.

Az újfajta kihívások, mint a globális felmelegedés, terrorizmus, vagy az energiafügg?ség tekintetében az európaiak túlnyomó hányada (54%) szoros együttm?ködést szorgalmazna az Egyesült Államokkal. Egyedül Franciaországban szavazott a megkérdezettek többsége egy különutas európai megoldásra.

Er?sen elütnek egymástól a vélemények a problémák orvosolásának módjában. Európa inkább támogatná fejlesztési segélyekkel, a kereskedelem volumenének növelésével, vagy békefenntartó csapatok küldésével a válságövezeteket, ellentétben az Atlanti-óceán másik partjával, ahol még mindig harcoló alakulatok bevetését helyezik el?térbe. Az európaiaknak mindössze 20, a megkérdezett németeknek csupán 16%-a támogatna egy világméret? katonai beavatkozást. Ezzel összefüggésben teljesen másként viszonyulnak az európaiak és amerikaiak az Iránnal kialakult atomvitához is. Bár Teherán fegyverkezése az Atlanti-óceán mindkét partját aggodalommal tölti el, különböz?képpen képzelik a veszély feloldását. Az amerikaiak fele katonai beavatkozást sürgetne, míg Európában ez csak 18%-nak jutna eszébe.

Törökország egyre inkább elszigetelve érzi magát. A tradicionális NATO-szövetséges Egyesült Államok megítélése történelmi mélyponton áll török földön, 100 pontból 11-et kaptak. Der?re nincs ok, mert a korábban elszánt Európa-barát török lakosságnak ma már csupán 40%-a áll a csatlakozás mellett, míg egy évvel ezel?tt ez a szám 55% volt. Ezzel párhuzamosan az európaiak török-képe is romlott. Az Unió lakosságának 22%-a, a németek 16%-a támogatná a török EU-csatlakozást a GMF felmérése szerint. Érdekes módon viszont a németek majdnem kétharmada tényként kezeli, hogy Törökország egy napon az Unió tagja lesz.





© 2005-2019, Polgári Szemle Alapítvány