Utolsó hozzászólások


Dr. Sebestyén Sándor író és történész cikkei hihetetlen érdekesek, izgalmasak s talán ami a legfontosabb érthetőek az olvasó számá…






Publikálni szeretnék Önöknél. Hol találom a formátum-információt? Jánossy Dániel ÁSZ

Utolsó kijárat Bagdad
Letzte Ausfahrt Bagdad
von Jürgen Krönig
Die Zeit, 25. August 2007


George W. Bush továbbra is ellenzi a gyors kivonulást Irakból. Ennek okai érthet?ek. Az iraki vezetésnek mégis ki kellene használnia az amerikai katonák jelenlétéb?l adódó el?nyöket. Mostanáig az Egyesült Államokban a közhangulat egyértelm?en a kivonulást támogatta. A The New York Times vezércikke „The Road Home” címmel jelent meg, témája pedig az amerikai katonák azonnali hazahívása volt. A cikk a legtöbb amerikai szívéhez és szívéb?l szólt. A Kongresszus mindkét házában többséggel rendelkez? demokraták szintén a gyors csapatkivonás mellett törtek lándzsát, és Bush elnök mindinkább elszigetel?dött, miután saját pártján belül is, mint például John Warner republikánus szenátor, egyre hangosabban kezdték követelni a kivonulást. Bush elnök bejelentette, minden eszközzel, mely elnökként rendelkezésére áll, meg fogja akadályozni a kivonulást. Bob Woodward írónak egyszer megjegyezte, még akkor is kitart Irak mellett, ha felesége és a kutyája is ellene szavaz. Az elnök nem áll messze ett?l a helyzett?l.

Most úgy t?nik, hogy kitartása az iraki jelenlét mellett jelenleg az egyetlen járható út. A gyors kivonulás nemcsak óriási hiba lenne, de erkölcsileg is elvetend?. Irak elhagyásával a közel-keleti országban kitörne a káosz, véres polgárháború pusztítana, a lakosságot pedig a különböz? széls?séges muszlim milíciák tizedelnék. Egy ilyen döntés sem a Nyugatnak, sem a régiónak nem állna érdekében. Minden hiba ellenére, amit a szövetségesek a háború kezdete óta elkövettek, nevezetesen a túlságosan kisszámú megszálló er?, az iraki hadsereg feloszlatása, a Baath-párt érzéketlen eltiprása – mely a korábbi rendszer sok tagját az al-Kaida táborába hajtotta –, egy gyors kivonulás gyengének és harcképtelennek állítaná be a Nyugatot. Mindenekel?tt Európának és Amerikának nem szabad elfelejtenie, hogy a jelenleg a totalitárius iszlámmal szemben fennálló frontvonal Irakban húzódik. Ilyen szempontból mindegy, hogy négy évvel ezel?tt a közvélemény viharosan üdvözölte egy véres diktatórikus rezsim legy?zését, illetve, hogy most az egészet egy stratégiai baklövésnek tekinti. A harc valódi és még sokáig napirenden lesz. A francia államf?, Nicolas Sarkozy és külügyminisztere, Bernard Kouchner tisztában van ezzel a ténnyel. Kouchner már a nyolcvanas évek végén szorgalmazta Szaddam rezsimjének leváltását. Éppen ezért Chirac exelnökkel szemben Sarkozy a Washingtonnal való kiegyezést szorgalmazza. Külügyminisztere látogatást tett Irakban, ahol kifejtette, „ami ma Irakban történik, az befolyással bír a világtörténelemre. A demokrácia születése egy ilyen nagy és jelent?s országban olyan esemény, melyet Franciaország a legmelegebb szívvel támogat.”

A szomszédos országok sem értenének egyet az amerikaiak gyors csapatkivonásával. Irak a bizonytalanság földjévé válna, ami a szomszédos forrongó területeket is megfert?zné. Egy ilyen hatalmi vákuumban egyik szomszéd sem érdekelt, sem Törökország, Szíria, vagy Jordánia, sem Szaúd-Arábia, vagy az Öböl-menti államok. Szíria, amely korábban támogatta az iraki ellenállókat, látván, hogy az al-Kaida saját katonáit is tizedeli, átállt az ellenkez? oldalra. A törökök szívélyesen fogadták Al Maliki iraki államf? látogatását, nem csoda, hiszen Erdogan kormánya a szomszéd országok stabilitását támogatja. Akkor ugyanis hadseregének nem kell beavatkoznia a kurd többség? Észak-Irakban, és ezzel nem gerjeszt otthon szeparatista törekvéseket. Irán ugyan örömmel venné, ha az amerikaiak és a britek lógó orral távoznának Irakból, mert abban saját gy?zelmét is látná, ennek ellenére a teheráni vezetés is fél egy hatalmi vákuumtól a saját háza táján.

A demokratáknak az új helyzetben el kell ismerniük Bush elnök igazát. Az amerikai csapatok számának növelése javított az iraki helyzeten. Petraeus tábornok jelentése a katonai helyzetr?l szeptember végén lát napvilágot, de annyi bizonyos, hogy a helyzet javul. Egyre kevesebb az öngyilkos merénylet és a Bagdad körüli – korábban ellenálló – törzsek közül többen egyezségre jutottak az amerikaiakkal. Az iraki hadsereg azonban egyel?re hatékonyabban tudja végezni feladatát, ha az amerikai egységek is mellettük állnak. Washington jelenleg a bagdadi politikai helyzet javításán fáradozik, a kormány ugyanis eddig egyetlen kit?zött célt sem teljesített. Nem sikerült Maliki miniszterelnöknek a síiták, szunniták és a kurdok érdekeit egyensúlyba hozni, továbbá azt sem, hogy az olajbevételekb?l a különböz? vallások, népcsoportok arányuknak megfelel?en részesedjenek. Washington összeszorított fogakkal támogatja tovább a Maliki-kormányt, mert ennek leváltása újabb káoszt generálna. Marad a remény, hogy az iraki politikusok képesek lesznek záros határid?n belül egyezségre jutni. Ezt a záros határid?t csak a megnövekedett létszámú amerikai hader? és Bush elnök eltökéltsége biztosítja nekik, de meddig?





© 2005-2019, Polgári Szemle Alapítvány