Utolsó hozzászólások


Dr. Sebestyén Sándor író és történész cikkei hihetetlen érdekesek, izgalmasak s talán ami a legfontosabb érthetőek az olvasó számá…






Publikálni szeretnék Önöknél. Hol találom a formátum-információt? Jánossy Dániel ÁSZ

Arab gazdaságok egy globális korban
Arab Economies in a Global Era
By Howard Pack
openDemocracy, June 27, 2007


Az elmúlt két generáció alatt a közel-keleti arab államok gazdasága nemzetközi összehasonlításban közepes ütemben fejl?dött. Lassabban, mint Kelet-Ázsia, de gyorsabban, mint a szub-szaharai területek, és körülbelül megegyez? ütemben, mint Latin-Amerika. A térség most új kihívás el?tt áll: hogyan alkalmazza majd a munkaképes kort elér? fiatalok népes táborát. A feladat embert próbáló, a tét óriási. A következ? évtizedben a Közel-Kelet népessége várhatóan 150 millió f?vel növekszik. Az egyre gyakrabban munkára jelentkez? n?k tömegei pedig csak növelik a térség gazdasági vezet?ire nehezed? nyomást. A régió egyszer?en egy demográfiai id?zített bomba.

A jöv? nem kilátástalan. Az utóbbi id?ben a magas olajárakban rejl? lehet?ségek részleges kihasználásával a térség gazdasági növekedése stabil volt, miközben a foglalkoztatottak száma is növekedett. A kis emirátus, Dubai nem titkolt célja, hogy a Közel-Kelet Szingapúrjává lépjen el?. Kérdéses, hogy meddig élvezhetik még az olajkincs pozitív hatásait. A globális keresletben és az árakban tapasztalt ingadozások következtében fellép? ideiglenes problémák nem egyenl? mértékben érintik a térség országait, hiszen a föld alatt rejl? olajkincsekben sem egyenl? mértékben osztoznak. További bizalomra okot adó folyamat a regisztrált munkanélküliség folyamatos csökkenése. A felszín alatt azonban nem mutat minden ilyen pozitív képet.

A munkavállalók számának növekedése els?sorban a n?k munkába állásának köszönhet?. Ami azt illeti, a n?k munkavállalásának mértéke leny?göz?. A férfi munkavállalók számának stagnálása egyes országokban rendkívül viszont aggasztó (f?leg Jordániában és az olajban gazdag Öböl-országokban). Itt az újonnan létesített munkahelyeket külföldiekkel töltik fel. A jelenség még rémiszt?bb, ha figyelmünket kizárólag a magánszektorra szegezzük. Néhány kivételt?l eltekintve így az expanzivitást mutató ágazatokban a hazai munkavállalók alkalmazása nem javult. Az új munkahelyek teremtésének egyik módja a térségben olyan munkaigényes ágazatok propagálása, mint a gépipar, a szolgáltatásexport, melyek mögött nemzetközi magánt?ke és hazai állami befektetések állnak, és melyek célja a globális termelési folyamatokhoz való csatlakozás. Mindazonáltal az olajszektoron kívüli ágazatokban a térség teljesítménye rendkívül szerény e téren. Nem csak a Kínával vagy Indiával történ? összehasonlítás esetén. A közelmúltban például volt olyan év, mikor a Fülöp-szigetek több gyáripari terméket exportált, mint az egész arab világ együttvéve. A közelmúlt energiaipari felfutása el?tt pedig a Közel-Keletre kevesebb közvetlen m?köd?t?ke-befektetés érkezett, mint Svédországba. Ráadásul az olajipari befektetések is els?sorban az ingatlanfejlesztést célozzák, ami semmiben sem segíti az országok termelési kapacitásának növekedését, és semmiben nem javít a térség gazdaságának olajfügg?ségén.

Az olajkitermelésen és a turizmuson kívül az arab országok rendkívül kevés felületen érintkeznek a világgazdasággal, melyek kialakítása komoly kihívás. De még ennél is szerteágazóbb az intézményi reformok el?rehaladásának kérdésköre. A változás ellen sokkal inkább mélyen nyugvó megfontolások munkálkodnak, mint egyéni érdekek. Ilyen a politikai ellenzék radikális vallásossága, a politikai hangulat hektikussága, a terrorista szervek m?ködése. Ami pedig az iszlám vallást és az arab kultúrát illeti, annak minden bizonnyal számos hatása érezhet? az állami intézményrendszer m?ködésére, azonban azt semmiképp sem lehet a vallásra fogni, hogy Egyiptomban tizenötször annyi ideig tart egy szerz?dés megkötése, mint Tunéziában. Jelent?s eredményeket lehetne elérni már csak azzal is, ha megfigyelnék a térségben használt leghatékonyabb gyakorlatokat, és egyetemesen alkalmaznák azokat. Nem feltétlenül Norvégiát kellene Egyiptomnak példának vennie.

A Közel-Kelet régóta kiemelt fontosságú területe a világpolitikának. Az új demográfiai kihívás pedig csak még fontosabbá teszi. Nem nehéz magunk elé képzelni a jöv? Közel-Keletét, mely egyre lejjebb csúszik a lejt?n, ahol uralkodik a depresszió, az elkeseredettség, militáns csoportok váltogatják egymást a hatalmon, és mely térség képtelen meglépni a megfelel? reformokat, így képtelen a gazdasági fejl?désre. Nem ez az egyetlen út, melyen a térség továbbhaladhat. Ha sikerül megoldást találni a fiatalok alkalmazásának problémájára, a demográfia könnyen a Közel-Kelet egyik értékes eleme lehet. Az újonnan munkára fogottak ugyanis munkával töltött éveik leghatékonyabb szakaszában lesznek (az elmúlt tíz évtizedben az a jelenség nem kis hatással volt Kelet-Ázsia felemelkedésére). A gazdasági felemelkedés és a magabiztosság, az optimizmus elterjedése a jöv?ben csak segítheti a politikai nyitást, a társadalmi tolerancia térhódítását. A fiatal generáció tehát gyökeresen megváltoztathatná a térség sorsát.





© 2005-2019, Polgári Szemle Alapítvány