Utolsó hozzászólások


Dr. Sebestyén Sándor író és történész cikkei hihetetlen érdekesek, izgalmasak s talán ami a legfontosabb érthetőek az olvasó számá…






Publikálni szeretnék Önöknél. Hol találom a formátum-információt? Jánossy Dániel ÁSZ

Összeütközés felé tart-e az Egyesült Államok és Kína?
Are the U.S. and China on a Collision Course?
By Ian Bremmer
Fortune, January 24, 2005


Az amerikai–kínai kapcsolatok hosszan tartó stabilitása után jó eséllyel hosszan tartó konfliktushelyzet következhet. Nem olyasféle ideológiai összeütközésr?l van szó ezúttal, mint amelyet a Jefferson és Mao közötti különbségek jelentenek; sokkal inkább Kína növekv? szükségér?l az energiaforrások és a nyersanyagok terén. Természetesen a távol-keleti ország ezen igényei jócskán determinálják Kína politikáját is, amely így ezen a klasszikus síkon is szembenállást eredményezhet. Kínának ugyanis olyan térségekben kell tekintélyes befolyást kiépítenie, amelyekre eddig Washington monopolhelyzete volt jellemz?.

A számok megdöbbent?en hatnak. 2004- ben Kína már a világ k?olaj-kitermelésének 40%-ára tartott igényt. Amennyiben a jelenlegi ütemnek megfelel?en Kína k?olajigénye továbbra is évente 7%-kal n? majd, akkor 2022-re eléri a napi 21 millió hordót, azaz az Egyesült Államok jelenlegi szintjét. Ez a folyamat szükségszer?en olyan országokkal való viszonyának meger?sítésére sarkallja Pekinget, mint amilyen Irán. Nem kell bátorság ahhoz, hogy kijelentsük: egyetlen ilyen folyamat már közvetlen érdekellentétbe és sokrét? konfliktusba sodorja Kínát az Egyesült Államokkal szemben. Valójában már a jöv? id? használatára sincs okunk: 2004 novemberében Peking megkötötte Irán történetének legnagyobb energiaüzletét, amely 250 millió tonna földgáz vásárlásáról szól 30 éves távlatban. Irán további 150 000 hordó nyersolajat is szállít majd a kínai állami energetikai társaságon, a Sinopecen keresztül. Az üzlet összértéke megközelíti a 70 milliárd dollárt.

S hogy a politika szükségszer? felzárkózását is illusztráljuk: Kína gazdasági érdekeinek megfelel?en ellenez minden átfogó ENSZszankciót Iránnal szemben a Biztonsági Tanácsban. De nem Irán az egyetlen lehetséges ütköz?pont: Peking ellenérdekelt a washingtoni törekvésekkel Szudán esetében is. Dél- Szudán ugyanis igen gazdag k?olajban, a legjelent?sebb koncessziós jogokkal ezen a területen pedig hogy, hogy nem, a Kínai Nemzeti Olajtársaság (China National Petroleum) rendelkezik. Ennek megfelel?en a kínai diplomácia sikerrel faragta le az Egyesült Államok által szorgalmazott nemzetközi felszólításokat a darfuri agresszió felszámolására, konkrétan pedig megvétózta a „lehetséges jöv?beni akciókkal” való fenyeget?zést az ENSZ Biztonsági Tanácsában. Kína és az Egyesült Államok versenytársak az Oroszország energiakincseiért folytatott versenyben is. Az Egyesült Államok csökkenteni kívánja energiafügg?ségét az Öböl térségét?l, méghozzá Szibérián és Murmanszkon átvezet? k?olajvezetékek segítségével. Ugyanezt az olajat azonban Kína is szeretné megkaparintani saját gazdasági szükségleteinek kielégítésére. S hogy még tovább menjünk: nem feledkezhetünk meg az élénk kínai érdekl?désr?l a nyugatkanadai és dél-amerikai (argentin és brazil) energia-lel?helyeket illet?en sem.

Az Egyesült Államoknak be kell látnia, hogy ez a versengés most más, mint a hidegháború, s hogy Kína mint vetélytárs alapvet?en különbözik az egykori Szovjetuniótól. Hogy csak a legfontosabbat említsük: egy gazdasági válság Kínában jelent?s negatív hatást gyakorolna az USA gazdaságára is. Valójában az Egyesült Államoknak segítenie kell Kínát, hogy megtalálja a lehet? legkönnyebb utat energiatermelékenységének növelésére úgy, hogy szükségletei ne ütközzenek az amerikai érdekekkel. Az Egyesült Államok segítheti Kínát abban, hogy fejlesszen alternatív energiaforrásokat, hidroenergiát, természetes gázt, nukleáris, nap- és szélenergiát. Az USA-nak támogatnia kell Kínát abban is, hogy létrehozzon egy hosszú távú ázsiai energiaexport- hálózatot, amellyel megakadályozható a világpiac kaotikus átrendez?dése. Sajnos a jelenlegi kínai külpolitika még frusztrálja Washingtont, s akarva-akaratlanul is a nemzeti érdek kemény képviseletére sarkallja azt. A törvényhozók egy jelent?s része új hidegháborút vizionál, azonban sokkal jobban tennék, ha egy stratégiai partneri viszony kereteinek kialakításán fáradoznának.




© 2005-2019, Polgári Szemle Alapítvány