Utolsó hozzászólások


Dr. Sebestyén Sándor író és történész cikkei hihetetlen érdekesek, izgalmasak s talán ami a legfontosabb érthetőek az olvasó számá…






Publikálni szeretnék Önöknél. Hol találom a formátum-információt? Jánossy Dániel ÁSZ

A rakétaelhárító rendszer igazi célja
La vraie mission des défenses antimissiles: intégration politique plus qu’assurance militaire
Arnaud de La Grange
Le Figaro, le 12 juin 2007


A nagy tervek mögött mindig egy ember vagy egy nép kulturális gyökereit, pszichológiai vonásait érdemes keresni, hogy igazán megérthessük születésének körülményeit. Nem kivétel ez alól az amerikai rakétavédelmi pajzs terve sem, amely a katonai-stratégiai célokon túl mindenekel?tt az amerikai nép totális biztonságról alkotott kvázi-filozofikus víziójában gyökerezik. Az Atlanti-óceán túloldalán ugyanis a sebezhet?ségnek már a gondolata is elviselhetetlennek számít. Ebb?l adódóan az amerikai elit egy része már a hidegháború alatt sem volt elégedett a MAD, vagyis a „kölcsönösen garantált megsemmisítés” (Mutually Assure Destruction) doktrínájával. (A MAD-doktrína lényege az volt, hogy az ellenségre mért els?dleges atomcsapás opcióját végs? soron kizárta az a tény, hogy annak azonnali ellencsapása szintén megsemmisít? erej? lett volna.) Az amerikaiak szemében ezért mindig is nagy népszer?ségnek örvendett egy rakétaelhárító pajzs terve, még ha ennek m?ködési hatékonyságával kapcsolatban egyel?re er?s kételyek támaszthatók.

A rakétavédelmi pajzs létesítése mögött álló másik ok stratégiai jelleg?: a „lator” államok részér?l ugyanis a XXI. században hamarosan stratégiai kihívás érheti az Egyesült Államokat, amennyiben azok képessé válnak interkontinentális ballisztikus rakétákat atomtöltettel felszerelni. Ennek a veszélye ugyan napjainkban még nem fenyeget, hiszen sem Irán, sem Észak-Korea nem rendelkezik ilyen hatótávolságú ballisztikus rakétákkal, a kihívást mégsem árt komolyan venni. 2015-re ugyanis elképzelhet?, hogy Teherán már rendelkezik az USA-t is elérni képes ballisztikus rakétával, addig azonban közepes hatótávolságú rakétáival is képes lehet Európát fenyegetni.

Napjainkban e téren két alapvet? stratégiai koncepció létezik: az egyik az Egyesült Államoké, a másik olyan európai államoké, mint Franciaország. Az USA-ban Ronald Reagan „csillagháborús” terve volt az els?, amely a nukleáris elrettentésen alapuló stratégiai doktrínát kívánta meghaladni. A kés?bbi, jelent?sen kisebb ambíciókat tápláló elképzelések már nem a nukleáris elrettentés meghaladására, hanem annak hatékony kiegészítésére törekedtek egy rakétavédelmi pajzs létesítésével. A Bush-adminisztráció elképzelése ebbe „globális elrettentés„-nek nevezhet? koncepcióba illeszkedik, mert az offenzív (atomtöltet? rakéták) és a defenzív (elfogórakéták) jelleget igyekszik ötvözni.

Franciaország a ’90-es évek végén harsányan tiltakozott az amerikai rakétavédelmi pajzs terve ellen, mert az szerinte az elrettentés doktrínáját alapjaiban kérd?jelezte volna meg. Az ezredforduló óta azonban enyhe fordulatnak lehettünk tanúi, amikor Jacques Chirac államf? 2006. januári Ile Longue-i beszédében a rakétaelhárító pajzsot szintén nem az elrettentés alternatívájaként, hanem annak kiegészítéseképp értelmezte. Franciaország azonban nem az állam területét megvédeni képes stratégiai rakétavédelemben gondolkodik, hanem ún. hadszíntéri pajzsban, amely a külföldön harcoló alakulatokat képes taktikai védelemben részesíteni. Ezen felül Franciaország élénken részt vesz a NATO keretében a rakétavédelmi rendszerekkel kapcsolatban folytatott kutatásokban is. A két koncepció között persze nemcsak politikai, hanem pénzügyi különbségek is állnak: az USA az ’50-es évek óta mintegy 170 milliárd dollárt fektetett a projektbe, s Európának aligha lenne erre ennyi pénze.

Amerika tehát – úgy t?nik – továbbra is vezet? pozícióban maradhat e téren. Ennek pedig további hatása, hogy az USA védelmét élvez? szövetségesekkel – az európaiakon kívül természetesen Japánnal is – szorosabbra f?zhet? a politikai integráció is. A most Cseh- és Lengyelországba telepíteni tervezett egységek például aligha az európai védelmet fogják er?síteni. Az európai rakétavédelmi pajzs terve komoly súrlódásokat eredményezett Oroszországgal, amely hol élesebb, hol finomabb hangon igyekezett partnere értésére adni nemtetszését. Fél?, hogy George W. Bush elnök ezzel – Afganisztán, Irak és Irán mellett – újabb lezárhatatlannak t?n? fejezetet nyitott az amerikai külpolitikában.





© 2005-2019, Polgári Szemle Alapítvány