Utolsó hozzászólások


Dr. Sebestyén Sándor író és történész cikkei hihetetlen érdekesek, izgalmasak s talán ami a legfontosabb érthetőek az olvasó számá…






Publikálni szeretnék Önöknél. Hol találom a formátum-információt? Jánossy Dániel ÁSZ

Alábbhagyott az eufória
EU Euphoria Fades for Accession Countries)
Jeannette Goehring & Kristie Evenson
Transitions Online, July 2, 2007


A csatlakozás után három évvel, a 2004-ben az Európai Unióhoz csatlakozott kelet-közép-európai országokban megkopott az eufória. Most, hogy elérték a tagságot, a rég áhított célt, hiányzik a konszenzus. A kormányok és a társadalmak el?tt álló út többé nem egyirányú, mely az egyre magasabb demokratikus standardok felé vezet. A rendszerváltások után többé-kevésbé sikeresen felépített demokratikus intézmények omladozni látszanak az egyre populistábbá váló állami politika súlya alatt. A térség vezet?inek meg kellene állítaniuk a hanyatlás spirálját, és újból megnyerni szavazóikat, ha fel kívánnak lépni a reformfolyamat következ? lépcs?fokára.

A jelen kihívásai nem olyan komolyak, mint amelyekkel a térség politikusainak a 90-es évek elején kellett szembenézniük. Alapvet? intézményeik viszonylag demokratikusak, kiszámíthatóak és elszámoltathatóak. A Freedom House átalakulásban lév? országokról készült, nemrégiben publikált tanulmánya azonban rávilágít arra, hogy még a konszolidálódott demokráciák számára is van visszaút. A jelentés szerint a 2004-ben csatlakozó 10 országból 8-ban stagnált, vagy visszaesett a kormányzás demokratikus színvonala.

A problémára a Visegrádi Négyek helyzete világít rá a legjobban. Csehországban a 2006-os el?rehozott választások mély szakadékot nyitottak a politikai palettán, melynek eredményeképpen az ország hat hónapig gyakorlatilag kormány nélkül maradt. Szlovákiában a választások során szokványos hatalomátvételnek lehettünk szemtanúi, és az új kormány azonnal felszámolta az el?dje által bevezetett reformokat. A magyarországi választások komolyabb incidens nélkül zajlottak le. A kormánypártok „ügyesked?” és számító politizálása azonban, mely kés?bb napvilágra is került, teljes mértékben polarizálta a társadalmat, tüntet? tömegek lepték el Budapest utcáit. Az elégedetlenség az 1956-os forradalom 50. évfordulóján érte el csúcspontját. Eközben a térség legdemokratikusabban tartott országában, Lengyelországban az ikerpár, a köztársasági elnök Lech és a miniszterelnök Jaroslaw Kaczynski meg kívánta növelni a végrehajtó hatalom súlyát, felborítva a hosszú évek alatt felépített fékek és ellensúlyok rendszerét.

A 2004 el?tti években az EU-tagság volt a mágikus hívószó, mellyel a legnehezebb reformok mögé is fel lehetett sorakoztatni a politikai paletta szerepl?it. Ma viszont, mint oly sok átalakulás utáni társadalomban, rendkívül nehéz túljutni a pártos érdekeken, meglépni a fiskális fegyelem által megkívánt népszer?tlen politikai döntéseket, és általában ?szinte politikát folytatni. Most már senki sem akarja megszorítani a nadrágszíjat. Az, hogy az EU Bulgária és Románia megfigyelésére külön bizottságot állított fel, azt sugallja, hogy valamit tanultak az elmúlt b?vítési kör tapasztalataiból, ami viszont újabb dilemmát vet föl: az önellen?rzés kérdéskörét. Hogyan lehetne mind az új, mind a régi tagokat rábírni arra, hogy tartsák magukat korábbi vállalásaikhoz.

Az új tagokat a korrupció elleni küzdelem terén éri a legnagyobb kritika. Az alapvet? jogi szabályozással már rendelkeznek. A végrehajtás terén azonban még mindig mutatkoznak hiányosságok. Ahol a végrehajtás sikeres, ott a látványos botrányok rontják a rendszer megítélését, melyek csak tovább növelik a szavazók és a választott politikusok közötti távolságot. Észtországban a közvélemény-kutatások például azt mutatták, hogy a lakosság 2006-ban komolyabb problémának tartotta a korrupciót, mint amilyen az az adatok szerint valójában. Mindehhez persze nagyban hozzájárul a szenzációhajhász média. Pedig az elmúlt tíz évben a média fontos szerepet játszott a térség országainak demokratizálódásában. De a csatlakozás után függetlenségét illet?en egyik országban sem javultak a felmérések adatai, s?t, négy országban romlottak.

Az igazságszolgáltatás rendszerének változása is lassúnak t?nik a korrupcióellenes harc fényében. Egyes területeken javulásnak lehetünk szemtanúi, de összességében az igazságszolgáltatás átfogó reformja lassan halad a térségben: a fizetések továbbra is alacsonyak, a megoldatlan ügyek tovább halmozódnak, a társadalom bizalma alacsony. A közvélemény-kutatások szerint a lakosság bíróságok irányában mutatott bizalma egyedül Magyarországon pozitív. A megoldás itt is a képvisel?k és a képviseltek közötti bizalom helyreállításában rejlik. Az els? lépés e felé az lenne, ha tiszteletet mutatnának a különböz? politikai vélemények kifejtése el?tt, és a politikai diskurzust végre a reális társadalmi és gazdasági stratégiák megvitatása uralná. A politikusok feladata, hogy bebizonyítsák a népnek, hogy a szabályok szerint játszanak, hogy merjenek ?szinték lenni az elhibázott lépésekkel és a komoly kihívásokkal kapcsolatban, miközben a népnek el kell fogadnia, hogy a reformokra továbbra is szükség van. Mindennek elmaradása esetén nem kell attól tartani, hogy a térség visszakerül az 1989 el?tti id?kbe, de attól igen, hogy az EU passzív, bénult, populizmus által uralt perifériájává válik.






© 2005-2019, Polgári Szemle Alapítvány