Utolsó hozzászólások


Dr. Sebestyén Sándor író és történész cikkei hihetetlen érdekesek, izgalmasak s talán ami a legfontosabb érthetőek az olvasó számá…






Publikálni szeretnék Önöknél. Hol találom a formátum-információt? Jánossy Dániel ÁSZ

Miért nem lesz Kínából nagyhatalom?
Why China isn’t Going to Be a Superpower?
By Martin Vander Weyer
The Spectacor, 8 January 2005


A kínaiak, t?kéjükkel és mindenhol fellelhet? termékeikkel, a tudományos életben és számos más területen érzékelhet? el?retörésükkel egyértelm?en arra utalnak, hogy Peking lesz a következ? globális hatalom központja. Egyes nagynev? szakért?k nem haboznak kijelenteni, hogy „ez Kína évszázada lesz”. A népköztársaság, ahogy naponta visszhangozza a világsajtó, évente közel 9%-os gazdasági növekedést produkál, a külföldi beruházások pedig szintén acélos er?södést mutatnak. Kína már ma is a világ második számú nemzetgazdasága az Egyesült Államok után, s hamarosan nagyobb lesz, mint az Európai Unió tagállamai együttvéve. Növekv? középosztályt tudhatnak magukénak, már ma több mint százmilliós tömeggel. Végül arról a tendenciáról sem feledkezhetünk meg, amely a kínai beruházások és befektetések megsokszorozódását jelenti az USA-ban. Mindez pedig valóban el?revetíti Kína primátusát a nemzetközi f?hatalomban, ha nem is ebben az évtizedben, de már a következ?ben.

Vagy mégsem? Nem feledkezhetünk meg a korábban már tapasztalt hasonló folyamatokról más államokat – így például Japánt – illet?en. A 80-as években rövid távon Japánt várták az új szuperhatalmi pozícióba, aztán jött a tokiói t?zsde összeomlása, megszületett néhány elemz? írásm?, s azóta a szuperhatalmi státus lehet?ségér?l még csak nem is hallottunk a szigetországgal kapcsolatban. Az ilyen típusú tapasztalatok legalábbis arra kell, hogy intsenek bennünket: egyáltalában nem szükségszer? az, hogy Kínából záros határid?n belül szuperhatalom legyen. El?ször is nem másért, minthogy az ország jelenlegi tetemes mérték? gazdasági növekedése a jöv?ben már nem tartható fönn. Másrészr?l az a jelenleg még jellemz? igénytelenség, amely a kínai társadalmat jellemzi, s lehet?vé teszi a gazdaság fenti tendenciáit, a GDP és egyéb szociális mutatók növekedésével egyre inkább csökkenni fog.

Egyébiránt azok a tulajdonságok, amelyeket számos elemz? ma Kína egyediségeként lát, legalább ugyanennyire jellemz?ek Indiára, amely sok tekintetben (technológia, fegyverzet stb.) már ma is globális hatalomnak számít, populációja a kínainál gyorsabban n?, demokratikus állami berendezkedését pedig a kínainál sokkal inkább elismeri a világ többi része. Indiától egyébként független tény, hogy csak a pénzvisszaforgatáson és jogállamiságon alapuló, demokratikus berendezkedés képes tartós és stabil növekedést garantálni – a kommunista rendszerekr?l ennek éppen az ellenkez?je bizonyosodott be. Nem vitás, t?ke van Kínában, s az is tény, hogy mennyisége rohamosan növekszik. Ám számtalanszor kiderült már, hogy a pénz nem ad választ mindenre. Példának okáért: a mai kínai csúcsvezet?k nyugati összehasonlításban is kiemelked? gazdagsága arra máig nem tette jogosulttá ?ket, hogy a világ ügyeiben dönt? asztal mellett állandó széket foglalhassanak maguknak.

Az igazság az, hogy a szuperhatalmi státus valóban jelent?s mértékben függ a gazdaságtól, ám legalább ugyanannyira a kultúrától, az oktatástól, a tudománytól, a hadiipartól és a politikacsináló elit min?ségét?l is. Utóbbi esetében a Kína és a múlt nagyhatalmai között fennálló kontraszt egészen szembet?n?. Amíg napjaink kínai államférfijai els?sorban saját státusszimbólumaik felépítésén fáradoznak (hatalmas villák a pekingi külvárosban), addig ilyen típusú prioritásokat az egykori francia, brit, amerikai vagy szovjet vezet?k pályafutása során alig vagy csak jóval kés?bbi stádiumban találunk. Itt kell említenünk egy másik jelent?s különbséget is: míg az el?bb felsorolt korábbi globális hatalmak külföldi kulturális, oktatási és tudományos befolyása számottev? volt, addig Kína esetében egyedül a konyháról beszélhetünk e téren. Legjelent?sebb tudósaik többségét ma is amerikai vagy nyugat-európai egyetemeken képezik, Nobel-díjasaik közül pedig szinte nem akad olyan, aki hazájában érte volna el jelent?sebb eredményeit. Kína hadügyi kiadásai is csalókák: a valódi katonai költségvetés meglep?en kicsi, egy olyan, egyébként külön is említésre méltó probléma okán, mely szerint az állam képtelen a hiánytalan mennyiség? adó beszedésére.

Összességében tehát Kína igénye a világ vezet? szerepl?jének helyére még korántsem jelenti azt, hogy nem alakulhat másképp a jöv?.




© 2005-2019, Polgári Szemle Alapítvány